Ezerarcú polihisztor - Beszélgetés az Ínyenc rendezőjével

Zenélés, filmezés és művészi önmagvalósítás minden szegmensében otthonosan mozog a különc polihisztor, jelenleg Ínyenc című filmjével debütál

Tizenvalahány álnevet használ, a zenéit George Smoog vagy Pop Milán néven jegyzi, a filmpremier után kapott gratulációk után a válaszleveket Stefano Forgatti szóviccel szignálja, a videoklipeket Steve Jump vagy Diegó Fuente néven készíti, a popműsorokban pedig hol Szmog Mihály, hol Sok Iván, hol meg Sumika Valkuti néven köszönti a hallgatókat, nézőket.

Az álnevek egy részét a zalaegerszegi Szkok István saját maga találta ki, a többi meg véletlenül alakult úgy. A 36 éves fiatalember szerkeszt, műsort vezet a helyi televízióban és rádióban, de az igazi önmegvalósítást a filmezés, a videoklip-készítés és a zenélés jelenti számára. A munkában az elvárásoknak kell megfelelnie, szakmai felelősséget vállalva - az amatőrfilmezésben, zenélésben azonban kötelezettségek, határidők nélkül alkothat.
   
Egy-két évtizeddel ezelőtt - amikor saját bevallása szerint még fogalma sem volt az alapokról - szabadidejében kezdett el filmet forgatni, zenét komponálni. Azóta már több díjat nyert, eljutott nemzetközi fesztiválokra, egyre színvonalasabbak lettek az alkotásai és egyre népszerűbbek a dalai, videoklipjei, azonban továbbra sem tartja magát sem rendezőnek, sem profi zenésznek.
   
- Az idei év egyik legnagyobb kihívása az Ínyenc forgatása volt, ami miatt még a zenélés is háttérbe szorult - mondta el az MTI-Pressnek. - A kollégám, Tislér József névtelenül juttatta el hozzám a forgatókönyv alapjául szolgáló novellát. Megtetszett a történet, és a stáb tagjait is könnyű volt meggyőzni. Megpróbáltunk hűek lenni az eredeti novellához, de az alkotáshoz mindenki hozzátette a saját tehetségét, tudását. A stáb szinte csak a vágóasztalon látta, hogy mi lett az eredeti novellából.
   
Az Ínyenc fekete-fehér, lassú tempójú, kicsit klasszikus vonalvezetésű rövidfilm - vagy inkább etűd - egy középkorú, kicsit arisztokratikus úrról, aki szereti az élet finomabb dolgait. A film nem azért jött létre, hogy megváltsa a világot, és nem is azért, hogy díjakat nyerjen. - Az alkotók örömüket lelték benne, és be akarták mutatni, hogy az "ínyencség" mindenkinek mást jelent, és mindenkinek más és más az elképzelése az életről - hangsúlyozta meggyőződéssel a rendező.

Az alkotók ingyen, szabadidejüket feláldozva, profi hozzáállással, de amatőrként készítették el a filmet. A vidéki műhelymunkának is vannak támogatói, de ezt az összeget a külföldi fesztiválok nevezési díjára, postaköltségre fordítják.
   
Az Ínyencet - amely már az interneten is megtalálható - Havasi János, az MTV közéleti szerkesztőségének vezetője az Átjáró című televíziós műsorban mutatta be. A tervek szerint több amatőr filmszemlén is szerepelni fog, levetítik Észtországban, Németországban és Erdélyben. Németországban még különdíjra is számítanak a legkevesebb pénzből készülő filmek versenyében. A paraméterek szerint ebben a kategóriában a percenként ráfordított pénz nem haladhatja meg a 2500 eurót, a tízperces Ínyenc forgatása pedig összesen 103 euróba került, amihez persze szerencse is kellett, mert a 4M-Média Produkció jóvoltából profi technikával tudtak dolgozni.

   
- A szerepeket Tánczos Adrienn és Szegezdi Róbert színművész játszotta. A színészek elvárják ugyan a rendezőtől, hogy normális instrukciókat adjon, de én nem vagyok normális rendező, és ugyanez igaz a zenére is - magyarázta Szkok István.
   
- Tinédzser korában az ember a lányok miatt vagy saját maga miatt kifelé mutató, kissé exhibicionista dolgokat is tesz, talán ezért van tele a gimnáziumok nagy része zenekarokkal - fűzte hozzá, felidézve a saját zenekaruk megalapítását.
   

A zenéhez még nem nagyon értett, amikor húsz esztendővel ezelőtt két barátjával létrehoztak egy zenekart. Ők zeneiskolások voltak, neki pedig szerencséje volt, mert a zsebpeca felszerelését el tudta cserélni egy basszusgitárra. Kopott volt ugyan, és csak két húrja volt, játszani sem tudott rajta - azóta sem tanult meg gitározni -, viszont remekül szórakoztak. A zenekar egyetlen fellépést sem ért meg, de a kezdeti tinédzser ambíciók után rájött, hogy szakmailag is fejlődnie kell, és ez meghozta a sikert. Szerzett egy szintetizátort, és Bolla Györggyel megalakították az Electric Connectiont.
   
Szabadidejükben zenéket készítenek, dalokat írnak, amelyekhez barátaik - producerek, zenészek - sajátos verziókat, remixeket gyártanak. Izgalmas hallani, amikor ugyanaz a dal, ugyanaz az ének más-más zenei köntösben csendül fel.
   
Videoklipeket, reklámfilmeket is forgatnak. Először csak saját maguknak gyártottak egy klipet, majd annak sikere után egyre több felkérést kaptak. Mint Szkok István fogalmazott, a rövidfilmek nyugalma, monotóniája után érdekes látni a villódzó fényeket, a gyors vágásokat, a nagy dinamikaváltásokat.
   
Az amatőr alkotó beszélt arról is, hogy a kilencvenes évek elején még gyakran gondolt arra, milyen jó lenne egy "pezsgőfürdős, jakuzzis élet", vagy limuzinnal járni a koncertekre. Később aztán rájött, hogy nem ez az igazi életcélja, miként arra is, hogy talán kevésbé lenne sikeres, ha a filmezést és a zenélést kötelező feladatnak - na meg fő megélhetési forrásnak - kellene tekintenie.