Varga Sándor Márton: Lájvízió 2 - A mezgaz műsortól Bálint gazdáig

A frizsiderszocializmus legelején kis telket vesztek Leányfalun. Pénzetek ugyan nincs, de mire valók a rokonok! Van viszont két gyereketek, akiknek legalább nyaranta kijár a friss dunai levegő, s kicsattanó egészségük hátha megmarad a büdös téli városban is…

Amikor tehát 1960 novemberében elindul a televízió első „ezüstkalászos tanfolyama” – a későbbi mezőgazdasági tanfolyamok, szakfilmsorozatok elődje –, havonta két szerda estét kiskert-tulajdonosi mivoltodban is töltesz a képernyős előadók virtuális közönségének soraiban.

Családostól unod.

Ám a téma érdekel, ezért – a hatvanas évek végétől – rendszeresen olvasod a büszke Kertészet és Szőlészet címet viselő lapot: onnan ismered a főszerkesztő nevét. Bálint György. Gyakorlatban teszteled a tanácsait, s mivel beválnak, hinni kezdesz neki. Ha új laphoz szegődik, követed. Lapozgatod a hetvenes években a Kertgazdaságot – avval párhuzamosan a Kerti Kalendáriumot –, a tévéhíradóban odafigyelsz Práger Gyurira, a nyolcvanas években előfizetsz a Kertbarát Magazinra…

És – hogy, hogy nem – 1981-ben a Magyar Televízió Ablak című műsorában föltűnik az immáron Bálint gazdaként emlegetett úriember! Péntek délutánonként – mások mellett – az ő kedvéért is sietsz haza, hétfőn pedig régi ismerősként igazolod vissza a megállapításokat:

– Rendes embernek látszik.

Még a kilencvenes évek elején is, amikor már nem tötymörögsz semmiféle kertben, nézegeted a Gazdaképzőt a Magyar Televízió műsorfolyamában: ő főszerkeszti. Aztán 1994 őszén annak rendje s módja szerint meghalsz.

De Bálint gazdára… a másvilágról is figyelsz! Valami lenyűgöz benne: talán, hogy nem csupán kertész. Sokkal filozofikusabb annál.

Van egy könyve, eljut hozzád is, pedig arrafelé, ahol vagy, nincsen utánvét... Keserédes éveim a memoár címe, ajánlás helyett azt írja benne a szerző, hogy családtagjai és barátai hosszas unszolására vetette papírra emlékeit.

– Fogantatásom percében az ország államformája még K. u. K. (császári és királyi monarchia) volt. – E mondattal kezdi a történeteit.

Aztán Horthy-korszak. Aztán Németországban Hitler. Közben a gyöngyösi gimnázium meg a cserkészcsapat meg a M. Kir. Kertészeti Tanintézet. És a munka. És a munkaszolgálat. És Mauthausen. Negyvenhárom kilósan szanatórium. A többi már szinte a szemed előtt zajlik.

– „Magántörténelmemből” szándékoztam kiragadni azt, ami az átélt korra jellemző. – Szinte hallod a hangját 2002-ben is, pedig akkor már nyolc éve vagy halott.

Ő viszont él, él, él, aztán 2011. február 15-én este hét felé – Makóról tart hazafelé, ahol előadást tartott –, miután leszállt a buszról, és át akart menni egy otthonához közeli gyalogátkelőhelyen, egy óvatlan autós gépkocsijával elsodorja. Élet és halál között lebeg, másfél napig kómában fekszik: eltört a lába meg még eze-aza, elszakadtak a combizmai, beütötte a fejét, agyrázkódás… Több műtéten esik át.

– A szó szoros értelmében az volt az érzésem, hogy darabokból állítottak újra össze – mondja utólag.

Ám az állapota meglepő gyorsasággal javul Néhány nap múltán kikerül az intenzívről, fölül az ágyában, tíz napra rá fölkel, mosolyog, kedve a régi.

Az ő életkorában!

Persze a kórházban sem pihen: újságcikkeket ír vizitek és tornagyakorlatok között.

Március 3-án engedik haza. Otthon ki kell venni a fürdőkádat, s helyette tusolót kialakítani, hogy Gyuri bácsi fürödni tudjon. Odáig kerettel – no meg Antónia, a felesége támogatásával – biceg ki. De a saját lábán.

– Amikor fölébredtem a kómából, azt éreztem, nincs már arra erőm, hogy küzdjek az életben maradásért. – Ilyeneket nyilatkozik visszamenőleg.

Az orvosok azt mondják, legalább fél év, amíg újra kijárhat a kertjébe.

Bálint György a természet örök körforgásának a része. Van-e ki ezt nála jobban tudja? Kilencvenegy éves. De azt honnan sejtené egy óvatlan autós, kit üt el? Földönteni, messzire röpíteni magát a két lábon járó emberi tartást? Az utolsó polihisztorok egyikét? Valakit, aki a huszadik század egyféle sorsösszefoglalójaként átvezettetik a huszonegyedikbe, hogy egyidejűleg váljon üzenetté és útmutatássá? 

És veled mi van, Apu? Ha élnél, kerek egy esztendővel volnál Gyuri bácsinál fiatalabb.

Emlékszel? Leányfalun sokáig nem történt semmi. 1964-ben meg váratlanul szóltak a barátaitok, hogy Zamárdi-felsőn sürgősen és rendkívül jutányosan eladó egy icipici nyaraló. Na – de hiszen tudod –, az még megvan.

Csak ti nem.

Arról viszont, szerintem, fogalmad sincs, van-e még mezőgazdasági műsor valamelyik tévében.