Hamarosan kezdődik a teknősmentő akció a Mexikói-öbölben

A Mexikói-öbölben tengeri teknősök egész generációját viszik el az olajszennyezés útjából

Néhány napon belül, közel nyolcszáz tengeriteknős-fészekből evakuálják a tojásokat Alabamában és Floridában, ezen kényes műveletek egyik legnagyobbika során. Az ambiciózus terv célja megmenteni a már veszélyeztetett tengeri teknősök generációját a Deepwater Horizon robbanásából származó olajszennyezés hatásaitól.

A több ezer védtelen kisteknősnél,  mely ezeken a partokon kel ki, és a Mexikói-öbölbe úszik be, az olaj hatásai a fertőzéstől egészen a halálig terjedhetnek. Az állatok védelmében – elsősorban álcserepes, közönséges levesteknős, kérgesteknős és  atlanti fattyúteknős – a szervezetek kifejlesztették a tengeri teknősöket érintő begyűjtési és szabadon engedési tervet. A művelet során, a becslések szerint mintegy 70 ezer tojást gyűjtenek be a fészkekből, ezeket hőszigetelt dobozokba teszik, és hőmérséklet kontrollált Federal Express teherautókon szállítják a Kennedy Űrközpont egyik intézetébe Floridába, majd később szabadon engedik az Atlanti-óceán tiszta vizeibe.

A teknőstojásokat éveken át sikeresen gyűjtötték össze világszerte a lerakás alatt vagy közvetlenül utána, hogy biztonságos helyre vigyék őket. Ám az öbölterv kivárási periódust biztosít a lerakás és a begyűjtés között, ez mintegy ötven nap, hogy lehetővé váljon a nemek kialakulása – mely a tojáskamrában lévő hőmérséklettől függ. A másik ok, amiért a tojásokat ilyen sokáig a fészkekben hagyták, hogy a tengeri teknősök helyzete még a tojásban bevésődhet az utódokba. A bevésődés nagyon fontos, mert azt jelenti, hogy a nőstények ugyanarra az általános helyre térnek vissza lerakni tojásaikat, ahol kikeltek, ami segít fenntartani a regionális genetikai variációt ugyanazon faj populációi között.

A nőstények 15-20 évig nem térnek vissza tojásokat rakni – mely a remények szerint elég hosszú idő ahhoz, hogy az öböl ismét biztonságossá váljon számukra. A várakozás egyik lehetséges hátránya, hogy a tojások lerakásának 12-24 órájában, az embriók oxigénellátó membránhoz kapcsolódnak. Így a tojások bármilyen mozgatása leválást és halált okozhat – mondják a szakemberek. Ezért minden óvintézkedést megtesznek, hogy ennek kockázatát minimálisra csökkentsék. A terv szerint részletes protokollt fejlesztenek ki a tojások kezelésére, és a begyűjtőket is kiképezik.

Chis Pincetich, floridai tengerbiológus – a kaliforniai Tengeri Teknős Védelmi Projekt kutatója – aggodalmát fejezte ki a projekt késlekedése miatt. Nem minden jóváhagyás érkezett meg a kormányzati hivatalok emberhiánya és a Deepwater Horizon Egyesített Parancsnoksága miatt, mely nem nagyon hajlandó megosztani az információkat. A kutató szerint, képesített szakemberek egész sora áll készen a segítségre.  

Az ilyen emberekre szükség is lesz, hogy figyeljék a fészkek helyét a parton, felmérjék merre vannak, és mikor készültek el, ami nagyon fontos az ötven napos periódus alatt. A kiásás és a dobozolás szintén bizonyos képességeket követel meg. A tojások költöztetése általában nem tekinthető olyan problematikusnak. Mike Salmon, biológus szerint „adatok mutatják, hogy, ha a tojásokat megfelelő kompetenciával költöztetik abban a korban, az nem jelent különbséget a túlélést tekintve azokhoz képest, melyeket nem költöztetnek el.” Ám a szabadon engedés már más kérdés.

 

„Nem tudjuk, milyen hatással lehet ez a viselkedés egyéb aspektusaira. A nagy kérdés az, hogy amennyiben a normál körülmények között, Florida északnyugati részén kikelő teknősöket a keleti partra visszük, oda térnek-e vissza, vagy északnyugatra, ahova menniük kellene?” Mivel a kutatók nem biztosak benne, hogy a bevésődés a fészekben történik-e meg, vagy csak a kikelés után, ez egyelőre rejtély. „Azt viszont tudjuk, hogy amennyiben elhagyják ezeket a fészkeket, akkor olajjal szennyezett víz felé tartanak” – mondja Salmon. Nemcsak az olajjal történő kontaktus káros, az olaj hatása az öböl termékenységére szintén csökkentheti a kisteknősök túlélési esélyeit.