Varga Sándor Márton: Lájvízió 2. - A jogi esetek

Puritán műsor, jogászok és laikusok ülnek a stúdióban – még ha nem is egy asztal mellett –, aztán másnap, csütörtökön, a vállalati ebédlőben forr a levegő a langyos leves körül.

– Biztosan akkor pattant ki a tévések fejéből az ötlet, amikor hírül vették, hogy az egyetemi vizsgákon megtörtént esetekben kell ítéletet hozniuk a vizsgázóknak! – vélekedik a munkahelyi jogászotok, Sárossy Dezső.

– Ugyan, ugyan… – hűti le a kedélyeket Reményi Péter. – Tudjátok, van a Balogh Mari meg a Megyeri Karcsi, ők csinálják azokat az emberközeli ipari műsorokat, fogyasztóvédelem, jótállás, szavatosság meg ilyesmik, abban meg szoktak kérdezni egy Petrik Ferenc nevű hapsit, az hivatásos jogász, de most kitört belőle a hajdani újságíró. Tőle indult az egész, a forgatókönyvet is ő írja, meg hát persze ő vezeti a műsort is.

– De a legfelső akaratnak, hogy kellene egy havi, jogi ismeretterjesztő izé, magasabb helyen kellett megnyilvánulnia! Csupán kézenfekvőnek tűnhetett, hogy éppen őt keressék meg – vélekedik a maga összes vezetői tapasztalatával Gabos Gyuri. Ne feledjük, alig másztatok ki a hatvanas évekből.  

– Azért találták ki, hogy jelezzék: törődnek a kisemberekkel? – tetteted magad.

A műsor havonta egyszer megy, többre nincs kapacitás. Riporttal vezetik föl a jogesetet, majd megbeszélik és vázolják a megoldást. Méghozzá furcsa szereposztással: a bírósági fogalmazó bemond, a miniszteriális jogász játékvezetősre veszi a figurát, a vendégnek hívott két marós és egy esztergályos fiskális agyafúrtsággal csűri-csavarja a szót. De a lényeg az üzenet: hogy az állampolgárnak nemcsak kötelességei, hanem jogai is vannak, amelyek betartását megkövetelheti az államtól!

Némi idő elteltével családtagokká válnak a szereplők. Petrik Feriről tudjátok, hogy a hatvanas évek közepétől dolgozik az Igazságügyi Minisztériumban, az új Ptk.-t farigcsálja, és akár még miniszterhely­ettes is válhat belőle…  De nektek, a hetvenes évek elején elsősorban tévés.

Erőss Pali meg, akit magatok közt csak Jogerős Pálnak becéztek? Előbb kerületi bírósági bíró, majd fővárosi bírósági tanácselnök, aztán legfelsőbb bírósági bíró, amíg be nem megy ő is a minisztériumba, hogy a polgári osztályt vezesse. De hivatali munkája mellett tizenkét esztendőn át állandó szakértő a Jogi esetekben! Fiatal, jó humorú, rokonszenves fickó, a beszéde ízes, a bemondásai ülnek, a judíciumán átsüt emberszeretete… Sikert sikerre halmoz, népszerűsége egyre utolérhetetlenebb.

Mellettük fölvonulnak persze a szakma nagy öregjei, például Balogh Imre bíró. Régi jogi bölcseleteket, tanulságos anekdotákat lehet előcsalogatni belőlük…  

Munkanapok delén néhány percet elücsörögtök a vállalati ebédlőben.

– Szerintetek igazak a történetek? – kérdezed egyszer. – Szerintetek egy válófélben lévő fiatal nő valóban teljes nyíltsággal beszél a házasságán kívüli nemi kapcsolatairól a tévében?

– Amit most mondok, az hétpecsétes titok! – halkítja le hangját Reményi Péter. – Megbízható forrásból tudom, hogy panaszlevelekből meg konkrét bírósági ügyekből írja a forgatókönyvet a Petrik. Aztán statisztákkal játszatják el, kisebb szerepeket vállaló félamatőrökkel…

– Azért ravasz dolog ez – veti közbe Sárossy Dezső. – Figyelitek? Mintha adott esetben a műsorban próbálnák ki a jogalkotás lehetséges kodifikációs megoldásait… Tesztelik például, mit szól a nép ahhoz, ha egy nő a házasságban nem a férje keresztnevéhez teszi hozzá a „-né” toldalékot, csak annak a vezetéknevéhez, és megtartja a teljes leánykori nevét…

Ekkorra már azt is tudjátok, hogy Koós Bélának hívják a műsor szerkesztőjét. Ez a műsor a szíve csücske: gyönyörűségét leli abban, hogy a több ezer beérkező levelet lajstromba veszi, és mindenkinek válaszol… Meg hogy az ő főnöke Sylvester András, az ismeretterjesztő és közművelődési műsorok főszerkesztője. Nélküle az egész nem lehetne… És az egész ügyet nyilván Pécsi Ferenc, az elnökhelyettes menedzseli.

Aztán Petriket 1978-ban valóban kinevezik miniszterhelyettesnek, a műsorvezetést pedig átadja két munkatársának, Papácsy Editnek és Baranyai Jánosnak, mert János király alapelve, hogy állami vezető csak a legszükségesebb esetben szerepeljen a nyilvánosság előtt.

János király szelleme különben is belengi a tévéműsort, a mindennapokat, mindent. Egyszer, egy május 1. előtti angyalföldi látogatásán azt mondja, hogy „ők a gyalogosok pártja” – nyilván azt akarja üzenni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a kisemberek érdekeit képviseli –, mire a televízió vezetői kiszedetik a Jogi esetekből az autók vásárlásával és meghibásodásával kapcsolatos témát, nehogy valaki rosszra gondoljon.

Televíziós jogászkodásra mindenesetre még sokáig szükség van a népi demokráciában. Sokáig nem is látod tisztán, melyik sorvad el előbb: a műsor vagy a rendszer.