Apró élőlények árulkodnak az ősi tengerszintekről

A Nyugat-Antarktisz két ellenkező oldalán, a tengerfenéken talált, apró élőlények adatokat szolgálatnak a tengerszint emelkedésének hatásairól – írja egy kutatócsapat

A briozoák (mohaállatok) nagyon hasonló kolóniáinak felfedezése a Ross- és a Weddell-tengerben bizonyíték arra, hogy a jégtakaró egyszer megolvadt és a tengerek valamikor összekapcsolódtak.

A Nyugat-Antarktika elegendő jeget tartalmaz ahhoz, hogy 3,5-5 méterrel emelje meg a tengerszintet, amennyiben összeomlik. Egyes kutatók úgy hiszik, az utóbbi néhány százezer évben, egy természetes, melegedési periódus során eltűnhetett. David Barnes, a Brit Antarktisz Felmérés kutatója szerint, az eredmények, miszerint hasonló briozoákat találtak 2400 kilométerre egymástól a két kilométer vastag nyugat-antarktiszi jégtakaró mindkét oldalán nagy meglepetést jelentettek. 

„Az ilyen hasonlóságra a legvalószínűbb magyarázat, hogy ez a jégtakaró sokkal kevésbé stabil, mint korábban hittük, és a múltban valamikor összeomlott. Amennyiben a nyugat-antarktiszi jégtakaró nem is olyan régen így járt, akkor újra kell gondolnunk jövőbeli elvesztésének lehetőségét a klímaváltozás miatt.” A mohaállatok egyedekként gyakran mikroszkopikusak, ám kolóniákat alkotnak, melyek a korallokhoz és néhány tengeri hínárhoz hasonlatosak. A most megtaláltak nem hasonlítanak az Antarktisz partjai mentén ma élőkhöz.

Mintegy 125 ezer évvel ezelőtt, egy rövid, meleg periódus során, a tengerszintek legalább öt méterrel magasabbak voltak, mint napjainkban, a hőmérséklet pedig legalább négy fokkal melegebb. Az elmúlt néhány millió évben jó néhány hasonló melegedési periódusra került sor. Az ENSZ klímakutató bizottsága 2007-es jelentésében azt állította, hogy 2100-ra, a világ átlag hőmérsékletet 1,1 -6,4 fokkal emelkedhet.

Az antarktiszi vizsgálat – mely a Global Change Biology folyóiratban jelent meg – azt állítja, hogy a mohaállatok nagyrészt statikusak voltak, lárváik, az áramlatokkal szóródtak szét, ám rövid életűek és gyorsan elsüllyednek. Ha a hatalmas jégtakaró a helyén van, igen nehéz megmagyarázni, hogyan lehetnek hasonló kolóniák a két tengerben. Ám amennyiben ez a jég destabilizálódott, az átjárót nyithatott, ahol az áramlatok elszállíthatták a lárvákat – mondja Barnes.