Önfeláldozás segítheti a jövőbeli űrhajó-rajokat

A jövőbeli együttműködő rajokban dolgozó űrszondáknak harakirit kell elkövetniük, ha meghibásodnak, vagy társaik károsodását kockáztatják – írja a NASA egyik legújabb szabadalmi leírása

Az űrügynökség olyan jövőt vetít előre, amikor az űrküldetéseket nem egyetlen, nagy űrhajó, hanem kisebb, olcsóbb eszközök rajban haladó formációja válthatja fel. Az ilyen űrhajók például kollektív módon „lebegő optikai” rendszert szolgáltathatnak egy külön űrhajóból álló űrteleszkóp számára.   

Azonban, ha a rajban egy űreszköz elkezd meghibásodni, és ütközést kockáztat egyik társával, érzékelnie kell élettartama végét, és olyan pályára kell állnia, mely elviszi a rajtól. Amennyiben ez nem sikerül – mert mondjuk túl kevés az üzemanyaga – „passzívvá” teszi magát úgy, hogy az összes rendszert lekapcsolja. Ez azt jelentené, hogy lemeríti akkumulátorait annak érdekében, hogy ne jelentsen veszélyt ütközés során, majd megszabadul üzemanyagának maradékától, nehogy egy baleset során felrobbanjon. Aztán szomszédjait beprogramoznák úgy, hogy a leállt szondát kikerüljék.

Ezen önzetlen viselkedés lehetővé tételéhez, Michael Vinchey és Emil Vassev, NASA-mérnökök szabadalmaztatni akarják egy olyan kontrollszoftver ötletét, mely autonóm módon irányítaná a misszió összes űrhajóját, miközben állandó jelleggel ellenőrizné az egyes gépek kritikus, elektronikai rendszereit. Amikor bizonyos meghibásodási módokat érzékelnek, az űrhajóknak „önkéntes módon kell feláldozniuk magukat az átalakulás vagy önpusztítás révén” – írják. A feltalálók ezt a módszert a méhkolóniákhoz hasonlítják, ahol a dolgozók együttműködnek, hogy biztosítsák, a küldetés – mely a királynő szaporodása – bármilyen áron sikerüljön, még saját haláluk révén is.  

Nem ez az első alkalom, hogy egy űrhajónál a önfeláldozást helyezik előtérbe. A brit  Surrey Űrközpontban olyan napvitorlás-szondát terveznek, melyet missziója végeztével úgy lehet irányítani, hogy a felső atmoszféránál fékezzen le, és égjen el.  Emellett a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) és „öngyilkos műholdakat” javasolt, melyek rácsatlakozhatnak az űrszemét nagyobb darabjaira, és egy rakéta begyújtásával a szemetet az atmoszférába vinnék, ahol elégnének.  

Richard Holdaway, a Rutherford Appleton Laboratórium űrtechnológiai igazgatója szerint, „ha 10-100 űrhajó áll rendelkezésre optikai, infravörös és radarérzékelőkkel egyetlen rajban, az szélesebb működési tartományt nyújt a tudományos missziók számára, azonban technikai és szoftverfejlesztési szempontból nagyon nagy kihívás.”