Csontos János: Korkultúra 3. - Közép-európai himnusztan

A himnuszokkal folyton valami baj van. Nem is oly régen még olimpiai versenyeken is megcenzúrázták őket. Pontosabban meghúzták mindegyiket, úgy ítélvén meg, hogy kész időpocsékolás, érzelgős időhúzás végigjátszani – főleg akkor, ha mondjuk egy atlétikai vagy úszóviadalon aznap már ötödször kell elővenni ugyanazt a kottát. A magyar himnusznak például ott lett vége, hogy „ha küzd ellenséggel”. Ott maradt fenn a dallam a levegőben, s ott maradt lebegve a nemzeti meghatottság is. A győztesnek nem nagyon adtak alkalmat a könnyezésre sem: talán némi homály a szem sarkában, aztán jöhet is a reklám – egyáltalán nem a felére húzva, hiszen ugyebár ebből élünk.

A himnuszokkal persze semmi baj nem volna, ha nem lennének mögöttük országok. Első közelítésben XIX. századi értelemben vett nemzetállamok, amelyek itt, Kelet-Közép-Európában olykor csak a XX., sőt a XXI. században jutottak valóságos önállósághoz. Ezek az identitások pedig a történelem logikájából fakadóan többnyire egy másik identitás rovására jöhettek létre, s amit az olimpián nemes versengésnek látunk, az az eredeti verzióban bizony, mégiscsak közönséges háború volt. Azok a történészek, akik Európa minden bajának okozóit a nemzetállamokban látják, bizonyára titkon helyeslik azt a tendenciát is, hogy a nemzeti válogatottak összecsapásait mind több sportágban multinacionális sportvállalkozások bajnokságai váltják fel: a szurkolói fanatizmus is kevésbé tűnik veszélyesnek, ha egy klubhoz, nem pedig egy államhoz kötődik.

És mégis azt látni: a globális kultúra (amelynek még mindig amerikai arca van) nem képes maga alá gyűrni ezt a sokszínű európai identitást. A globalitás politikában és gazdaságban lehet ugyan hatékony – a kultúrában azonban elszegényít. Ha pedig a nemzeti tudatra mint kulturális jelenségre tekintünk, keresve sem találhatnánk beszédesebb tükröket, mint a nemzeti himnuszokat.
Nekünk, magyaroknak külön szerencse, hogy van egy olyan beleérző tudós szakértőnk, mint Kiss Gy. Csaba, aki képes belehelyezkedni közvetlen és távolabbi szomszédaink lelkivilágába. A közép-európai himnusztanra hosszú éveket áldozott, míg létrejött a Hol vagy, hazám? című összefoglaló könyv, amely Lengyelországtól Montenegróig, Bulgáriától Csehországig szemlézi a nemzeti identitás e nélkülözhetetlen szövegeit. S ami nem mellékes: közreadja magyar fordításban a szóban forgó szövegeket is – hogy tisztában legyünk vele, miről is beszélünk. Sokat megtudunk a XIX. és XX. századi Közép-Európáról, és sokat megsejtünk a XXI. századiról is.

Ezt a szép és igényes munkát stílszerűen a Magyar Kultúra Napjára, a magyar himnusz születésnapjára időzítve, népes érdeklődő sereg jelenlétében mutatták be a Parlamentben. Bizonyságául, hogy közös dolgainkat úgy rendezhetjük, ha előbb megismerjük a másikat.