Nagyobb a Yellowstone földalatti vulkáni oszlopa

Az amerikai Yellowstone Nemzeti Park földalatti vulkáni oszlopa nagyobb lehet, mint korábban hitték – legalábbis egy geológuscsoport új vizsgálata szerint.

A Yellowstone alatti vulkáni forrópont táplálja az amerikai nemzeti parkba évente több millió látogatót vonzó forrásokat, gejzíreket és iszapgödröket. Ám a Yellowstone „szupervulkánja” igen erőteljesen kitört már a távoli múltban és erre ismét sor is kerülhet. Az új kutatás a Geophysical Research Letters folyóiratban jelent meg.

2009-ben a kutatók a földrengésekből származó szeizmikus hullámokat alkalmazták, hogy elkészítsék a Yellowstone alatti forrópont képét. A park Wyoming, Montana és Idaho államokat fogja közre. A friss vizsgálat szerzői a kőzetek elektromos vezetőképességének ingadozásait használták, hogy új képet fessenek a kőzetoszlopról. Ez a konduktivitás az olvadt szilikát kőzetek és a bennük természetes módon előforduló, forró, sós víz tulajdonsága.  "Olyan, mintha az emberi testről készült ultrahangos és MRI képet hasonlítanánk össze. Különböző képalkotó technológiák” – mondja Michael Zhdanov geofizikus professzor.  

A 2009-es, szeizmikus hullámokat használt felvételek forró és olvadt kőzetek oszlopát mutatták, mely a Yellowstone-ból ereszkedik lefelé, mintegy 60 fokos szögben. Ez az áramlat 240 kilométerre nyúlt nyugat-délnyugati irányba egy pontig, mely legalább 660 kilométerrel a Montana-Idaho határ alatt helyezkedett el. Ez volt a legtávolabbi pont, amelyig a szeizmikus képalkotás el tudott „látni”.

Az új vizsgálat - amely az elektromos vezetőképességet használta – csak 320 kilométerre lát el a felszín alá. Ám kimutatja, hogy az áramlat vezető része finomabban ereszkedik, szöge talán 40 fok nyugati irányba, és valószínűleg 640 kilométerre nyúlik keletről nyugatra. A két eredmény azért különbözhet egymástól, mivel a két technika némileg eltérő dolgokról készít felvételt.  

A szeizmikus képek az olyan anyagokat emelik ki, mint az olvadt vagy részlegesen olvadt kőzet, amely lelassítja a szeizmikus hullámokat, míg a geoelektromos technika azon sós folyadékokat jeleníti meg, amelyek az elektromosságot vezetik. 

Robert B. Smith, a vizsgálat társszerzője szerint az áramlat a geoelektormos képen sokkal nagyobb. Szerinte ez azt bizonyíthatja, hogy több folyadék van odalenn, mint amit a szeizmikus képek mutattak. A különbségek ellenére szerinte „a tömeg, mely az elektromosságot vezeti, hasonló geometriával körülbelül ugyanott helyezkedik el, mint a szeizmikusan feltérképezett yellowstone-i áramlat.” A geoelektromos oszlop lágyabb dőlése azt sugallhatja, hogy a szeizmikus hullámtechnikával feltérképezett forró régiót egy szélesebb, részben olvadt kőzetből és folyadékokból álló, földalatti burok ölelheti körbe.

A Yellowstone szupervulkánnak eddig három nagy kitörése volt. 2,1 millió, 1,3 millió és 640 ezer évvel ezelőtt. Ezen ébredések közül kettő, Észak-Amerika nagy területét fedte be vulkáni hamuval. A legutóbbi, teljes kitörés mintegy ezer köbkilométer forró hamut és kőzetet juttatott az atmoszférába. A nagyobb ébredések között voltak kisebbek is, a legutóbbira 70 ezer évvel ezelőtt került sor.