Sárszeretetre "fejlődhettek" a disznók

Egy kutató szerint a disznó dagonyázás iránti szeretete több a test lehűtésénél.

A holland kutató a disznók vadon élő rokonainál is megvizsgálta a viselkedést, hogy még többet kiderítsen arról, mi motiválja az állatokat az iszapfürdőre. Következtetései azt sugallják, hogy a dagonyázás létfontosságú az állatok jó egészségi állapotához. A tanulmány az Applied Animal Behaviour Science folyóiratban jelent meg.  

Az már igen elfogadott nézet, hogy a disznók testük lehűtése érdekében dagonyáznak. Nem rendelkeznek normál verejtékmirigyekkel, így más módon képtelenek szabályozni testhőmérsékletüket. Marc Bracke, a Wageningen Egyetem és Kutatóközpont szakembere átvizsgálta a tudományos irodalmat olyan bizonyítékért, mely alátámaszthatja, hogy más állatokat mi motivál hasonló viselkedésre.

Megvizsgálta a szoros rokoni kapcsolatban álló „dagonyázókat”, többek között a vízilovakat, melyek idejük nagy részét vízben töltik, hogy lehűtsék magukat. Bracke emellett más patás állatokat – mint a szarvast – is górcső alá vette. Bár ezek az állatok nem dagonyáznak, a talajon hemperegnek, hogy „szagjeleket” hagyjanak hátra, amely fontos viselkedés a partner bevonzásában.

Ez az elemzés arra a következtetésre juttatta a kutatót, hogy a sárdagonya – mint a hempergés – szerepet játszhat a disznók szaporodásában. Ám, alapvetően azt sugallja, a viselkedés a disznók legősibb rokonainál fejlődhetett ki. „Mindannyian a halakból fejlődtünk ki, így elképzelhető, hogy a vízben tartózkodás motivációja olyasmi, mely megőrződött azon állatoknál, amelyek erre képesek.”

Számos állat esetén ez veszélyes is lehet, mivel a víznyelők ideális helyek a ragadozók számára a préda meglepésére. „Ám a disznók, számos ragadozóhoz hasonlóan nagytestű állatok, megnagyobbodott szemfogakkal, így jobban fel vannak szerelkezve a támadás elhárítására."

Így ahelyett, hogy a funkcionális verejtékmirigyek hiánya miatt lenne szükségük a sárfürdő nyújtotta lehűlésre, Bracke úgy hiszik, az állatok „azért nem fejlesztettek ki működő verejtékmirigyeket, mint más patások, mert annyira szeretnek dagonyázni.”

"A disznók genetikailag a különösen vízkedvelő állatokkal – mint víziló és bálna – állnak rokoni kapcsolatban. Úgy tűnik, hogy a sekély vízben tartózkodás preferenciája fordulópont lehetett a bálnák szárazföldi emlősökből történő evolúciójában.”

Következtetése szerint, a dagonyázási vágy talán determinált, és magában is jutalmat jelent. "Amennyiben így van, a dagonyázás fontos része a disznók egészséges életvitelének” – mondja Bracke.