A madarak a dinoszauruszoktól örökölték szaglóérzéküket

A madarak híresek arról, hogy látó- és hallóérzékük jobb, mint szaglásuk, ám egy új kutatás azt sugallja, hogy több millió évvel ezelőtt, a szárnyas élőlények sokkal jobban észlelték a szagokat.

Amerikai kutatók tanulmányukban azt a hosszú ideje fennálló elméletet tesztelték, miszerint a dinoszauruszoktól a madarakig tartó evolúció során a szaglás érzékelése úgy hanyatlott, ahogy a madarak élesebb látó-, halló- és egyensúlyozó képességet fejlesztettek ki a repüléshez. A csapat 157 dinoszaurusz, ősi és modern madárfaj agyában hasonlította össze a szaglógumót.  

A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent kutatás vitatja ezt a teóriát. A kutatók ugyanis felfedezték, hogy a szagok érzékelése valójában erősödött a korai madarak evolúciója során, mely több millió évvel ezelőtt csúcsosodott ki azon időszakban, amikor a modern madarak ősei a dinoszauruszokkal és a madár családfa még ősibb ágaival versengtek. "Korábban azt hitték, hogy a madarak szervezete olyannyira el volt foglalva a látás, egyensúly és koordináció fejlesztésével a repüléshez, hogy szaglóérzékük visszafejlődött” – mondja Darla Zelenitsky, a vizsgálat vezető kutatója. „Meglepő módon vizsgálatunk azt mutatja, hogy a szaglás érzékelése valójában javult a dinoszaurusz-madár evolúció során, csakúgy, mint a látás és az egyensúly.”

A szaglóérzék evolúciója eddigi legrészletesebb vizsgálatának lebonyolításához, a kutatócsapat CT-felvételeket készített a dinoszauruszok és kihalt madarak koponyáiról, hogy rekonstruálja agyukat. A képeket arra használták, hogy meghatározzák az állatok szaglógumóinak méretét. Az agy ezen része vesz részt a szaglásban. A modern madaraknál és emlősöknél a nagyobb gumó élesebb szagláshoz járul hozzá.

Az igazi agyszövet természetesen már régen eltűnt a fosszilis koponyákból – mondja Lawrence Witmer, a vizsgálat társszerzője. „De a CT- képalkotást fel tudtuk használni arra, hogy megjelenítsük az agyüreget, aztán 3D-s számítógépes képet hozzunk létre a szaglógumókról és más agyi területekről." A vizsgálat felfedte annak részleteit, a madarak hogyan örökölték szaglóérzéküket a dinoszauruszoktól. "A legidősebb ismert madár, az Archaeopteryx szaglóérzékét mintegy 150 millió évvel ezelőtt, apró húsevő dinoszauruszoktól örökölte” – mondja Francois Therrien, a vizsgálat társszerzője. „Később, mintegy 95 millió évvel ezelőtt, minden modern madár őse még jobb szaglóképességekre tett szert.”

És mennyire jól érzékelték a szagokat a dinoszauruszok, különösen a modern állatokhoz képest? Bár a kutatók nem tudtak kimerítő összehasonlítást végezni, Witmer meghegyezte, hogy az ősi állatok nagy valószínűséggel a szaglóképességek egész tartományát mutatták. A T. rex nagy szaglógumókkal rendelkezett, melyek elősegíthették a préda követését, a tetemek felkutatását és talán a territoriális viselkedést is, míg a szaglóérzék valószínűleg kevésbé volt fontos az olyan dinoszauruszoknak, mint a Triceratops.

A csapat néhány közvetlen hasonlítást is el tudott végezni az ősi és modern állatok között. Az Archaeopteryx például a galambokhoz hasonló szaglóérzékkel rendelkezett, melyek  számos vieselkedéshez a szagokra támaszkodnak. "A pulykakeselyűk és albatroszok olyan madarak, melyek éles szaglóérzékükről híresek. Ezt a képességet táplálékszerzésre vagy nagy területek feletti navigálásra alkalmazzák” – mondja Zelenitsky. „Felfedezésünk, hogy az apró, Velociraptorszerű dinoszauruszok - mint a Bambiraptor - a pulykakeselyűhöz és albatroszhoz hasonlóan fejlett szaglóérzékkel rendelkezett azt sugallja, hogy a szaglás fontos szerepet játszhatott, miközben ezek az őshüllők vadásztak.”

Ha a korai madaraknak ilyen erős szaglóérzékük volt, akkor a mai szárnyasok miért az ellenkezőjéről híresek? Witmer szerint az új vizsgálat alátámasztja, hogy a leggyakoribb madarak, amelyekkel az ember minden nap találkozik – mint hollók és pintyek, valamint papagájok – kisebb szaglógumóval rendelkeznek, így szaglóérzékük gyengébb  Talán nem véletlen, hogy ezen utóbbiak a legokosabb madarak is, ami azt sugallja, hogy az okosodás talán csökkentette az igényt az erős szaglási érzék iránt.