Varga Sándor Márton: Lájvízió 2. A vetélkedő

Azt ismerik föl a Szabadság téren, hogy te, kedves néző, szeretsz játszani. A te kedvedért esztendő múltával, 1958 októberében már képernyőn is az első zenés fejtörőjáték.

Esténként kártyáztok.
A gyerekek már lefeküsznek, ti plédet terítetek az étkezőasztalra, és a lámafényben veritek a blattot. Többnyire römit játszotok, rablót.

Ha anyósod veszít, protézisének rései között azt sziszegi:
– Basssztikuláré!
Ötvenhéttől egyre ritkábban sziszegi.
Már csak hetente háromszor.
A zsugázás helyét fokozatosan a magatok elé bambulás foglalja el: keddek, csütörtökök, péntekek, vasárnapok estéin bármi megy a tévében, azt ti nézitek. Még a vacsora időpontját is ahhoz igazítjátok, mikor mosolyog rátok Marika vagy Esztike, mondván, hogy

– Jó estét kedves nézőink!
Ti, kedves nézők pedig a magasságosokhoz folyamodtok, hogy péntek helyett szombaton legyen műsor, akkor jobban ráértek! Aztán, ahogy ballag előre a politikai konszolidáció, úgy telik meg programmal a szerda este is, ideig-óráig üresen marad még a hétfő meg a péntek, de előbb az utóbbi, utóbb az előbbi is fölzabálódik, igaz, a hétfői adásnap bevezetéséhez egyenesen a legfőbb gátnak, Kádárnak kell ledőlnie.

De hol még az az 1989…? A feleséged épp csak megéri. Borzalom anyja, ne hagyj el: még látja, ahogyan ugyanaz a tévé, nagyjából ugyanonnan, ahonnét Kádár korszaknyitó nagygyűlését, harminckét év múltával Nagy Imre újratemetési szertartását közvetíti.
Te most még 1957-ben érezd jól magad a bőrödben. Látod, a televízió oly andalító… 

Itt van rögvest június 17., három vidám esti óra a Fővárosi Operettszínházból! Csak könyvsorsjeggyel a címe, Kiss Manyi meg Feleki Kamill mellett még maguk a tévések bemondói pályázatának résztvevői is fölsorakoznak a szemed láttára, de ami leginkább érdekel, hogy benne, benne… rejtvényműsor! Vetélkedő, csak neked! A játékvezető egy univerzális művész, Horváth Tivadar, a tévékészülékért folyó verseny győztese egy főiskolai hallgató, nevezett Antal Imre.

Ezt a nevet megjegyzed.
Amikor legközelebb böngészed a Rádióújságot, a Szerkesztői üzenetek rovatban első ízben olvasol effélét: „Péczeli Pál, Bpest: A Csak könyvsorsjeggyel című műsorral kapcsolatos gratulációját ezennel átadjuk a televíziónak.”

Azt ismerik föl a Szabadság téren, hogy te, kedves néző, szeretsz játszani. A te kedvedért esztendő múltával, 1958 októberében már képernyőn is az első zenés fejtörőjáték.
– Nocsak, az Imruska! Hogy megöregedett… – sóhajt föl anyósod Ráday Imre láttán. Könnyű neki: ő még látta a pesti utcán végigsétálni Erdélyi Micivel a mindig snájdig mozisztárt, mielőtt Hollandiába ment volna, ahogy Kabos Amerikába, Darvas Lili Svájcba, Perczel Zita Párizsba, Básti Angliába… Ráday nem a legjobb időpontot választotta, hogy hazatántorogjon, most meg, lám, a tévében feszít műsorvezetőként.

A zsűriben nagy nevek: Ádám Jenő meg Ujfalussy József. Eddig csak hírből hallottál róluk, most viszont szemügyre veheted egyikük loboncát, másikuk szarukeretes szemüvegét.
És végre, végre, először játszhatnak a képernyősökkel együtt a nézők! Szíved mélyén csak erre vártál. Ülsz, és mintha ott lennél velük, mondod a helyes választ. És valóságos szellemi izgalom fog el, amikor bejelentik, hogy hasonló vetélkedőket készítenek elő irodalomból és képzőművészetből is! 

Megszereted a vetélkedőket.
A következő dolgos hétköznapok ebédszüneteiben kitárgyalod a kollégáiddal, hogy nahát, hogy lehet ilyen nehezet kérdezni, meg hogy még nahátabb, hogy lehet olyan könnyű kérdésre se tudni a választ…

– Azért ott, a kamerák előtt, lehet, neked se jutna eszedbe semmi, Marci – emeli kissé beljebb a lábát Sárossy Dezső, mire Gabos Gyuri a maga flegmájával rákontráz:
– A székely góbé, még ha jut is eszébe valami, inkább elhallgatja!
Gabossal megállapodsz, hogy a szombat esti bridzsparti szünetére anyósod göngyölt sertésszeletet süt, úgysem lesz semmi fontos aznap a tévében.

Azon a szombat estén odahaza senki se kapcsolhatja be a készüléket.
Nyakadon az új esztendő, 1959. január 3-án együtt értetlenkedik a család az első irodalmi fejtörő fogas kérdésein: mind Móricz Zsigmond Úri murijához kapcsolódnak, még az Irodalmi Színpad vájt fülű közönségének se könnyűek, de a műsorvezető, bizonyos Ungvári Tamás bezzeg tudja mindenre a választ!

Azon tanakodtok, az agilis férfiú magától ilyen művelt-e, vagy egy-egy betanult forgatókönyv csodát képes tenni az emberrel.
Az énekes Koncz Zsuzsára, a humorista Angyal Jánosra, a bűvész Gloviczky Péterre, a füttyművész Hacki Tamásra, a parodizáló Kern Andrásra, a beatzenész Metro együttesre egészen 1962-ig kell várnod… A vetélkedők vetélkedője, a Ki mit tud? persze igazándiból inkább szórakoztató műsor, de azért a képernyő előtt ülve ti azon izgultok, ki nyer.

1962…? November 20-án, a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusán Kádár ereje teljében kacsint rátok:
– Aki nincs ellenünk, az velünk van!
Ő győz.