Listavezetők választási programjukról - Schiffer András

Bemutatkoznak a politikai szervezetek - a Magyar Televízió stúdiójában a Lehet Más a Politika listavezetője

A műsorvezető: MÉSZÁROS ANTÓNIA

Mv.: - Jó estét kívánok! Tegnap kezdődött és jövő csütörtökig tart sorozatunk, amelyben a választásra készülő és országos listát állító pártok és szervezetek bemutathatják elképzeléseiket. A résztvevők sorrendjét közjegyző jelenlétében sorsoltuk ki. Mai vendégünk Schiffer András, a Lehet Más a Politika listavezetője, jó estét kívánok!

Schiffer András, listavezető, Lehet Más a Politika: - Jó estét kívánok!

Mv.: - Önök korábban úgy fogalmaztak a Lehet Más a Politikával kapcsolatban, hogy az fontos, hogy civilek kerüljenek a pártpolitikai pályára. De biztos-e, hogy jó az, biztos, hogy a pártpolitikában tudják önök a legeredményesebben és, ha tetszik a legkövetkezetesebben képviselni mondjuk a környezetvédelem és az ökoszociális gazdaság szempontjait, hiszen a politika alapvetően a kompromisszumok művészete. És lehet, hogy valódi civilként, civil szervezetként, háttérműhelyként, sokkal inkább ki lehetne tartani az elképzeléseik mellett.

Sch.A.: - Amikor pártot alapítottunk, olyanok adtuk a fejünket pártpolitikára, kik az elmúlt megelőző 10-15-20 sőt, sokan 25 évet még a rendszerváltást megelőzően ellenzéki mozgalmakban különböző környezetvédő, jogvédő vagy éppen helyi közösségi szervezetekben ténykedtek. És azt láttuk, hogy azok a szempontok, amik akár a jogegyenlőségre, akár az élővilág a természetes kulturális örökség védelmére vonatkoznak, azok eléggé háttérbe szorultak fokozatosan a rendszerváltást követő években. És leginkább abból a felháborodásból született a gondolat, hogy  pártot kéne csinálni, hogy az mégsem járja, hogy Magyarországon a politika, a közügyek intézése az néhány pénzügyi megfejtőnek, néhány a politikával összefonódott félbűnözői csoportnak a privilégiuma legyen. És igen, lehet másként politizálni. Igen, lehet bekapcsolódni mindenkinek Magyarországon az ország sorsának az alakításába. Igen, lehet hazaszeretetből tisztességesen politizálni és éppen az elmúlt pár hét, amikor tényleg ilyen egészen fantasztikus körülmények között aktivisták ezrei gyűjtötték a kopogtatócédulákat, győzött meg arról, hogy érdemes volt ezt megcsinálni. Érdemes azt a tudást, amit ezekben az állampolgári közösségekben felhalmoztak ezek az emberek bevinni a pártpolitikába és így megújítani a magyar politikát.

Mv.: - na most azt ön is megfogalmazta, hogy nagyon sokféle civil került bele ebbe a pártba, ugye vannak köztük jogvédők, városvédők, zöldek, rengetegféle ember, alapvetően nagyon sokfélét gondol a világról és Magyarországról. Hogy lesz ebből egy koherens politikai irányvonal?

Sch.A.: - Amikor az LMP zászlót bontott, elmondtuk azt, hogy ez nem egy akármilyen párt, nem pusztán egy proteszt párt. Még akkor is, ha egy felháborodásból született, ez egy ökopolitikai párt. Arra a világra próbáltunk és próbálunk magyarázatot adni, ami a XXI. századot jellemzi. A XXI. század Magyarországára kívánunk megoldásokat, javaslatokat kitenni az asztalra az állampolgárok elé. És úgy látjuk, hogy azok a magyarázatok, amik keretezték mondjuk asz elmúlt évtized, két évtized politikáját ezek egész egyszerűen semmitmondóak.  Ez a folyamat, ami elvezetett az LMP megalakulásához ez nagyon régről datálódik, tulajdonképpen a rendszerváltás körüli, vagy a rendszerváltást követő különböző alternatív zöld mozgalmakból, és hát nagyon sokan különböző tiltakozó mozgalmakban, különböző műhelyekben hosszú ideje együtt dolgoztunk, mire az LMP-t megalapítottuk.

