Különböző populációk között terjednek a népszerű bálnadalok

Hím hosszúszárnyú bálnák rögzített felvételei azt mutatják, hogy dalaik az óceánon keresztül más bálnákhoz is eljutnak.

Ausztrál kutatók a több mint egy évtized alatt összegyűjtött, több száz órányi felvételt hallgatták meg. Ezek felfedték, hogy egy Kelet-Ausztráliából származó speciális dalminta hogyan jutott el a hatezer kilométerrel odébb, Francia-Polinéziánál tartózkodó bálnapopulációkhoz. Az eredmények a Current Biology folyóiratban jelentek meg.  

Az Ellen Garland vezette kutatócsapat szerint az adatok azt mutatják, az állatok nagy távolságokon keresztül közvetítik az ilyen „kulturális trendeket. Egy populációban minden hím ugyanazt a dalt énekli" – mondja Garland. „Ám a dal állandóan változik, ezért meg akartuk vizsgálni az óceáni fenék mentén haladó dalok dinamikáját.”

Ennek elvégzéséhez a csapat 775 hosszúszárnyú bálna rögzített dalait tanulmányozta. A felvételeket a South Pacific Whale Research Consortium kutatói készítették. Garland szerint számos különböző hang alkot egyetlen dalt. "Vannak alacsony frekvenciájú nyögések, sóhajok, aztán magasabb kiáltások és sikolyok, majd emelkedő és ereszkedő hangok mindenféle variációja.”

Ezen hangok rendszere alkotja a frázisokat, melyeket a bálnák mintegy 30 percig ismételnek. Hangelemző szoftver segítségével Garland és csapata felfedezte, hogy négy új dal - mely a kelet-ausztráliai populációban fejlődött ki – fokozatosan nyugat felé terjed. Az új dal kialakulása után két éven belül a francia-polinéziai emlősök ugyanezt a „verziót” énekelték. Ráadásul hat különböző populáció. 

A kutatók úgy hiszik, hogy a Csendes-óceán déli részén élő bálnák talán az antarktiszi táplálkozási területeket célzó, éves vándorlásuk során hallják és tanulják dalaikat. „A kelet-ausztrál populáció a legnagyobb a régióban több mint 10 ezer bálnát számlál” – mondja Garland. Mivel közülük többen énekelnek, ezek a bálnák talán nagyobb befolyással vannak arra, mely daloknak van „sikere”.

Peter Tyack, a Woods Hole Oceanográfiai Intézet kutatója szerint „a bálnák rendkívül mobilis állatok. Több száz kilométert tehetnek meg egy nap, és daluk nagyon messzire jut el a víz alatt. Így mindössze néhány barangoló hímre van szükség kulturális nagykövetként, hogy dalaikat populációról populációra terjesszék.”  

Bár még fennáll némi vita azzal kapcsolatban, hogy a hím hosszúszárnyú bálnák dalai a nőstényeket vagy egymást célozzák-e, a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a dal szerepet játszik a szaporodásban. Tyack szerint „vannak a viselkedést illető megfigyelések arról, hogy az énekesek egymással versengenek, a nőstények pedig odaúsznak, hogy csatlakozzanak a dalnokokhoz, így úgy hisszük, köze van a párosodáshoz.”