Varga Sándor Márton: Lájvízió 2 - A szórakoztató műsor

1959. november 24-én, szombaton este avval az elhatározással ülsz a tévé elé, hogy aznap felhőtlenül fogsz szórakozni.

– Az élet, édes gyerekeim, nem csupa pábijubi meg jejeje!
Ezt persze jóval később nyilatkoztatod majd ki, amikor már saját bőrödön tapasztalod, hogy bizonyos tételek igazságtartalma egyenes arányban növekszik az életkor előrehaladtával.
Te még Cziffra Gyuri zongorajátékát hallgatod a Savoyban (amíg Gyuri át nem tántorog a határon) meg Seress Rezsőt ilyen-olyan kocsmákban (aki viszont minden rábeszélés dacára marad a Dob utcában).
Focimeccsek állóhelyeire váltasz jegyet, neked még mond valamit Schlosser Imre neve, és saját szemeddel látod Öcsit dekázni a Népstadion gyepén. Moziba jársz, Soós Imre meg Gerard Philipe filmjeiért vagy oda (volnál Clark Gable-éiért is, de azok létezéséről sejtelmed sincs), Timár József kedvéért elzarándokolsz a Nemzetibe, mert Tanner John nevezetes házasságának híre eljut hozzád is, és anyósod olykor-olykor elvonszol az Operettszínházba, hogy meghallgasd Ábrahám Pál meg Huszka Jenő melódiáit, odahaza viszont egymagadban olvasol Szabó Lőrincet, és amikor hírét veszed, hogy Albert Camus Nobel-díjat kap, próbálod eredeti nyelven megszerezni A pestist.
Fogalmad sincs arról, hogy John Lennon 1958-ban Liverpoolban megalakítja a Quarryment, ahogyan Buddy Holly és Ritchie Valens nevét se hallod az idő tájt, pedig az Üllői úti bérház második emeletén büszkeséged, a világvevő rádió segedelmével gyakorta búg-zúg-sistereg a Szabad Európa, csak te, ugye, a híreket hallgatod, nem Cseke László Tinédzser partiját.
Ingázol az otthonod és a munkahelyed között. Meccs, mozi, színház néha-néha, de inkább kártyapartinak álcázott baráti összejövetelek magánlakásokon.
Az embert egyik pillanatról a másikra képes fortélyos félelem igazgatni, az viszont sok idejébe telik, amíg elhiszi, nincs mitől tartani.
A félelem a génekben spájzolódik. És örökíthető.
A televíziókészülék a legjobbkor költözik a nappalitokba.
Az elején el sem hiszed: hogy megnyomod-e a gombot, azt te döntöd el. Ez maga a megtestesült szabadság, ahhoz képest legalábbis, amikor csak az igen és az igen közül választhattál.
1959. november 24-én, szombaton este avval az elhatározással ülsz a tévé elé, hogy aznap felhőtlenül fogsz szórakozni. Ha egyszer Rátonyi Robi konferál!
– Elnézést, hölgyeim, kifelé! – mosolyogsz kajánul. – A következő műsornak az a címe: Csak férfiaknak!
Aztán persze anyósod, feleséged, mi több, lányod is melletted marad. Csak hároméves kisfiad szuszog békésen az ágyában.
Meghittek ezek az ősz-téli esték… Otthoni ruhában, papucsban, kényelmesen belesüppedve a karosszékbe, miközben a cserépkályhában pattog a tűz… Rendben, nyáron anyósod a járda szélén állja végig, amíg a szenesemberek a pincébe hordják a tatai brikettet: kosaranként tesz félre egy szemet, így számolja le, kiszállították-e a megrendelést. Jó, neked kell háromnaponta fölhoznod két vödör szenet két és fél emeletről lentebbről, betölteni a konyhai ládába, onnét kis adagonként a szobába hurcolni… Nem szereted a svábbogarakat se a pincében, se a szenesládában. Bezzeg jólesik a meleg tévénézés közben! Meg adásszünet idején háttal a kályhához támaszkodni, az is.
1960-ban a hivatalban megemlíti valaki, hogy Romhányi Jóska lett a Magyar Televízió szórakoztató rovatának művészeti vezetője.
– Romhányi? – kérdezed gyanakodva, mert ahhoz vagy szokva, hogy kinevezések politikai alapon születnek, ezt a nevet viszont akkor jegyezted meg, amikor évekkel korábban Keleti Márton Két vallomás című filmjét láttad. A történetre homályosan emlékszel: egy lány, Erzsi – mint a feleséged – egy barátnőjénél keres menedéket, mert otthon nevelőapja erőszakoskodik vele, a barátnő viszont egy tolvajbanda tagja, de a filmsláger (Horváth Tivadar énekelte) füledbe mászott:
– Párizsban szép a nyár, ha a Grand Boulevard fényárban áll…
– …sétára vár a Szajna-part, a kis Paulette is épp arra tart! – Gabos tenorja szólal meg a hátad mögött. Akkor még barátok vagytok.
Megjegyezted 1957-ben, hogy ezt a dalszöveget bizonyos Romhányi József írta (a zenéjét meg Ránki György szerezte, ez akkor ragad meg benned, amikor évek múlva a Petőfi Színházban megnézed az Egy szerelem három éjszakáját. Anyósod csalódik a zenés darabban, operettet vár, ez meg valami musical vagy hogyishíjják).
Ó, Párizs, ahol a nyár szép…! 1967-ben jutsz majd el oda, kiküldetésben.
A gyerekeid meg Romhányin nőnek föl: a rímhányó a maga mackós könnyedségével írja Frédi és Béni halhatatlan rímeit, feledhetetlen mondatokat ad a Mézga család tagjainak szájába, és Doktor Bubó bölcs tanácsait se felejtik el soha, soha, soha, amíg csak élnek.