Mv.: - De, hogy pontosan ez most politikai szempontból mit jelent, meg program szempontból mit jelent, az ugye sokat éri önöket ez a kritika, azt egyelőre nagyon kevesen tudják. És felvetődhet a kérdés, hogy nincs-e ebben esetleg akár valami szándékos is, hiszen önök a politikaundortól most gyakorlatilag sokkal több szavazatot remélhetnek, mint attól, hogyha széles tömegek megismerik azokat a konkrét programpontokat, amik nem biztos, hogy annyira népszerűek. Nem biztos, hogy annyira népszerű az emberek széles tömegeinek a szemében, hogyha valaki azt mondja, hogy osztogató politika mondjuk 13. havi nyugdíj helyett, környezetvédelemre kéne költeni, hogy mondjuk a forgalmat meg kéne adóztatni, hogy mondjuk a gázárat nem lenne szabad mesterségesen alacsonyan tartani.

Sch.A.: - Mi nem a politikaundorból szeretnénk tőkét kovácsolni, éppen ellenkezőleg, mi szeretnénk azt, hogy az emberek Magyarországon bármennyire durván is hangzik, megszeressék újra a politikát. Szeretnénk helyreállítani a politika eredeti értelmét. És azért szerződtünk erre , hogy megpróbáljuk megújítani a magyar demokráciát, mert hiszünk abban, hogy lehet tisztességesen politizálni, lehet nem kiskorúnak nézni a magyar polgárokat, és lehet
úgy bevonni minél több állampolgárt a közügyek intézésébe, hogy egy párt világosan kiteszi az asztalra, hogy mit szeretne ebben az országban csinálni.

Mv.: - Csak nem tudom, hogy mennyire más az önök politikája akkor, hogyha most az elmúlt hetek negatív kampányát nézzük, amit mondjuk az SZDSZ és az MDF együttműködésével kapcsolatban folytattak, vagy mondjuk azt az adok-kapokot, amit Bokros Lajossal folytattak, akkor az azért nagyon emlékeztet arra, amit eddig is megszoktunk a magyar politikai pártoktól.

Sch.A.: - Januárban, amikor ez a különös házasság nyélbe ütődött, már nem tudok pontosabban fogalmazni ezzel kapcsolatban, akkor kifejeztük abbéli véleményünket, hogy pontosan az a mutyizás, ami zajlott a két kisebb parlamenti, vagy korábbi parlamenti párt között, az, az, amivel szemben a Lehet Más a Politika létrejött. Mi nem szeretnénk azt, hogy a magyar politika továbbra is arról szóljon, hogy már megbukott, lehasználódott politikusoknak a mentőcsónakjai hajóznak be a parlamentbe. Nem szeretnénk azt, hogy különböző pénzügyi megfejtők alakítsák a pártot..

Mv.: - ..de ezek a minősítő jelzők mondjuk, a lejárt szavatosságú közgazdász, ezek pontosan annak a politikának a kelléktárai, amelyeket önök egyébként elutasítanak.

Sch.A.: - Mi az elmúlt két hónapban alapvetően arról beszéltünk, hogy mi mit szeretnénk ebben az országban csinálni, ugyanakkor azt nagyon világossá kell tenni, hogy mi az a politikai minőség, amit elutasítunk, és mi az a politikai filozófia, mi az a politikai hozzáállás, amivel szemben megszerveződtünk.

Mv.: - Jó, hogyha valóban más a politika, akkor beszéljünk őszintén, ugye az a magyar politikának, általában a politikának az egyik legfontosabb gondja, hogy sehol nem lehet érdemi változtatásokat a nélkül véghez vinni, hogy ez ne sértsen bizonyos érdekeket és érdekcsoportokat. Mindig lesznek nyertesek és vesztesek. És önök is megfogalmazták még a párt indulása előtt, hogy rengeteg problémához azért nem mertek igazán hozzányúlni eddig a politikai pártok, mert ez súlyos társadalmi érdekeket sértett volna. Milyen konfliktusokat fognak önök felvállalni?

Sch.A.: -  Hát például egészen biztos, bár én remélem, hogy a parlamentben ehhez kapunk partnereket, hogy ilyen konfliktus zóna egyrészt az, amit majd nyugdíjrendszerben szeretnénk elérni, tehát, hogy a nyugdíjrendszert ne a politikai ciklusok rángassák, és, hogy lehetőleg legyen bebetonozva a nyugdíjrendszernek a kiszámítható pályája. De mondhatnék mást is.

