Kilencezer éves korallzátonyt találtak a Csendes-óceánon

Egy, a Csendes-óceánon talált ősi zátony adatokat szolgáltathat arról, mi történik a korallokkal, amikor emelkedik a tenger hőmérséklete

Ausztrál és új-zélandi kutatók 9000 éves zátonyt találtak meglepően messze délen, a Lord Howe-szigetnél. 

A sziget 600 kilométerre keletre található az ausztrál fő kontinenstől, és egy apró, modern korallzátonya is van. Ez a legdélebbi zátony a világon. Az ősi lelet azonban közel harmincszor nagyobb ennél. Colin Woodroffe, a Wollongong Egyetem kutatója vezette, és a Geoscience Australia csapata fedezte fel a hatalmas képződményt, mintegy harminc méterrel a víz alatt a Tasmán-tengerben. A vizsgálat a Geophysical Research Letters folyóiratban jelent meg.

A csapat azt gyanította, hogy ősi zátonyról lehet szó. A gerinc méretét és alakját egyfajta szonárral lehet feltérképezni, a kutatók azonban nem lehettek biztosak benne, hogy korallról van szó, míg nem vettek mintákat. A Tasmán-tengeren a mintagyűjtést célzó fúrás időjárásfüggő, és a tenger igen háborgó lehet. Az eljárás egy víz alatti fúrót ölel fel, melyet hajóról kell leengedni. A minták megerősítették, hogy a képződmény ténylegesen korall, a radiokarbon kormeghatározás pedig megerősítette korát.

 

Egyéb, hasonlóan ősi zátonyokat – az úgynevezett fosszilis zátonyokat – korábban is fedeztek már fel, ám soha nem ilyen messze délen, mint most. A csapat úgy hiszi, ez a zátony akkor pusztulhatott el, amikor körülbelül 7000 évvel ezelőtt megemelkedett a tengerszint, és elárasztotta. Ezeken a földrajzi szélességeken a modern hőmérsékletek korlátozzák a korallnövekedést, emiatt lehet, hogy a zátony sokkal nagyobb, mint modern rokonai. Most, hogy a tenger hőmérséklete emelkedik, a magasabb földrajzi szélességeken lévő zátonyok is növekedésnek indulhatnak.

Az ősi zátony nem rendelkezik hozzá kötődő, kiterjedt modern zátonnyal, ám van néhány egyedi korallja, melyek már fiatalabbak, az utóbbi kétezer évből származnak. Ez azt sugallja, hogy megfelelő élőhely a korallok számára, melyek még nagyobb zátonnyá nőhetnek, ha a hőmérsékletek tovább emelkednek.

Az északi féltekén mind Florida, mind Bermuda rendelkezik kisebb zátonyokkal, de ezek a korallok számára az élet északi határát jelentik. Elképzelhető, hogy a nagy fosszilis zátonyok ezeken az északi vizeken is megtalálhatóak. A Tasmán-tenger zátonyához hasonlóan, ezek is segíthetik az újabb növekedést.  

Az emelkedő tengeri hőmérséklet veszélyes a melegebb, trópusi szélességen élő zátonyok számára, ám azt is jelenthetik, hogy új zátonynövekedést figyelhetünk meg a távoli déli és északi területeken, a jelenlegi korallok élőhelyének határain.