Három új ásványfajt fedeztek fel Magyarországon
Forrás: hirado.hu |
2010. augusztus 17. kedd 17:44 |
Az elmúlt akadémiai évben három új ásványfajt fedeztek fel Magyarországon, melyeket az idén budapesti központtal tartott Ásványtani Világkongresszus apropóján, sajtótájékoztató keretében mutattak be ma az ELTE-n
A felfedezés igazi világszenzáció tekintve, hogy a Földön évente átlagosan 60‐70 új ásványfajt írnak le. Az elmúlt hetekben a vezető hírek közé bekerült klajit mellett egy különleges zeolit és egy szulfát is a magyar felfedezések táborát erősíti.
A zeolitásvány a Kabazit-Mg nevet kapta. A bazsi Kalapos-tetőn találta meg a Magyar Minerofil Társaság 2004-es Balaton‐felvidéki tábora. Felfedezői Kónya Péter, a Magyar Állami Földtani Intézet laboratóriumi osztályának fiatal munkatársa, a Modenai Egyetem kutatói, Giovanna Vezzalini, Simona Bigi, Gabriela Montagna, illetve Szakáll Sándor, a Miskolci Egyetem Ásvány‐ és Kőzettani Tanszékének vezetője. Az ásvány bazalt hólyagüregeiben, 0,1-0,5 mm-es színtelen romboéderes kristályokként jelenik meg, legtöbbször halványsárga földes szaponit‐bekérgezéseken. Rokonai közé a kabazit ásványsor tagjai tartoznak.
A szulfát az Ammóniomagnéziovoltait nevet kapta, mely új, víztartalmú ammóniumszulfát. Típuslelőhelye Pécs-Vasas, szénbánya külfejtés. Megtalálója Papp Csaba, a legkiválóbb hazai amatőr ásványismerők közé tartozó pécsi ásványgyűjtő. Felfedezői Sajó István, az MTA Kémiai Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa és Szakáll Sándor. Az ásvány sárgásbarna 0,1‐0,2 mm-es izometrikus termetű kristályokként jelenik meg. Leginkább más ammóniumtartalmú szulfátok kísérik. Rokonságát a voltait (egy víztartalmú kálium-vas-szulfát) képezi.
A klajit egy új, víztartalmú réz-mangán-arzenát. Típuslelőhelye Recsk, Lahóca, Rm‐48 lejtakna. Megtalálója Klaj Sándor, a legkiválóbb hazai amatőr ásványismerők közé tartozó pécsi ásványgyűjtő. Felfedezői: Fehér Béla, a Herman Ottó Múzeum szakembere, Szakáll Sándor és Mádai Ferenc, a Miskolci Egyetem kutatói. Az ásvány 0,05-0,1 mm-es léc alakú vagy tűs kristályokként, sokszor sugaras halmazokká csoportosulva jelenik meg. Enargitos érc üregeiben kvarc kíséri. Rokonságát a lavendulán (egy víztartalmú réz-arzenát) adja.
Az ásványokkal kapcsolatban Szakáll Sándor elmondta, egy ásványról úgy döntik el, új fajt jelent-e, hogy megvizsgálják, kristályszerkezeti vagy kémiai szempontból különbözik-e az eddig ismertektől. Szabály írja elő, hogy mely ásványoknak lehet új nevet adni, és így „személyesíteni”, és melyeknél kell egy bizonyos elem beillesztésével jelölni újdonságát.
Az új fajok mennyiségével kapcsolatban elmondta, „a kabazit‐Mg bármikor előjöhet (de vigyázni kell, mert ugyanott sokkal több kabazit-K is van és kémiai elemzés nélkül nem lehet őket megkülönböztetni), ammóniomagnéziovoltait is képződhet még Pécs-Vasason, a legkisebb esélye a klajit
előkerülésének van, mert az Rm‐48 lejtakna meddőhányóján roppant kevés anyag van." Kiemelte, az új ásványok leírásának folyamata hosszadalmas, eddig a kabazit-Mg jutott ezen túl. A róla szóló tudományos publikációra éppen most nyáron került sor a legnagyobb amerikai ásványtani szaklapban. A másik két ásványt is elfogadták már, de a tanulmányok még nem készültek el.
