"Pörölyfogú" erszényes maradványaira bukkantak Ausztráliában

Gyíkszerű, csigaevő erszényesek maradványaira bukkantak az Új-Dél-Walesi Egyetem paleontológusai egy fosszilis lelőhelyen a queenslandi Riversleigh világörökségi helyszínen. A megkövesedett leletek kora 10-17 millió év.

A menyét nagyságú emlős – melyet hivatalosan Malleodectesnek, „zúzó harapásúnak” neveztek el - hatalmas, tompa foggal rendelkezett felső állkapcsa két oldalán – mondja Dr. Rick Arena, a vizsgálat vezetője. A tanulmány a  Proceedings of the Royal Society B. folyóiratban jelent meg.  

Elmondása szerint, elsőre a fogak funkciója kész rejtély volt, mivel nem ismertek még egy emlőst, melynek ilyen pörölyszerű fogai lennének. Ez egészen addig volt így, míg Dr. Scott Hocknull, a Queenslandi Múzeum szakembere és a vizsgálat társszerzője észre nem vette a lenyűgöző hasonlóságot egy modern ausztrál szkinkkel, a Cyclodomorphus gerrardii vakondgyíkkal.  Elmondása szerint, ez az esőerdei szkink majdnem azonos, hatalmas, pörölyszerű fogakkal rendelkezik, és „ebben az esetben tudjuk is, mire való. Csigák kemény házát töri össze vele, mivel ennek az esőerdei szkinknek ez a fő tápláléka.” 

"Úgy tűnik, a Malleodectes több millió évvel ezelőtt úgy fejlődött, hogy azt az ökológiai fülkét aknázza ki, melyet ma ezek a specializálódott gyíkok” – magyarázza Arena.

A kutatók szerint a hasonlóság a fosszilis erszényesek és az élő gyík fogai között az evolúciós konvergencia figyelemreméltó példája. Bár igen különböző állatcsoportból származnak, az erszényesek és a gyík egymástól függetlenül, hasonló megoldást fejlesztettek ki ugyanazon kihívásra, méghozzá hogyan törjék össze a kemény burkot, és férjenek hozzá az ízes csigához.

Míg az evolúciós konvergencia számos példáját mutatták már ki más kontinenseken az erszényesek és méhlepényes emlősök között, ez az első alkalom, hogy egy erszényesnél olyan fogazati adaptációt mutatnak ki, amely leginkább egy gyíkéra hasonlít.

A Malleodectes valamikor 10 millió évvel ezelőtt halt ki, amikor az ausztrál kontinens elkezdett reagálni a gyors klímaváltozásra. Mike Archer, a vizsgálat társszerzője szerint elképzelhető, hogy a Malleodectes faja kicsit tovább maradt életben Ausztrália keleti részén az esőerdei közösségekben, ahol szembetalálta magát a gyík rendkívül speciális őseivel a csigákért folytatott harcban. „Amennyiben ez megtörtént, akkor ezek az érdekes emlősök veszítettek a gyíkokkal szemben.”