Csokoládét cserélhettek türkizre a prehisztorikus amerikaiak

Mezoamerika prehisztorikus lakosai egy új vizsgálat szerint csokoládét cserélhettek a kontinens délnyugati részéről származó drágakövekre.

A kakaóban – a csokoládé fő alkotóeleme – talált vegyületek nyomait mutatták ki az új-mexikói Chaco-kanyonban található Pueblo Bonito (homokkő házak komplexuma) számos helyszínén feltárt ivóedényekben.  

Az ősi pueblo emberek építették a komplexumot  - Kr.u. 850 és 1150 között szakaszosan -, mely az ősi Chaco-kultúra epicentrumaként funkcionált. Ám a kakaót – a Közép- és Dél-Amerikában honos trópusi növényt – a prehisztorikus időszakban csak Mezoamerikában termesztették. Ez a régió Mexikótól Costa-Ricáig nyúlt.  

Az eredmények azt sugallják, hogy az új-mexikói komplexum kereskedelmi központként is funkcionált a mezoamerikaiak és a pueblók között a XI. és XIV. században, emellett a két csoport „sokkal szorosabb kapcsolatban” állt egymással, mint korábban hitték – mondja Dorothy Washburn, a vizsgálat vezetője. A látogató mezoamerikaiak kakaóbabokat cserélhettek el a délnyugaton egyedülálló drágakövekért - mint a türkizért -, melyekről ismeretes, hogy a pueblók bányászták a mai Új-Mexikó területén. 

A régészek már egy ideje tudják, hogy volt némi kereskedelem a mezoamerikaiak és a délnyugaton élők között. Például mezoamerikai eredetű papagájok és rézcsengők maradványai kerültek elő olyan helyeken, mint a Pueblo Bonito. Emellett Chichén Itzá, ősi maja város romjai között türkiz maradványaira bukkantak. A város a mai Mexikó területén található, amelynek nincsenek türkizt tartalmazó rétegei.

2009-ben régészek arról számoltak be, hogy a kakaó vegyületét – teobromin – találták meg Pueblo Bonito közelében edénytöredékekben, ami azt sugallja, hogy a kakaó elérte  a délnyugatot. Ez az eredmény ösztönözte Washburnt és csapatát, hogy 75 olyan edény teszteljenek, melyeket mind a Chaco elit, mind a komplexum közelében élő gazdálkodók használtak.

A kémiai üledékek tesztelésének tradicionális módszere megköveteli a maradványok összezúzását vagy átfőzését. Ám William Washburn és Petia Shipkova – a vizsgálat szerzői – nem invazív technikát alkalmaztak, melynek során az edények belsejét vízzel mosták ki. Shipkova ezt a vizet aztán rendkívül érzékeny műszerrel vizsgálta meg, mely képes a teobromin nanogrammnyi koncentrációinak érzékelésére. Az eredmények azt mutatták, hogy a 75 edényből 50-ben volt teobromin, többek között a közemberek edényeiben is. Washburn elmondta, nem számítottak arra, hogy a vegyületet a farmerek edényeiben is megtalálják. „Ez azt jelentette, hogy nagyon sok ember fért hozzá a csokoládékhoz.”

John Hendersont, a Cornell Egyetem mezoamerikai szakemberét – aki nem vett részt a kutatásban – hasonlóan meglepte, hogy a közemberek is fogyasztottak csokoládét, mely általában az elit itala volt. Szerinte elképzelhető, hogy ezekben a házakban hatalmas lakomákat csaptak, amelyek lehetővé tették, hogy a közemberek elvegyüljenek az elittel.

A csokoládé Mezoamerikában – „ahol bármely fontos szociális alkalom felölelte a kakaót” -  majdnem mindig szerepelt a menüben. Amikor a spanyol hódítók először találkoztak a XVI. századi azték uralkodóval, Montezumával, pompás lakomáról számoltak be, ahol több mint ötven korsónyi, habos, folyékony kakaót szolgáltak fel – mondja Washburn.

A pueblók valószínűleg a mezoamerikaiakhoz hasonlóan készítették a csokoládé ezen nyers formáját, méghozzá úgy, hogy a szárított babot vízzel és egyéb anyagokkal keverték el. A keserű elegyet kellemesebbé teendő chilit, mézet vagy vanillamagokat tettek bele. Végül az utolsó simításért – a habrétegért -, a készítő egyfajta keverőt alkalmazhatott, hogy habot állítson elő, vagy pedig a folyadékot egyik korsóból a másikba öntögethette.  

Az ősi kakaómániának fizikai alapja volt. A teobromin stimulálja a szívet és ellazítja a légutakat, elősegíti a könnyebb lélzést – mondja Washburn. Ez az „élénkítő” hatás, elmondása szerint az egyik oka annak, hogy a kakaót katonáknak is adták, és így felkészítsék őket a harcra. A kezdeti kísérletek után a csapat átfésülte az őshonos növények adatbázisait és arra a következtetésre jutott, hogy a Chaco edényekben talált teobromin nem egy másik típusú helyi növénytől, mint például az Ilex vomitorától - egy magyalfajtól - származott.

Henderson szerint a kutatócsapat „rendkívüli erőfeszítéseket” tett, hogy kizárja a teobromin jelenlétének egyéb magyarázatait. Mindeközben „nagyon körültekintőek” voltak a tudományos technikát érintően, „így nem sok esély van arra, hogy meglepő eredményeik szennyezés eredményei” - tette hozzá. Hasonlóképpen, az elmélet, hogy a délnyugati emberek türkizt cseréltek kakaóra „hihetőnek tűnik”, bár nincsen közvetlen bizonyíték ilyen cserére – magyarázza.