Porszívóhoz hasonlóan mozogtak a hosszú nyakú dinoszauruszok

A paleontológusok évek óta vitakoznak azon, hogyan tartották fel hatalmas nyakukat a gigantikus növényevő dinoszauruszok.

Több kutató jutott arra a következtetésre, hogy az állatok porszívóhoz hasonló elven éltek, a hosszú nyak lehetővé tette, hogy nagyobb területen táplálkozzanak a hatalmas test mozgatása nélkül.

Most egy, a Biology Letters folyóiratban publikált tanulmányban, Graeme Ruxton, glasgow-i professzor és Dr. David Wilkinson liverpooli kutató matematikát és az ötvenes évekbeli porszívókkal történő összehasonlítást alkalmazta annak megmagyarázására, milyen előnyei voltak a nagyon hosszú nyaknak, melyet a Brachiosaurushoz hasonló dinoszauruszoknál látni.

A Brachiosaurushoz és Diplodocushoz hasonló dinoszauruszoknak – melyek 200 millió – 65 millió évvel ezelőtt barangoltak a Földön -rendkívül nehéz testük és nagyon hosszú nyakuk volt. A tudományos közösségek között évek óta megy a vita azon, hogy miért volt olyan hosszú az állatok nyaka, és mi volt a célja.

Sokan úgy hitték, hogy ezen hosszú nyakak a magasan elhelyezkedő, nehezen elérhető lombozat legelésére voltak alkalmasak, mint a zsiráf esetén. Azonban más paleontológusok úgy hiszik, ezeknél a dinoszauruszoknál a nyak felemeléséhez a vérnyomás, mely az agyat ellátná vérrel, túl magas lett volna ahhoz, hogy kivitelezhető legyen.

A dinoszauruszok alapvető testfelépítését vizsgálva, a kutatócsapat leginkább úgy tudta őket leírni, mint az ötvenes évek porszívóit. A nagy, nehézkes, hengeres test és a hosszú, messzenyúló cső a szívófejjel hasonlóan működött, mint a kutatók szerint ezek a dinoszauruszok. A porszívókat általában a szoba közepére helyezték, és a hosszú csövet alkalmazták a szívásra és a távoli helyek elérésére anélkül, hogy a testet elmozdították volna, ahogy a kutatók szerint a dinoszauruszok is tették.

Hatalmas testük és hosszú nyakuk lehetővé tette a nagyobb területet lefedő legelést anélkül, hogy energiát kellett volna áldozniuk testük megmozdítására. Matematikát alkalmaztak az elmélet bizonyítására, és meghatározták, hogy az ideális nyakhossz mintegy kilenc méter lehetett. Azzal, hogy testüket egy helyben tartották, és nyakukat alkalmazták a legelésre, energia költségeiket mintegy 80 százalékkal tudták csökkenteni.