Fosszilis tengeri tehenekkel vizsgálták az ősi klímát

Egy új kutatás szerint, tengeri tehenek maradványainak vizsgálata megvilágíthatja az eocén kori klíma kérdéskörét.

Geológusok új kutatása szerint, a tengeri tehenek (szirének) – a mai dugongok és manátuszok rokonai - ősi csontjai árulkodnak arról, milyen vizekben éltek.

Míg az ősi tengeri tehenek evolúciós ökológiáját kutatta, Mark Clementz és csapata váratlan módon olyan adatokra bukkant, melyek megváltoztathatják szemléletünket az eocén korszak – mintegy 50 millió évvel ezelőtt – klímájáról. Ő és társszerzője, Jacob Sewall az eredményeket azon népszerű tudományos feltételezés vitatására használták, amely az első modern emlősök kifejlődésének ideje alatt a tengervíz összetételét és hőmérsékletét írja le.   

A Sirenia rend – melyet a görög mítoszok szirénjei után neveztek el – vízi, növényevő emlősök csoportja, melyek ingoványokban, folyókban, tölcsértorkolatokban, tengeri vizenyős területeken és part menti vizekben élnek. Ma a „tengeri tehenek” négy faját ismerjük, melyek két családba és nembe rendeződnek. Az egyik a dugong, mely egy fajjal  képviselteti magát, a másik a manátusz, melynek három faja ismert. A Sirenia rend emellett felöleli a Steller tengeri tehenet, mely a XVIII. században halt ki. Még néhány képviselőről van tudomásunk, amelyeket megkövesedett maradványokból ismerünk. A rend az eocén korszakban alakult ki, több mint 50 millió évvel ezelőtt.  

A vizsgálatban a kutatók terjedelmes időszakból és földrajzi régióból származó fosszíliák izotóp összetételét használták, valamint klíma szimulációs adatokat is alkalmaztak, így járulnak hozzá az eocén klímát illető, hosszú ideje zajló vitához. „A vizsgálat kimutatja a fosszilis adatok és a paleoklimatológiai események mélyebb vizsgálatának értékét, így jobban megismerhetjük napjaink klímaváltozását” – mondja Lisa Boush, a vizsgálatot támogató amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány Földtudományokkal foglalkozó részlegének kutatója. "Az új megközelítés potenciálisan átalakítja gondolkodásunkat a globális klímaváltozásra adott hidrológiai reakcióról."

"Eleinte nem ebbe az irányba indultam” – magyarázza Clementz. „Ám amint elkezdtek halmozódni a minták, vissza tudtunk lépni, és jobb rálátást kaptunk ezen fosszilis fajok táplálék preferenciájára és élőhelyére, emellett az egész képre. Azt vettük észre, hogy visszatükrözheti a klíma- és környezetváltozást.”

Az eocén kori klíma – amikor a Föld drámai változáson ment át – friss vizsgálata segíthet a kutatóknak jobban megérteni napjaink globális klímaváltozását. A legtöbb kutató azt feltételezte, hogy a múltban a tengervíz oxigénizotóp-összetétele hasonló volt a maihoz, az Egyenlítő tájékán magas, a sarki régióban alacsony értékekkel. Clementz szerint azonban, amikor az eocén kori Egyenlítő tájékáról származó leletek oxigénizotóp-értékét vizsgálták meg, azok sokkal alacsonyabbak voltak a vártnál.

Az eredmények azt sugallják, hogy az eocén korszakban az Egyenlítő környéki régiók sokkal csapadékosabbak voltak, mint manapság. „Az eredmény vizsgált időszakra a tengervíz oxigénizotóp-összetételében igen eltérő megoszlást hozott létre, mely jelentős kihatással lehet a távoli múlt paleoklimatológiai és paleohőmérsékleti becsléseire.”