Süveges Gergő: Apa-kép-írás 128. - Az igaz angyal

Óvodai karácsonyra mentünk, gondoltuk, megnézzük, milyen ügyesek a gyerekek. Sár volt és még tíz nap karácsonyig. Mindenfelé járt az eszünk; csomagok, képeslapok, utolsó beszerzések, logisztika… földhözragadt intéznivalók. Egy valamire nem gondoltunk: hogy találkozunk az igazi angyallal – és önmagunkkal.

Még ketten és már ketten óvodások éppen. Még, mert Marci jövőre iskolába megy; és már, mert Annamari ősszel kezdte az óvodát. Egy évig viszont egy csoportba járnak, együtt készültek hát hetek óta a karácsonyi ünnepségre. Nagy izgalommal: Marci a keretmesét mondó család fejének szerepét kapta; felelősen és kedvesen be kellett eresztenie a betlehemeseket...

...Annamari pedig – mint az egyik legkisebb – angyal lehetett. Méghozzá éneklő angyal, mert – ahogy továbbadta az óvó nénik instrukcióit – „a legkisebbeknek nem muszáj beszélniük”. Számunkra ugyan úgy tűnt, ez csak az előadásraérvényes, mert addig… otthon, utcán, játszótéren, szánkón, jégen, havon; minden utunkon elkísért az ovis karácsony csivitelő izgalma.
Ami nem is csoda, hiszen Annamari – mint sokszor elmondta – angyal lesz, és majd meglátjuk, hogy repülni is fog. Persze, Manócska, válaszoltuk mosolyogva, egy angyalnál az a minimum, hogy tud repülni. Nagy komolyan bólintott, hogyne tudna repülni; majd mondta tovább, lelkendezve, „elénekeljem az éneket? figyelj, Apa, elénekelem…” és így tovább. Angyalba pácolódtunk hosszú heteken át.

Aztán elindultunk a nagy nap reggelén együtt, hogy megnézzük azt a híres repülő angyalt – s persze nem kevésbé híres bátyját, vagyis a mesebeli apukát. Az óvodában minden szereplő megkapta angyalhajpántját, csillagát, subáját, botját, köntösét, bárányát – kinek mi járt...

...majd kezdetét vette a játék. Annamari arcán először az izgalom pirossága látszott. Csillogó szemmel tartotta az aranyfényű betlehemi papírcsillagot („tudod, Apa, úgy kell fogni, hogy felém legyen a ragasztós oldala”); a megfelelő pillanatban magasra is emelte („azt nagyon nehéz tartani, mert vigyázni kell, nehogy eltörjön”); de az izgalom helyén hamarosan valami más is megjelent.

Egyre fátyolosabb szemmel pislogott az óvó nénikre, a gyerekekre, a szülők mosolygó hadára. S amikor a műsor végén ki-ki átadta szüleinek saját ajándékát, a kézzel gyúrt és becsomagolt szappant...

... őt nem a szappan és nem a lelkendező szülői hála érdekelte. Fejét Anya vállába fúrva csak annyit mondott: – Mégsem tudtam felrepülni...

Csak akkor, ott, a karácsonyi műsor utáni percekben, Annamarit ölben tartva, nedves arcát törölgetve döbbentünk rá, hogy az elmúlt hetek szünet nélküli kotkodácsolása nem csak kislányos csacsogás volt. Ígéret volt a mi számunkra, és meggyőződés – saját maga számára. Csak akkor jöttünk rá, hogy az ő fejében a valóság és a mese tényleg összeér. Hogy amit mond, azt hiszi is, és nem játékból mondja.

Hetek óta a bizonyosság tudatában készülődött: az angyalok tudnak repülni. Ő angyal lesz az óvodában, tehát: fog tudni repülni. Most meg itt pityereg karácsony örömében.

Hogyan lehet egy földre huppant angyalt megvigasztalni?
– Nem baj, Manócska, azért nagyon ügyes angyal voltál a padlón állva is – mondtuk neki biztatásul, majd mentő ötletként hozzátettük: – Hiszen te tartottad magasba a csillagot, amelyik megmutatta, hol lehet megtalálni a kicsi Jézust! – Gyanakodva felnézett, nem csak elhessegetni akarjuk-e a csalódását. Mi viszont egyre komolyabban folytattuk: – Mindenki csak a csillagodat nézte, azt kereste! Hiszen te mutattad meg az utat mindenkinek: a pásztoroknak, a bölcseknek, minden látogatónak!
Annamari elgondolkodva nézett, a savanyú arcocska lassan kerekedett. – Én voltam az útjelző? – kérdezte nekibátorodva. – Te bizony, és csuda ügyes útjelző voltál! Az angyaloknak az is dolguk ám! Fontos dolguk!

A kislány mintha megemelkedett volna az ölemben. Nem repült, de nem volt messze tőle. Fejében újrajátszotta az előadást, s kibökte az óvatos végeredményt: – Akkor mégiscsak igazi angyal voltam…
Én biztos vagyok benne, hogy az volt.
S a szemébe nézve arra is rájöttem, hogy nem csak az óvodások lehetnek igazi angyalok.
Igaz, repülni mi sem tudunk.
De az útjelző csillagot… azt mi is magasra tarthatjuk.