Új technika segítheti az évtizedes festékanyagok megőrzését

Egy kutatócsoport felfedezte, hogy az úgynevezett fotoakusztikus infravörös spektroszkópiával azonosíthatják az idős festékanyagok összetételét

Egy amerikai kutatócsoport felfedezte, hogy az úgynevezett fotoakusztikus infravörös spektroszkópiát az az évtizedes vagy évszázados műalkotásokban alkalmazott festékanyagok összetételének azonosítására lehet alkalmazni. A pigmentek adnak színt a művész elképzelésének, és hangot bocsátanak ki, amikor fény éri őket.

„A pigmentek kémiai kompozícióját fontos ismerni, mivel ez teszi lehetővé, hogy a múzeumok és a restaurátorok tudják, hogyan reagálnak a festmények a napfény és a hőmérséklet változásokra” – magyarázza Dr. Ian Butler, a vizsgálat vezető kutatója. Ha a szakemberek nem ismerik teljesen az egyes műalkotásokban szerepet kapott vegyületeket, akkor a megőrzési kísérletek néha több kárt okozhatnak, mintha a festményt egyszerűen kezeletlenül hagynák.  

A fotoakusztikus infravörös spektroszkópia Alexander Graham Bell 1880-as felfedezésén alapszik, mely azt mutatta, hogy a szilárd tárgyak hangokat képesek kibocsátani, ha napfénynek, infravörös vagy ultraibolya sugárzásnak vannak kitéve. A matematika és számítástechnika területén történt fejlődés lehetővé tette, hogy a kémikusok ezt az eljárást számos anyagra alkalmazzák. Ám Butler csapata az első, mely azért alkalmazza, hogy azokat a tipikus, szervetlen festékanyagokat elemezze, amelyeket a legtöbb festő alkalmaz.

A kutatók 12, történelmileg prominens festékanyagot osztályoztak az általuk kibocsátott infravörös spektrum alapján, és azt remélik, hogy a technikát egy pigment adatbázis kialakítására is felhasználhatják. „Amint az adatbázis elkészült, a technika rutineljárássá válhat a művészeti laboratóriumokban.”