Varga Sándor Márton: Lájvízió 2. Az ismeretterjesztő műsor

Tévé, tévé, tévé

Azóta gyönyörködsz a madarak röpülésében, hogy gyerekkorodban naponta álltál az enyedi határban, és óraszám nézted a messzi dombok íveit.
1958-tól fut ugyan a Magyar Televízió 100 kérdés című műsora, amelyből el is készül 135 rész, Öveges József minden fizikai kísérletét figyelemmel is kíséred, de leginkább mégis a madarakat várod. Nem kell beláthatatlanul sokáig: 1960. január 23-án, végre, sugároznak egy tudományos ismeretterjesztő filmet Vadmadarak házatájáról címmel… Négy fal között és fekete-fehérben, mégis, mintha születésedig forgatnák vissza az időt. Az operatőr és a rendező egy személyben Homoki Nagy István. Megjegyzed a nevét.
Egy évnél is több telik el, amikor azt olvasod a Rádió és Televízió Újságban, hogy készül a magyar televíziózás első önálló történelmi műsora. „A Magyar Televízió a november 1-jén induló Panoptikumában elhelyezi azokat az elfelejtett nagyságokat, akik a vurstliból hiányoztak. Elsőként jákfai vitéz Gömbös Gyulát, a véreskezű miniszterelnököt... Döbbenetes erejű, eddig ismeretlen dokumentumokkal leplezik le a szerkesztők (Bokor Péter és Moldoványi József) a hazaárulás legfőbb bűnöseit.”
Ha a Panoptikum megy, te a képernyő előtt ülsz, arra mérget lehet venni! Mert nem csupán a tájról vannak emlékeid gyerekkorodból: vannak Trianon hatásáról, vannak az elszakított országrészek visszacsatolásáról… Hja, 1920-ban születtél: gondolsz ezt-azt a Horthy-korszak vezető magyar politikusairól. A képet, amelyet a tévéműsorban festenek : Imrédy Béláról, Bárdossy Lászlóról, Kállay Miklósról, Sztójay Döméről, némileg persze összetettebbnek véled… De legalább lehet végre egyről s másról beszélni. A te szemedben Bokor Péter bátor ember.
Meg is mondod előbb anyósodnak, aztán Gabosnak a hivatalban.
1965-től pedig jön a Századunk! Olvasod a rádióújságban, hogy „a sorozat a 20. század első felének legérdekesebb gazdasági, politikai, technikai újdonságait, eseményeit ismerteti, a századfordulótól a második világháború végéig.” Ez kell neked! Az 1905-ös orosz forradalom. Szarajevó. Az első világháború. A Téli Palota ostroma. A cattarói lázadás. A tanácsköztársaság.
Ideje volna valamit végre megérteni.
– Hagyd ezeket a dolgokat, Marci, rájuk – csöndesít anyósod. Tapasztalt asszony: ő, hozzád képest, még a múlt század végén látta meg a napvilágot.
Anyósod a Zenélő órákat szereti. A zenei rejtvényműsor-sorozat 1962. november 27-én, az akkor még késeinek számító 21.20-kor indul. A játékot három, a semmiből fölbukkanó médiasztár vezeti: Forrai Miklós, Kollár Endre és Lukin László.
1964. január 31-től pedig Delta!
– Hátha valami műszaki… – Kicsit ugyanis szakbarbárok vagytok a hivatalban.
– Eredetileg, állítólag, az lett volna a címe, hogy Tudományos híradó… – jegyzi meg Reményi Péter.
– Szuhay-Havas Ervin szerkeszti, értelmes fiú, ő harcolta ki a frappánsabb címet – közli a mindig jól értesült Sárossy Dezső.
Kicsit szenzációhajhásznak tartjátok, hogy a legelső adásban a Gemini űrprogramról, az izotópos pajzsmirigyvizsgálatról meg a kétfejű borjúról tudósítanak. De a műsorvezetőket a szívetekbe zárjátok: előbb Poór Klárit és Kovács P. Józsefet, aztán Lénárd Juditot, majd 1965 decemberétől Kudlik Júliát.
A hatvanas évek derekán – sajnálta-e Horthy Miklós, aki 1957-ben halt meg Portugáliában, milyen szép kormányzói beszédeket mondhatott volna 1920 és 1944 között a tévében, ha az eszköz már lett volna? –, konkrétan 1966. május 23-án az MSZMP központi bizottságának politikai bizottsága leszögezi, hogy a televízió összműsoridejének minden tizedik-tizenegyedik perce ismeretterjesztés. Viszont minden negyedik direkt politikai műsor, minden második szórakoztató…
Bő fél évtized múltán, 1972. június 6-án az agitprop bizottság először mondja ki, hogy a tévé nem csupán politikai intézmény, de hatalmi eszköz is. Már minden ötödik-hatodik műsorperc ismereteket terjeszt és oktat.
Aztán eltelik tíz év. 1982. május 4-én megállapítják, hogy „napjainkban erősödött az ismeretterjesztés eszmei-politikai tartalma, nagyobb teret kapnak a közelmúlt történelmét, a mai magyar valóságot elemző módon bemutató témák.” Ekkorra minden három felnőttből kettő naponta tölt rövidebb-hosszabb időt a tévé előtt. Inkább hosszabbat. Viszont már csak minden tizenkilencedik-huszadik perc ismeretterjesztő műsor. Ki is mondatik: a televízió az ismeretterjesztésnek már csak egy, ráadásul nem is a leghatékonyabb eszköze.
Pedig addigra új sztárok bukkannak föl: a filmesztéta Nemeskürty István, a genetikus Czeizel Endre, a geológus Juhász Árpád…
Tévé, tévé, tévé: nálatok még mindig a régi Munkácsy működik, Király úr, a szerelő lassan családtagnak számít, de azért időközben a házi könyvtár is szemmel láthatóan gyarapodik.