20. Ásványtani Világkongresszus Budapesten
Az 1958‐ban alapított Nemzetközi Ásványtani Társaság (International Mineralogical Association – IMA) a világ legnagyobb ásványtudományokkal foglalkozó szakmai szervezete. Tagjai között öt kontinens 38 nemzeti ásványtani és/vagy földtani társulatát találhatjuk meg. Fő célja az ásványtan, mint az egyik legrégebbi tudományág népszerűsítése, valamint a nemzetközi együttműködési lehetőségek támogatása. Az egyesület hét bizottságának és négy munkacsoportjának tevékenysége lefedi az ásványtudományok valamennyi szakterületét; egyikük felelős az új ásványfajok, mint például a legújabb magyar ásványfaj, a klajit elfogadásáért és az ásványok osztályozásáért.
Idén a Nemzetközi Ásványtani Társaság Budapesten rendezi meg konferenciáját. Az ásványtudományok olimpiájának számító, négyévenkénti rendezvény illeszkedik a 375 éves ELTE jubileumi programjába. Dr. Weiszburg Tamás, az ELTE Ásványtani Tanszékének kutatója és oktatója, valamint az IMA2010 szervező bizottság elnöke elmondta, igazi tudománypolitikai siker, hogy a 20. Ásványtani Világkongresszus Budapest központtal rendezik meg. 76 országból várnak vendégeket. Az ásványtan területén az 1800 főt számláló létszám nagyon komolynak számít. Az Ásványtani Világkongresszust négyévente rendezik meg, Európára 8-16 évenként kerül sor. A rendezési jogot, Párizzsal igen erős versenyben, 1988 óta tartó szervezési munkával nyerte el Budapest, illetve a magyar vezetésű Közép-Európai Szervező Konzorcium. A szervezésben és lebonyolításban tíz közép-kelet-európai ország képviselteti magát.
A szakember kiemelte, az eseményen rendkívül fontos előadások lesznek. A kongresszuson 13 kiemelt előadó fog kurrens, népszerű, illetve a XXI. századi társadalom szempontjából is fontos témából hosszabb előadást tartani (pl. az izlandi vulkánok aktuális helyzete, radioaktív hulladékok elhelyezésének problémái, ásványok az élőlényekben, stb.). Egy hét alatt egymással párhuzamosan 12 ülésteremben 79 szekció 800 előadása és 900 poszterelőadása tekinthető meg, emellett 8 rövidkurzust hirdettek meg. 29 konferencia előtti, alatti és utáni terepbejárás érint számos geológiai és kulturális értéket Tiroltól a Balkánig, ill. Dél‐Lengyelországtól az Adriai‐tengerig.
A sajtótájékoztatón mutatták be azt a szakkönyvet is, mely a Székelyföld ásványtanával foglalkozik. A Szakáll Sándor és Kristály Ferenc által szerkesztett kötet 320 oldalon mutatja be a mintegy 11 ezer négyzetkilométernyi területre vonatkozó ásványtani-kőzettani információkat a 17. századtól napjainkig. Szakáll Sándor elmondta, a könyvet hét éve kezdték el össezállítani körülbelül 30‐40 ember segítségével. Kiadásában a három székelyföldi megye önkormányzata adott támogatást, legnagyobb arányban a Kovászna Megyei Önkormányzat.
A budapesti konferencia tiszteletére a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány és Kőzettára kiállítást szervez a Kárpát-övezetben felfedezett ásványokról. Az augusztus 20-án megnyíló kamarakiállítás a 2002‐ben magyarul és 2004‐ben angolul
megjelent, „A Kárpát‐övezetben felfedezett ásványok, kőzetek és fosszilis gyanták története” című könyvhöz hasonlóan a jelenleg érvényes ásványfajok mellett már törölt fajokat, valamint kőzeteket, egykor önálló névvel ellátott fosszilis gyantákat és szénhidrogéneket is bemutat azok közül, melyeket először a Kárpát‐övezetből írtak le.
A kiállításon az MTM saját anyaga mellett más hazai közgyűjteményekből (ELTE Természetrajzi Múzeumának Ásvány‐ és Kőzettára; MÁFI Országos Földtani Múzeum; Herman Ottó Múzeum, Miskolc; Debreceni Református Kollégium, Szegedi Egyetem Koch‐gyűjtemény) és a bécsi Természetrajzi Múzeumból kölcsönzött példányok is láthatók. A mintegy 300 kiállított ásványkülönlegességen kívül számos fénykép és illusztráció, valamint számítógépről elérhető elektronikus adatbázis teszi az áttekintést minél teljesebbé. A többségükben ritkán látható ásványokon belül is külön érdekes színfoltot jelenthetnek az elmúlt 1‐2 év folyamán elfogadott, és nem (vagy csak a közelmúltban) publikált új fajok eddig még sehol sem bemutatott példányai.