Varga Sándor Márton: Lájvízió 2. A vasárnapi műsor
Írta: Varga Sándor Márton |
2010. december 15. szerda 18:39 |
Az est főműsora – az opera- és drámairodalom vidám kettőseiből összeállított Figaró itt, Figaró ott című vegyes vágott – felejthetetlen: még napok múlva is abból merítesz, ha fütyörészni támad kedved munkából jövet
Hetente negyvennégy órát dolgozol, hétfőtől péntekig napi nyolcat, a hét utolsó munkanapján viszont csak a felét. Szombaton délben indulsz haza: a szabad szombatot ugyan még nem ismered, de aznap este már nyugodtan ülsz a tévé elé. Másnap sokáig lustálkodhatsz: rászolgáltál a pihenőnapra.
1958 májusában, minden idők első szombati, magyarországi tévéműsora pontban este hétkor kezdődik.
Öveges professzor kísérleteivel indul, szereted az öreget, beszélik róla, hogy eredetileg pap volt meg fizikatanár a piaristáknál – még hogy a tévések mind párttagok, nahát! –, aztán következnek a hajómodellezés titkai, nem rágod ugyan le a körmöd az izgalomtól, de azért becsülettel végignézed, hogyan kéne olyat csinálni, amit eszed ágában sincs.
A tíz perc szünet éppen elég arra, hogy segíts anyósodnak összeütni a vacsorát: miközben a világhíradó megy, elmajszoljátok.
Nem sokkal később Szombat este gyűjtőnév alatt vetítenek nektek szórakoztató tévéfilmeket, ez a gyerekfektetés ideje, ráadásul a filmek is rövidek, nem maradnak meg benned, miről szólnak. Az est főműsora viszont – az opera- és drámairodalom vidám kettőseiből összeállított Figaró itt, Figaró ott című vegyes vágott – felejthetetlen: még napok múlva is abból merítesz, ha fütyörészni támad kedved munkából jövet.
Kijössz a Reviczky utca épületből, ahol a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda (akkor már Vállalat) székel, végigbaktatsz a Szentkirályi utcán, aztán az Üllői úton a Ferenc körútig, kicsit azon is túl. Milyen csöndes most a Corvin köz meg a Kilián laktanya! Nincs messze a pék, ameddig ötvenhat októberében elmerészkedtél, hátha sütnek kenyeret.
Ám amivel újabban megkoronázod minden hetedet, és ami nélkül lehetetlen nekivágni a következőnek, az a vasárnapi képes hetilap, az Élőújság!
1959. január 4-ig kell várnod rá, aztán három éven keresztül minden hétzáró este, mintha templomba mennél. Modern hittérítés, ami folyik, de nem ordít róla. Akad persze téma, amelyről messziről szaglik, hogy muszáj betenni: ilyen, amikor a Legújabbkori Történeti Múzeum igazgatója, Gerelyes Ede bemutatja az újonnan beszerzett 1919-es dokumentumokat, de a tizenegy éves zongoraművészről például napokig beszél a város!
Már persze, aki látta a tévében… Bár lassan az a kérdés: ki nem néz tévét?
Megszólaltatják a cirkuszvállalat igazgatóját, és közben a Szénási-kettős artistaszámát látod! Veress Győző súlyemelő bajnok bemutatót tart! Anyósod szörnyülködik:
– Szegény fiú, hogy kidagadnak a nyakán az erek! – De téged speciel az is érdekel, amikor Szepesi Gyuri sporthíreket mond. Somolyogsz Pusztai Pál meg Sándor Károly karikatúráin, hiszen te a Ludas Matyin edződsz: az mindentől és mindenkitől függetlenül sokáig elővillan még a kabátzsebedből hétről hétre.
Egy újítástól azonban tátva marad a szád: kritikai rovat a tévében! 600-as objektív a címe – ezt valami szakkifejezésnek véled –, mindig valami visszássággal foglalkoznak: egyszer például a hibás gyermekjátékokról.
Hja, mesélhetnél! Érintett vagy. Apa vagy.
A szerkesztők zárásképp üzennek a nézőknek. A nézők persze visszaüzennek: levelek tömkelege érkezik a az Élőújság címére. Javasolnak ezt-azt: adjanak például többet a falu életéről! Mutassanak be hasznos újításokat! Legyen még több, még több humor, nevetni szeretnénk végre, kedves tévések! Ám a legtöbb javaslat ahhoz érkezik, miféle további visszásságoknak járhatna utána a 600-as objektív… Mert visszásság az van, dögivel.
Nem tudod, hogy még az év őszén, jelesül az aradi vértanúk kivégzésének napján nem kisebb grémium, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt politikai bizottsága hoz határozatot a Magyar Rádió és Televízió műsorpolitikájáról és káderhelyzetéről. Fekszik az asztalon egy beadvány: a központi bizottság agitprop osztályának és az MRT elnökségének közös jelentése.
– Az Élőújság megteremtése haladás a korábbi klubműsorokhoz képest! – szögezik le az elvtársak. Ám azért össze is vonják a szemöldöküket. – Az Élőújság munkájában kísért a sablon, a gondolatszegénység, az unalom, a vidéki problémák elhanyagolása. Általában külpolitikai kommentárjai sem érik el a kívánt színvonalat.
Ha tudnád, miket gondolnak az ország urai, bizonyos mértékig – szégyenszemre – még egyet is értenél velük egyben s másban. De, ha a Népszabadság néhanap le is hoz cirkalmasan fogalmazott közleményeket ilyen-olyan döntésekről, te mostanság mindig átlapozol rajtuk.
Hétfő esténként, amikor adásszünet van, a rádió előtt kucorogtok: anyósod, feleséged és te magad is. Ötvenkilenc nyara óta megy a Szabó család! Ha van szelep, amelyet kinyitnak, hadd áramoljon ki a fölös gőz, hat az az.
Abból a rádióműsorból értesülsz a legfontosabb történésekről. Neked annyi épp elég.