Budapesten a Nitzer Ebb és a Die Krupps

Az indusztriális zenei vagy EBM (Electronic Body Music) színtér két meghatározó együttese, a brit Nitzer Ebb és a német Die Krupps közös turné keretében május 1-jén a fővárosi Dürer Kertben lép fel - tájékoztatott a Skalar Music szerdán.

A két együttes már többször járt Magyarországon: a Nitzer Ebb 1995-ben fellépett a Petőfi Csarnokban, 2007-ben a Sziget fesztiválon, tavaly január 11-én pedig a Depeche Mode előzenekara volt a Papp László Budapest Sportarénában, és másnap önállóan is koncertezett a Mappa Clubban. A Die Krupps tizenhat év után játszik újra hazánkban.

A májusi budapesti fellépés a Join In The Rhythm of Machines című tízállomásos európai koncertkörút záró állomása. A Douglas McCarthy (ének) és Bon Harris (szintetizátorok, programozás) által 1982-ben alapított Nitzer Ebb hangzása minimál, a csapatot egyszerű, de elsöprő basszustémák, sodró lendületű ritmusok jellemzik, ezt egészíti ki McCarthy agresszív vokálja.

Több sikeres kislemez (például a Let Your Body Learn) után 1987-ben a Depeche Mode-ot is felfedező Daniel Miller kiadója, a Mute Records jelentette meg a That Total Age című albumot, amely ma már az EBM alapművének számít. Az 1987-es Depeche Mode-turné európai szakaszán a Nitzer Ebb volt a DM előzenekara - ez 1990-ben és 2010-ben megismétlődött.

A második album a Belief volt 1989-ben, majd a Die Krupps-szal közös The Machineries of Joy című kislemez is nagy siker lett. Az 1990-es Showtime album méltó folytatása volt, az egy évvel későbbi Ebbhead pedig talán az együttes karrierjének csúcsa. A Big Hit (1995) után tízéves csend következett. A 2006-os Body of Work gyűjteményes lemezt tavaly követte a igazi visszatérés, az Industrial Complex című album.

A Jürgen Engler (vokál, gitár, szintetizátorok) által vezetett Die Krupps még a Nitzer Ebbnél is korábban, 1980-ban alakult Düsseldorfban. A nyolcvanas évek elején a város acélipari környezete megfelelő alapot biztosított a kísérleti indusztriális stílusban tett első lépésekhez. Az 1981-ben megjelent első lemez, a Stahlwerksynfonie kétszer tízperces zajorgiája méltó a pálya- és kortársak (Throbbing Gristle, Einstürzende Neubauten) anyagaihoz.
Az áttörést már az első teljes album, a Volle Kraft Voraus! (1982) meghozta.

Az 1985-ös Entering The Arenán jól emészthető elektronikus dalok (Gladiator, Risk) találhatók, majd néhány éves szünet után az együttes egy gyűjteményes lemezzel (Metall Maschinen Musik: 91-81 Past Forward) jelentkezett. 1992-ben jelent meg az I című album, de ez az év igazából a Metallica előtt tisztelgő, és remekül sikerült EP miatt lett érdekes.

Az 1993-as II - The Final Option és az 1995-ös Odyssey of The Mind (III) között született meg az indusztriális zene egyik himnusza, a To The Hilt, majd a folyamatos turnézás mellett 1997-ben újabb stúdióanyagot rögzített a Die Krupps Paradise Now címmel. Ezután újabb, csaknem tízéves csend következett, ám a csapat 2006-ban koncertekkel, fesztiválfellépésekkel ünnepelte 25. születésnapját. 2007-ben Too Much History címmel két külön válogatás jelent meg tőlük, az egyik Electro Years, míg a második Metal Years alcímmel.