Mv.:- Ez mit jelent? Tehát például magántőke legyen ebben a nyugdíjrendszerben , vagy nem?

Sch.A.: - Mi azt szeretnénk, hogy alapvetően a társadalombiztosításon alapuló nyugdíjrendszer legyen, stabil és kiszámítható.

Mv.: - Tehát akár visszaállamosítanák a nyugdíjrendszert?

Sch.A.: - Nem államosítanánk vissza.

Mv.:- Akkor a létező magán-nyugdíjpénztárakkal, meg a kötelező magán-nyugdíjpénztárakkal mit csinálnának?

Sch.A.: -Mi azt szeretnénk, hogy ezek a magán-nyugdíjpénztárak is stabilan működnének és egy hatékony felügyelet lenne felettük, amelyik szavatolja azt, hogy azok, akik oda befizettek, azok valóban egy értékálló nyugdíjat fognak kapni.

Mv.:- Azt nyilatkozta valahol a közelmúltban, hogy kis korrekciókkal a svéd nyugdíjmodellt tartják egyébként elfogadhatónak. Azt a svéd nyugdíjmodellt, ami óriási vitát váltott ki nemrég és nagyon népszerűtlennek bizonyult, merthogy ezt sokan úgy fordították le, hogy alacsonyabbak lesznek, vagy lehetnek a nyugdíjak.

Sch.A.: - Ez nem arról szól, hogy alacsonyabbak lesznek a nyugdíjak, de azért én ehhez még egy dolgot mondtam, hogy korrekciókkal, nevezetesen, ha mi bevezetnénk a minimum nyugdíjnak az intézményét, tehát azok, és ez főleg, akiknek igen nagy szolgálati idő részaránya a rendszerváltás utáni időszakra esett, egyáltalán nem szereznek nyugdíjjogosultságot, hiszen úgymond a feketegazdaságban ténykedtek, vagy nagyon alacsony nyugdíjra szereznek jogosultságot, azok kapjanak egy olyan szociális ellátást, ami biztosítja az emberhez méltó életet.

Mv.: - Az egészségüggyel mit kezdenének? Megint felmerül a magántőke kérdése elsőként.

Sch.A.: - Az egészségügyi rendszerben mi nem tartjuk célra vezetőnek sem a biztosítói, sem az intézményi oldalon hogyha magántőkére alapítva próbálja valaki az egészségügynek az igazságtalanságait orvosolni. Sőt, éppen ellenkezőleg, úgy látjuk, hogyha piaci alapon kívánja valaki megszervezni az egészségügyet, az piaci kudarcok sorozatához vezet. Mi az első és legfontosabbnak, és ez egyébként ennek az elmulasztása kritikája az elmúlt négy év egészségpolitikájának is. Azt tartjuk, hogyha először is egy megfelelő minőségellenőrzés, fogyasztóvédelmi rendszer alakul ki, illetve tisztázzuk azt, hogy mi az a csomag, amit mint járulékfizető állampolgár, megkaphatok a társadalombiztosítástól.

Mv.: - Tehát itt pl. akár érdeksérelemről is szó lehet olyan szempontból, hogy kevesebbet tartanának adott esetben alapjáraton adandónak, mint ami most járna?

Sch.A.: - Nem gondolom, hogy ezt most itt meg tudjuk határozni, hogy kevesebb vagy több. Számomra a példaadó az, ami Nagy-Britanniában történt annak idején, hogy egész egyszerűen egy több éves társadalmi vita előzte azt meg, mire meghatározták azt a csomagot, ami jár a befizetések után.

Mv.: - Nem tudom, hogy a magyar egészségügynek van-e most ideje a több éves társadalmi vitára, merthogy alapvetően komoly bajok vannak, ezt mindenki, sokan mondják, sokan látják, az például egy alapvető kérdés, hogy több pénzt akarnak pumpálni ebbe a rendszerbe, vagy egy kevésbé pazarló, egy karcsúbban működő rendszert szeretnének?

Sch.A.: -  Egy dolog biztos, hogy amit az elmúlt években kivontak az egészségügyi rendszerből, azt szeretnénk visszajuttatni.

Mv.: - Milyen adókat emelnének meg adott esetben? Azt tudom, hogy a munkát terhelő adókat csökkentenék, de ennek nyilvánvalóan meg kell találni az ellentételezését.

