Fosszilis kincsesbányára bukkantak a Sziklás-hegységben

A paleontológia egyik legelismertebb fosszilis lelőhelye kistestvérrel gazdagodott

A kutatók lenyűgöző fosszilis csoportot fedeztek fel magasan, a kanadai Sziklás-hegységben, mindössze negyven kilométerre a híres, Burgess-pala lelőhelytől. A tanulmány a Geology szeptemberi számában jelenik meg.  

1909-es felfedezése óta, a Burgess-pala több ezer megkövesedett leletet szolgáltatott 505 millió évre visszamenőleg. Ezt a periódust gyakran az „evolúciós nagy bummjának” nevezik, amikor is az állatok változatos alakba fejlődtek. Ezek a puhatestű élőlények a tengerfenéken éltek, aztán földcsuszamlás temette el őket, és kivételes állapotban maradtak fenn.  

A Burgess-fosszíliák számos külszíni fejtésben megjelennek, ezek mindegyike körülbelül 60 kilométerre van a brit-kolumbiai Fieldtől, és mind a Stephen-formáció palás üledékeiben található, mely 270-370 méter vastag. A Jean-Bernard Caron, torontói paleontológus vezette csapat tanulmánya leírja, hogy Burgess-szerű fosszíliákat találtak a Kootenay Nemzeti Parkban, a Stanley-gleccser völgyében. Ez a Stephen-formáció jóval vékonyabb része, mely 16-160 méterig terjed. 

A Stanley-gleccsernél talált állatcsoportok mintegy fele – többek között trilobiták – más Burgess-lelőhelyen is megtalálhatóak eltérő egyedszámban. Ám a feltárt élőlények nyolc, a tudomány számára korábban ismeretlen taxont (rendszertani kategória) is felvonultatnak. Ezek között megtalálható egy ismeretlen féreg; Stanleycaris hirpex, egy szelvényes, garnélaszerű élőlény, az úgynevezett anomalocaris; és egy, a fejpáncélján két száron egyensúlyozó, hatalmas szemekkel rendelkező ízeltlábú.

Mostanáig a paleontológusok azt hitték, az egyik ok, amiért a Burgess-maradványok olyan jó állapotban fennmaradtak, hogy az ősi óceán mélyén, vastag üledékekben leltek nyughelyre, ahol tengeralatti sziklafal védte őket. Ám a Stanley-gleccser fosszílái nem ilyen kőzet jelenlétében alakultak ki, ami azt sugallja, hogy az állatok más környezetekben kövesedtek meg ilyen lenyűgöző részletességgel.  

A klasszikus Burgess-helyszínek még mindig nyújtanak újabb felfedezéseket. Májusban, Caron és kollégái új részleteket közöltek egy élőlényről, mely talán a polipok, tintahalak és más fejlábúak egyik legkorábbi, ismert rokona lehetett.