Dió helyett fűféléket fogyasztott egy korai emberi rokon

Évtizedek óta Diótörő Ember keresztnéven illetik a 2,3 millió – 1,2 millió éve élt Paranthropus boiseit, melynek nagy, lapos őrlőfogai voltak, és erőteljes állkapcsa. Ám a Utahi Egyetem új kutatása azt mutatja, a Diótörő Ember egyáltalán nem diót, hanem füvet és valószínűleg sást evett.

Thure Cerling, a vizsgálat vezető kutatója szerint, az emberi rokon főleg füvet evett és biztosan nem tört diót fogaival. A kutatás a PNAS folyóiratban jelent meg.

Kevin Uno, a vizsgálat társszerzője szerint a kutatás bizonyítékot nyújt arra, hogy a Paranthropus boisei főleg trópusi füvekkel vagy sással táplálkozott. „Nem más főemlősökkel versengett a táplálékért, amelyek gyümölcsöket, leveleket és diót fogyasztottak, hanem a legelő állatokkal, mint a zebrák, a disznók és vadkanok őseivel, valamint a vízilovakkal.”

Cerling és csapata a kihalt, felegyenesedve járó Paranthropus boisei táplálkozását 22 egyén 24 fogának zománcában lévő szénizotóp-arányok elemzésével vette górcső alá. Az egyének 1,4 millió és 1,9 millió évvel ezelőtt éltek, és szoros rokoni kapcsolatban álltak az Australopithecusokkal. Korábban azt is hitték, hogy ezen nem részét képezték. Mind a kihalt Paranthropus, mind a Homo emberi nem az Australopithecusból fejlődött ki.  

Cerling fúrót használt, hogy a fogzománcot porrá őrölje, ám foganként mindössze 2 milligrammot, és csak a törött fogak sérült felszínéből, az eredeti felszíneket épen hagyta a vizsgálat kedvéért. A fogzománcban lévő szénizotópok felfedhetik, hogy az ősi állatok olyan növényeket  fogyasztottak-e, melyek az úgynevezett C3-as típusú fotoszintézissel éltek – fák, és az általuk termelt levelek, diók és gyümölcsök, emellett bokrok, hideg égövi füvek, lágyszárú növények -, vagy pedig trópusi füveket és sást, amelyek az úgynevezett C4-es típusú fotoszintézist használják.  

A vizsgálatból kiderült, a Paranthropus boisei nem dióval vagy más C3-as típusú növényi termékkel élt, hanem sokkal jobban támaszkodott a C4-es típusú vegetációra táplálékként, mint bármely más korai ember, emberős vagy emberi rokon. Csak a fűfogyasztó pávián egyik kihalt faja mutatott olyan étkezést, melyet ennyire a C4-es típusú növények uraltak. A szénizotópok azt mutatták, hogy a 22 egyén táplálkozása 77 százalékban C4-es típusú növényeken alapult, mint fűféléken. A fogyasztási tartomány 61 százaléktól egészen 91 százalékig nyúlt. Ez statisztikailag megkülönböztethetetlen a legelő állatok táplálkozásától, melyek ugyanakkor éltek a területen, mint a zebrák, disznók, vadkanok és vízilovak ősei.

A kutatók a fosszilis fogakban az oxigénizotóp összetételt is kielemezték, mely azt mutatta, hogy a Paranthropus boisei félszáraz szavannákon élt, ahol a folyók vagy tavak mentén fás területek voltak. 2008-ban, egy tanzániai Diótörő Embertől származó két fog szintén azt mutatta, hogy az egyén fűfélékkel, talán sással táplálkozott. Ám 22 egyedtől származó fogak vizsgálatával az új tanulmány azt mutatja, hogy a faj fűféléket és más C4-es típusú növényeket evett sokkal hosszabb időn át (1,4 millió évtől – 1,9 millió évvel ezelőtti időszakig.), és nagyobb földrajzi területen (Kelet-Afrika 800 kilométeres területén), mint eddig sejtették. 

Az új vizsgálat komoly változást indukálhat azt illetően, hogyan gondolkodunk a korai emberek és emberi rokonok táplálkozásáról. A kutatók korábban úgy hitték, hogy az Australopithecus nembe – melyből kifejlődött a Paranthropus és a Homo - tartozó emberősök olyan feji és fogazati tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyek azt sugallták, hogy keményebb táplálékkal  éltek. Cerlin szerint meg kellene vizsgálni az Australopithecusok fogaiban a szénizotópok arányát, mivel a Paranthropus lelet megkérdőjelezi azon interpretációkat, amelyeket izotópelemzés nélkül végeztek.

A kihalt, korai emberi rokon - Paranthropus boisei – koponyáját 1959-ben találta meg Mary és Louis Leakey, a tanzániai Olduvai szurdokban. Az 1,75 millió éves leletet kezdetben Zinjanthropus boiseinek – zinj egy afrikai vallás, a Zanj után, antrhropus főemlősszerű-ember, és boisei az expedíció támogatója, Charles Boise után – nevezték, majd később Australopithecus boisei lett, végül úgy döntöttek, külön nemet érdemel meg, így lett Paranthropus boisei.

A P. boisei egyéb fosszíliáinak felfedezése felfedte, hogy a faj Kelet-Afrikában élt – beleértve Kenyát és Etiópiát – 2,3 millió – 1,2 millió évvel ezelőtti tartományban. Az apró élőlény nagy, lapos őrlőfogakkal, vastag fogzománccal, nagy rágóizmokkal és erőteljes állkapcsokkal rendelkezett. Ezen jellegzetességek révén érdemelte ki a Diótörő Ember nevet.