Ugyanazon helyekért versenghetett ember és barlangi medve

Harminckétezer évvel ezelőtt ugyanazon barlangokért versenghetett egymással az ember és a barlangi medve.

Harminckétezer évvel ezelőtt az ősembernek talán a medvékkel kellett harcba szállnia a barlangokért, miután egy kutatás azt mutatja, hogy a barlangi medvék ugyanazon helyeken éltek, melyekre a prehisztorikus emberek is vágytak. Az új, barlangi medvéket felölelő vizsgálat  - a  Journal of Archaeological Science folyóiratban publikálják – megvilágíthatja azon barlangi rajzok korát is, melyek ezen hatalmas állatokat mutatják, valamint azt, miért is haltak ki végül a medvék.

Támpontot nyújt a rejtélyekhez, hogy 32 ezer – 30 ezer évvel ezelőtt mind emberek, mind barlangi medvék éltek Franciaország két barlangjában, ami valószínűleg ember-medve harcot eredményezett. Celine Bon, a kutatás vezetője szerint, a paleolitikumi emberek vadászataik során nagytestű állatokat öltek, így a barlangi medvék elpusztítására is képesek voltak. Míg a genetika azt mutatja, hogy a medvék főleg vegetáriánusok voltak, „erőszakossá válhattak, ha téli álmuk alatt megzavarták őket, vagy megijedtek” – tette hozzá Bon. "Ebben az esetben nagyon veszélyesek lehettek hatalmas testméreteik, lenyűgöző karmaik és fogaik miatt.”

A vizsgálathoz Bon és csapata radiokarbon kormeghatározást, mitokondriális DNS-elemzést, valamint izotóp vizsgálatot végzett a franciaországi Ardeche folyó mentén található Chauvet-Pont d'Arc és Deux-Ouvertures barlangok medvemaradványain. Mindkét barlangban rajzok találhatóak a falon, ezek némelyike barlangi medvéket mutat.

A tesztek felfedték, hogy a medvék mintegy 37 ezer – 27 400 éve éltek az Ardeche régióban, a legidősebb leletek a Chauvet barlangban 29 ezer évesek. Egy ideig a mackóknak kevés riválisuk akadt a barlangokért. Ez akkor változott meg, amikor az emberek mintegy 32 ezer – 30 ezer évvel ezelőtt először kezdték a természetes menedékeket használni. A DNS-elemzés meghatározta, hogy a barlangimedve-populáció apró és elszigetelt volt, emellett az állatok valószínűleg nem sokkal az emberek színre lépését követően kihaltak.  

"A mackók populációja ugyanakkor indult hanyatlásnak, amikor a modern emberek megérkeztek Európába” – mondja Bon. "Azonban még mindig nem egyértelmű, vajon az emberek felelősek-e a barlangi medve kihalásáért a lakhelyért vagy táplálékforrásokért zajló versengés miatt, avagy a medvék kihalását a klíma- és/vagy a környezeti változások idézték-e elő.” Bon szerint adataik mindkét magyarázatot alátámasztják, mivel azt mutatják, hogy az emberek által lakott barlangokban apró medvepopuláció élt. 

A kutató szerint kétséges, hogy a medvék és emberek valaha egyidejűleg éltek volna a barlangokban. A valószínű versengés ellenére úgy tűnik, volt egy időszak, amikor a medvék foglalták el télire a barlangokat, míg az emberek nyáron költöztek be. Emellett lehettek néhány évig tartó intervallumok a két csoport barlangfoglalása között.  

Mivel a legidősebb medvemaradványok a Chauvet-ban 29 ezer évesek, ez alátámasztja azon korábbi állításokat, miszerint az ott látható szénrajzok a világ legidősebb ilyen leletei. A tanulmányban a szerzők magyarázata szerint, „mivel olyan állatot festeni, mely már nincs jelen a környezetben igen nehéz, indítványunk szerint ezek a falfestmények igen ősiek, az aurignaci időszakra – 40 ezer – 28 ezer évvel ezelőtt – néznek vissza.”

Paul Pettitt, a Sheffield Egyetem kutatója szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a Chauvet festményei ilyen régiek lennének. Úgy hiszi, azok stílusa túl korszerű a megadott dátumhoz. Emellett megkérdőjelezi, hogy a rajzokon látható medvék barlangi vagy barnamedvék-e, ám Bon csapata szerint mindkét fajnál egyedi a koponya formája. Bon azt reméli, hogy a jövőbeli kutatások még pontosabb dátumot árulnak el arról, a barlangi medvék mikor haltak ki.