Valódi kétszikű növény maradványaira bukkantak

Amerikai és kínai kutatók felfedezték egy kifejlett, valódi kétszikű első ép fosszíliáját. A virágzó növények ezen típusa felöleli többek között az almafákat, a juharfákat, a boglárkákat és a pitypangot.

A 125 millió éves lelet – melyről a Nature-ben jelent meg tanulmány – figyelemreméltóan fejlett fajt mutat be, mely alapján a kutatók a valódi kétszikűek – és általánosságban talán a virágzó növények - korábbi eredetén morfondírozhatnak. 

David Dilcher, a tanulmány társszerzője szerint, a fosszília új gondolkodásmódot nyújt az első virágzó növények némelyikének evolúciójáról. „Azt is kezdjük megérteni, hogy minden virágzó növény 111 millió évvel ezelőtti, robbanásszerű terjedésének hosszú története van, mely a valódi kétszikűek számos családja lassú diverzifikációjával kezdődött, több mint 10, talán 15 millió évvel, korábban.”

Dilcher és kínai kollegái, Ko-szun, Hung-san Vang és Cse-tuan Csen a fosszilizálódott növényt Leefructus mirusnak keresztelte el Li Shiming tiszteletére, aki nem kutató, de ő adományozta a fosszíliát Ko-szun új paleontológiai múzeumának, Liaoning provinciában.

A fosszília egy ivarérett növény talaj feletti részét mutatja. Az egyetlen tő öt levélhez vezet, az egyik teljesen kifejlődött virágban végződik. Az egész fosszília mintegy 16 centiméteres. A leveleket elágazó erek szövik be, az apró, csésze alakú virágnak öt szirma van. "Úgy hiszem, a Leefructus vonzó virágokkal reklámozta magát a beporzók felé” – mondja Diclcher. „Akkoriban nem voltak méhek, így szerintem legyek, bogarak vagy a molylepkék kihalt fajai, esetleg skorpiólegyek vehettek részt megtermékenyítésében. A Leefructust egy ősi tó vulkáni hamuágyaiban találták meg. Úgy hiszem a tó közelében élt, talán a nedves, ingoványos területen, ahogy manapság a boglárkák.”   

A növény formáját érintő elemzés alapján úgy hiszik, a Leefructust a Boglárkafélék (Ranunculaceae) csoportjába kell sorolni, mely a valódi kétszikűek ősi családja. Dilcher szerint, amikor a csoportnál a családfa elágazó kapcsolatait vizsgálják, a Ranunculaceae számos más családhoz (például mákfélék) vezető ág végpontját jelenti. „Ennek eredményeképpen úgy hisszük, hogy a 122-124 millió évvel ezelőtti időszakot megelőzően, a virágzó növények számos családja már elkezdett szétválni. Azt még nem tudjuk, hogy mennyivel idősebben a valódi kétszikűek, ám ez a fosszília azt sugallja, hogy eredetük valószínűleg messzebb nyúlik vissza a krétában, talán még a jura korba is.”

A virágzó növényfajok bősége a mezozoikum második felében – a dinoszauruszok korában – végül más virágos növények fajainak uralmához vezetett mindenhol, kivéve a legzordabb klímákat. Az evolúciós biológusok úgy hiszik, a virágzó növények diverzifikációja támogatta számos állatfaj elterjedését is, különösen a beporzókét és a magokkal táplálkozókét – a bogaraktól, a méheken át a kolibrikig és denevérekig.

Mostanáig a legkorábbi, valódi kétszikűekről rendelkezésre álló, legtöbb fosszilis információ megkövesedett pollenből származott. A pollen apró mérete ellenére, a szemcsék létfontosságú információkat szolgáltattak a paleontológusoknak. Dilcher szerint, amint jelenleg a legkorábbi valódi kétszikűekről tudnak, az Nyugat-Afrika partjainál talált néhány pollenadatból, valamint Anglia déli részén, alsó kréta kori üledékekből származik, melyek mintegy 127 millió évesek. „Nagyon sokat tudhatunk meg a pollenektől, ám a Leefructus fosszília azt mutatja meg, hogy amennyiben a korai virágzó növények evolúcióját akarjuk megérteni, akkor semmi sem helyettesítheti az igazi megafosszíliát.”