Varga Sándor Márton: Lájvízió 2. A szilveszteri műsor
Írta: Varga Sándor Márton |
2010. december 30. csütörtök 18:43 |
Tolnay Klári! Feleki Kamill! Fónay Márta és Rátonyi Róbert a színészek, Zárai Márta és Vámosi János, Hollós Ilona és Rodolfo az előadóművészek között...
Hogy szilveszterek estéit a tévé előtt töltsd, az 1957. december 31-vel kezdődik.
A Magyar Rádióban, ugyebár, hagyomány az óévbúcsúztató kabaré, a Magyar Televízió meg tulajdonképpen a Magyar Rádióból bújik elő…
Amikor a tévések hírül adják, hogy készülnek első szilveszteri műsorukra, némi aggodalom azért bujkálhat bennük.
– A jól bevált műfaj a képernyőn talán nem fog működni – szabadkoznak előre a Rádióújságban a „Tele humor, tele dal, tele tánc!” miatt. – Szerencsére bizonyára sokan megtisztelik majd önöket, kedves közönségünk, a ház lakói közül, s így együttesen jó nagyokat fognak nevetni!
Még a hokedlis tévézés korában élsz: esztendő múltán is csak 24 ezer készülék villog adásidőben szerte az országban.
Bár időben odagördül az 1. számú Pye közvetítőkocsi. a Magyar Optikai Művek művelődési háza elé, de az első nyilvános szilveszteri televíziós műsor mégis elszáll: nem rögzítenek még semmit. Soha nem tudják megmutatni a gyerekeid az unokáidnak, hogyan konferált valaha Gádor Béla és Kellér Dezső Várkonyi Zoltán és Horváth Tivadar revüjében.
Tolnay Klári! Feleki Kamill! Fónay Márta és Rátonyi Róbert a színészek, Zárai Márta és Vámosi János, Hollós Ilona és Rodolfo az előadóművészek között… Arra fogtok emlékezni 1958 szilveszterén is, hogy egy éve jóvoltukból mulattatok olyan önfeledten.
– Bezzeg a tavalyi! Az bezzeg… – fanyalogtok. Ekkor veszi kezdetét a társadalmi közfanyalgás.
Hazádban össznépi üggyé válik ugyanis a szilveszteri tévéműsor. Ráadásul rákap a politika is: érzi az agitprop osztály, hogy érdemes hagyni a közönséget, rúgjon csak ki a hámból, azután másnap könnyebb szívvel fogadja majd az áremelkedéseket. Engedik nektek, hogy ti, akik egypártrendszerben éltek, két pártra szakadjatok: a szilveszteri tévéműsor híveire – és annak korai demokratikus ellenzékére.
Neked persze halvány dunsztod sincs arról, hogy egy ilyen szórakoztatónak álcázott, valójában tömegagitációs műsor nem kerülhet csak úgy a képernyőre. Honnan is sejtenéd, hogy egy-egy szilveszteri műsor forgatókönyvén már nyáron kezdenek dolgozni?
Valld be, amikor júliusban eszitek a sült keszeget Zamárdi-felsőn, valaki mindig megszólal, hogy:
– Mi szólnátok, ha az idén nem rántott hal lenne karácsonykor, hanem gesztenyével töltött pulyka?
Nem tudod, hogy a hatalom miféle fokozott ellenőrzésekre képes ragadtatni magát! A szilveszteri kabarékat eleinte kifejezetten az egypárt magas beosztású reprezentánsai fogadják el, s ehhez igencsak aktuális bel- és külpolitikai szempontokat tartanak – hol másutt, mint – szem előtt.
Eleinte a viccelődést a bürokratikus szemléletre, a fogyasztási javak és szolgáltatások minőségére, a hiánycikkekre korlátozzák. Lehet szidni a Patyolatot, a tömegközlekedést és – módjával – a termelőszövetkezeteket… Azt majd a konszolidáció hozza meg, úgy 1961-1962 táján, hogy Kellér, még később Komlós János politikai kabaréi már a dogmatikus maradványokkal, az áremelésekkel, a rossz állampolgári közérzettel is foglalkozzanak.
De addigra terjed az öncenzúra, mint a ragály.
– Jó, jó, a tavalyi ugyan sokkal jobb volt, de azért ezt is szívesen megnézném újra – csóválja fejét anyósod az újévi lencsefőzeléket kanalazva, és hangja idővel elhallatszik egészen a Szabadság térig. Innen kezdve őriznek kevesebbet-többet az archívumok az évzáró kabarékból: a szilveszteri műsorokat 1960-tól rögzítik telerecordingra. Napokon, heteken belül részletekben meg is ismételik.
Honnan tudná különben az utókor, hogy a hatvanas évek végétől a szilveszterek kötelező szereplője Hofi Géza!
Honnan emlékezne 1972-re, amikor nem kisebb világsztárt sikerül Budapestre csábítani, mint Gina Lollobrigidát!
Hol 1976? A híradó utáni vicces konferansz, aztán Hofi, aztán Colombo, aztán 21.50-től éjfélig Nem ismerünk lehetetlent! címmel maga az előbb várva várt, később alaposan megkritizált szilveszteri műsor. Abban van Almási Éva és Márkus László híres száma, a Mi kerül ezen a fotelen 7200 forintba… Aztán Himnusz, aztán bő óra könnyűzenei műsor a táncolni vágyóknak.
Hol még a Csehov-paródia, A három nővér? Amikor Haumann meg Márkus meg Körmendi női jelmeze láttán a helyszínen olyan tapsvihar tör ki, hogy a tévések azt hiszik, kifutnak az adásidőből!
Hol még, hogy Márkus Laci éppen az 1985-ös szilveszteri műsor főpróbája közben haljon meg?
És hol, hogy a rendszerváltás után, amikor elvileg már senki nem cenzúrázza a kabarékat, az egész műfaj lassan kimúlik, vele együtt a nagy költségvetésű szilveszteri műsorok hagyománya?
Anyósod akkor már vagy két évtizede a Másvilági Tévéhíradót nézi, lánya Nagy Imréék újratemetése után csatlakozik hozzá. Fölötted is múlnak az évek. Minden esztendő utolsó napján átfut a fejedben: ki tudja, a jövő évi szilveszteri műsort megéred-e még.