Szintetikus szaruhártya lehet az új remény látásvesztésnél

Laboratóriumban fejlesztett szaruhártyák szemmel láthatóan javították 10, jelentős látásvesztéssel küszködő svéd páciens látását

A teljes egészében szintetikus kollagénből készített implantátumok lenyűgöző lehetőséget ajánlanak az emberi donorszövetek leváltására. A testre szabott szaruhártyák úgy működnek, hogy a szemben lévő sejtek és idegek regenerációját segítik elő. Ez az első alkalom, hogy a látást ilyen módon sikerült helyreállítani.

Látóképességünk a szaruhártyától (cornea) függ. Az átlátszó réteg a pupillát, az íriszt és a szem elülső részét borítja be. A teljes egészében kollagénből álló szaruhártya megtöri a fényt, így a retinán fókuszálja a képeket. A szaruhártya sérülése a vakság második legelterjedtebb oka világszerte, közel 10 millió embert érint. Olyan országokban, ahol lehetséges a szövetek tárolása, a szaruhártya sérüléseit és megbetegedését úgy gyógyítják, hogy emberi donor szaruhártyákat ültetnek be. Ám ebből világszerte hiány van. 

A „bioszintetikus” implantátumok egy olyan emberi kollagén szintetikus verziójából készültek, melyet úgy terveztek, hogy a szaruhártyát a lehető legpontosabban imitálja. A Fibrogén cég, az implantátum előállítója élesztőgomba és emberi DNS-szekvenciákat alkalmazott a testreszabott szaruhártyák előállítására. A károsodott szövetet eltávolították a tíz beteg szaruhártyájáról, és az implantátumokkal helyettesítették. Ezt követően, a beavatkozás után két évig figyelték őket, hogy meg lehessen vizsgálni, milyen jól ágyazódtak be a szembe az implantátumok.

Hat betegnél, a látás a 20/400-ról 20/100 arányra nőtt, ami azt jelenti, hogy négyszer távolabbi objektumokat is látnak, mint az operáció előtt. A látás mind a tíz, mesterséges implantátumot kapott betegnél helyreállt. Azonban, a betegek egy részének további segítségre volt szüksége, kontaktlencsékkel. Mindegyik páciens várólistán volt Svédországban, hogy emberi donorszövetet kapjon. Dr. May Griffith professzor, a Linköpingi Egyetem kutatója a kétéves tanulmány egyik szerzője. Elmondta, igen meglepte a siker. „Célunk mindössze az volt, hogy teszteljük ezen szaruhártyák biztonságos használatát embereknél, így a látásban bekövetkezett javulás külön jutalom számunkra.”

Az implantátumok sikere azon képességükben rejlik, hogy lehetővé teszik a szemben lévő szövetek újranövését. „A betegek saját sejtjei és idegei, melyek ezen az előre elkészített vázon nőnek vissza, újraalkotnak egy olyan szaruhártyát, amely hasonlít a normál, egészséges szemszövetre. Így tulajdonképpen, a regenerációt stimulálja.” Minden beteg látása ugyanolyan jól regenerálódott, mintha emberi donorszövetet kapott volna. Bizonyos szemszögből, a szem regenerálódása jobb is volt, mint az emberi váz esetén. „Az idegregeneráció gyorsabb volt az összes betegnél, mint akkor, ha emberi szövetet kaptak volna"- mondja Griffith.

A páciensek nem tapasztaltak kilökődési problémákat, és nem volt szükségük hosszú távú immunszupresszióra. Mindkettő súlyos mellékhatása az emberi, donor szaruhártyák használatának. Mivel a szaruhártya felelős a szembe lépő fény szabályozásának, átlátszónak kell lennie, így nem rendelkezik vérellátással. A könnyfolyadékból jut oxigénhez. Az összes, bioszintetikus szaruhártya képes volt normál könnyek előállítására, valamint érzékennyé vált az érintésre.

Szintetikus műanyagból készült szaruhártyákat alkalmaznak már olyan betegek esetében, akiknél korábban sikertelen volt a donorszövet, ám ezeket nehéz beültetni és gyulladást, zöld hályogot, valamint a retina leválását idézhetik elő. A szerzők kihangsúlyozzák, hogy ez még csak egy előzetes klinikai vizsgálat volt tíz emberen, de optimisták az új implantátum lehetőségeit illetően, amint elkészültek a további klinikai tesztek. A vizsgálat a Science Translational Medicine folyóiratban jelent meg.