A floridai hideg meggátolta a tigrispitonok terjeszkedését

A téli, hideg időjárás elősegíthette, hogy a szalagos tigrispiton ne terjedjen tovább Florida államban

Az elmúlt években, a hatalmas kígyók komolyan megvetették lábukat a déli államban, miután megszöktek, vagy elengedték őket gazdáik. Ám több száz kígyó nem maradt életben a januári, szokatlan hidegek során – fedte fel egy tanulmány. Bár a pitonok most is komoly veszélyt jelentenek a floridai biodioverzitásra, kevesebb valószínűséggel terjednek tovább.    

A szalagos tigrispiton az egyike azon számos invazív fajnak, mely jelentős fenyegetést hordoz a floridai és az Everglades Nemzeti Park őshonos élővilágára. A bíborsügér, a Monopterus albus angolnafaj, és kubai levelibéka már mind kolonizálta az egyedülálló, Everglades ökoszisztémát, sokszor elnyomva az őshonos fajokat. A pitonok érkezése különösen azért aggasztó, mert a kígyók több mint három méteresre is megnőnek, emellett a mesterséges élőhelyeken túl is elterjedtek. Sőt mi több, úgy tűnik, a kígyók olyan, lokálisan veszélyeztetett fajokkal táplálkoznak, mint a Neotoma floridana smalli patkányfaj és a mocsári nyúl.

Frank Mazzotti professzor, a Floridai Egyetem kutatója egyike azon szakembereknek, akik azért harcolnak, hogy a pitonhoz hasonló fajok befolyását csökkentsék Floridában. Egyéb szakemberekkel együtt, Mazzotti azt elemezte, a szalagos tigrispitonok miként reagáltak a január 2. és 11. közötti, szokatlanul hideg időjárásra. A hideg előtt a kutatók rádiós adóvevőkkel és hőmérsékletet rögzítő készülékekkel láttak el tíz pitont, majd elengedték őket. A rádió telemetria lehetővé tette, hogy a kutatók nyomon kövessék a pitonok mozgását és sorsát a tél folyamán, miközben a hőmérsékleti megfigyelések révén rögzíteni tudták,hogyan ingadozik az állatok testhőmérsékletet. A vizsgálat eredményeit a Biological Invasions szakfolyóiratban tették közzé.

Nyolc megfigyelt piton testhőmérséklete igen komolyan ingadozott a 10-30 fok között a január 9-ig vezető időszak alatt. Ezt követően, a következő még hidegebb két nap során jelentősen csökkent az érték, gyakran az öt fokot érte el, mely azt mutatta, hogy a kígyók a hideg időben nem képesek szabályozni hőmérsékletüket.   Később ezen elpusztult kígyók testét egy kilencedik megfigyelt állat tetemével együtt találták meg. A kutatók összességében 99 pitont találtak, ezek közül 59 még élt, és 40 elpusztult. Mindez azt sugallja, hogy még több kígyó pusztulhatott el észrevétlen.

A kutatók egy  másik csoportja májusban azt jelentette, hogy a hideg idő ugyanazon intervalluma során, a kilenc, fogságban, külső élőhelyeken tartott piton közül hét pusztult el az Állami Élővilág Kutatóközpontban.

Még mindig nem tudják pontosan, hogy miért pusztultak el az állatok. A tíz felcímkézett piton a megtalálásuk előtt igen furcsán viselkedett, mivel mindegyiket a felszínen találták meg. A kígyók általában melegebb menedékekben találhatóak meg, mint üregek vagy egyéb, föld alatti helyek. Az egyik ok talán az, hogy a szalagos tigrispiton alapvetően trópusi faj, és emiatt nem igazán tud alkalmazkodni a hideg hőmérsékletekhez. Más nagytestű, trópusi hüllők, mint hegyesorrú krokodilok, általában nem kerülik a hideget, míg a mérsékelt égövi fajok, mint a csukaorrú alligátor igen, és általában melegebb helyekre húzódnak vissza, ha a hőmérséklet esik.

A kígyó képessége a hőszabályozásra már életének korai szakaszán kialakul, és a később új hőmérsékleti értékeknek kitett kígyók gyakran másképpen reagálnak. A floridai pitonok talán még nem észleltek ilyen hideg hőmérsékleteket, mint a januári értékek – mondják a kutatók. Emiatt, „termálisan naívnak” tekinthetők, és a hideg időjárás megfogta őket. Ez növeli annak lehetőségét, hogy ezek a pitonok talán jobban tudják majd kezelni a hideg feltételeket a jövőben, külöbnösen azok , melyek genetikailag jobban adaptálódtak a hideghez. Mivel az Everglades nagy részét víz borítja, relatíve kevés búvóhely van. Ez azt sugallja, hogy még több piton maradhat életben északabbra, ahol a hőmérsékletek hűvösebbek, ám sokkal több a mesterséges élőhely, melyek meleg búvóhelyeket kínálnak.

A bizonyítékok általánosságban azt sugallják, hogy a szalagos tigrispiton alapvetően trópusi hüllő, melynek nehezére esik a sokkal mérsékeltebb klíma tolerálása. Mazzotti csapata azt feltételezi, hogy ezek a kígyók valószínűleg nem terjednek majd el olyan széles körben Amerikában, mint a hegyesorrú krokodil, mely meleg, mérsékelt égövi faj, amely a trópusi területeken is megél. A hideg időjárás emellett úgy tűnik, hogy korlátozta a kígyók floridai kolonizációját. A nőstény kígyók különösen megszenvedték az időjárást, valószínűleg csökkentik a populáció növekedési képességét. Amennyiben sok fiatal egyed is elpusztult, a pitonok regenerálódása még korlátozottabb lehet.  

A kutatók azért figyelmeztetnek, hogy lehetetlen teljesen eltávolítani a szalagos tigrispitont Floridából. A szakemberek jelenleg csapdákkal próbálják megtalálni a kígyókat, és néha pitonokat alkalmaznak más pitonok felkutatására a szaporodási időszakban. Ezeket hívják Júdás kígyóknak.

A technikák kombinációja nyújtja a legjobb esélyt az állatok hatásának korlátozására. A januári hideg időjárás ennélfogva lehetőséget nyújt arra, hogy a természet, illetve a tudomány kombinálja erejét a kígyópopuláció szabályozására. Ha megismerik, a szalagos tigrispitonok miként reagálnak új környezetükre, az segíthet információkat nyújtani arról, melyek a legjobb módszerek szabályozásukra, és annak megakadályozására, hogy egyéb, invazív fajok vessék meg lábukat.