Sch.A.: - Így igaz, ezért mondjuk azt, hogy mi globális adócsökkentést nem  hirdetünk. A Lehet Más a Politikának a gazdasági programja az nagyjából egy 1000 milliárdos átrendezést tartalmaz, ez a zöld adóreform névre  hallgató programpontunk, ami azt jelenti, hogy egyrészt csökkentjük az adónemeket, csökkentenénk az adminisztrációt, tehát kevesebb típusú adóval gondolkodunk eleve. És azt mondjuk, hogy az élőmunka terheinek a csökkentése, amit alapvetően a legalsó jövedelmi sávra, minimálbérre, a képzetlenek integrálására célunk, ennek a csökkentésének a forrását nagyobb erőforrás használaton, és egyszerűbben szólva nagyobb környezetterhelés, nagyobb vagyon és a nagyobb fogyasztás fokozottabb adóztatásával kívánjuk megteremteni.

Mv.: - Szóljunk egy kicsit még egyszerűbben, tehát gyakorlatilag zöld adókat vetnének ki, mondjuk azokra, akik környezetszennyezően termelnek?

Sch.A.: - Így van, pl. a szén-dioxid-adót vezetnénk be és egyáltalán azt gondoljuk, hogy pl. tarthatatlan az, hogy ma a vasúthasználatért fizetett pályadíj arányosan sokkal drágább, mint mondjuk, amit az áruszállításért közúthasználati díjként fizetnek.

Mv.: - Viszont, hogyha megemelik a közúthasználatért szedett díjat, a teherforgalom számára, akkor az beépülhet az árakba is.

Sch.A.: - Azt gondoljuk, hogy ezt úgy lehet megtenni, hogy közben egy alternatív útvonalat kínálunk, egész pontosan elősegítjük azt, hogy a teherforgalom, ami eddig rongálta az útjainkat, az át tudjon minél nagyobb arányban vonulni a vasúti pályákra.

Mv.: - Ha vasútról beszélünk, akkor persze a MÁV-ról beszélünk, ami megint egy kényes pont. Mit tennének önök a MÁV-val?

Sch.A.: - Hát nyilván minden, először is az elsődleges feladat az, hogy egy új kormány megnézze azt, hogy az állami cégeket hogyan lehet igenis rentábilisan működtetni. Nem utolsósorban itt azért szólni kell arról az antikorrupciós csomagról, amit mi egyébként már 2008 végén letettünk az asztalra. Hogy hogyan lehet átláthatóbban működtetni pl. a köztulajdonban álló cégeket. De ami, egyetlen dolgot emelnék ki,  amit azt gondolom, hogy rendkívül fontos annak érdekben, hogy ne egy folyamatosan veszteséget termelő állami vasúttársasága legyen Magyarországnak. Hogy bevezetnénk egy olyan, egy országos integrált ütemes menetrendet, itt megjegyezném azt, hogy pl. Svájcban annak idején, a 70-es évek végén, 80-as évek elején az Állami Vasúttársaság hát igencsak nagy veszteséget termelt, és nem privatizálták, nem megszüntették, nem hordozták tovább a veszteséget, hanem ennek az integrált ütemes menetrendnek a bevezetésével, ami lehetővé tette azt, hogy..

Mv.: - ..mit jelent az, hogy integrált? Ez most járatritkítást jelent, szárnyvonalak bezárását jelenti,  esetleg megnyitását olyan vonalaknak, amiket már bezártak?

Sch.A.: - Akár mindet is jelentheti. Én nagyon egyszerűen fogalmazok, azt jelenti, hogy az, aki A-pontból B-pontba el akar jutni, az emberi időben tudjon egy járatot kinézni magának, és utána ugyancsak emberi időben tudjon B-pontból C-pontba eljutni. Magyarul..

Mv.: - ..ettől persze a rendszer nem lesz olcsóbb, legfeljebb kényelmesebb.

Sch.A.: - Olcsóbb is lehet, hiszen sokkal többen fogják így használni  ezeket, tehát sokkal többen fognak jegyet venni.

Mv.: - Sokkal több emberrel vetetnének is jegyet? Mint jelenleg, a kedvezmények rendszere ugyanis az egyik legfőbb akadálya annak, hogy a MÁV igazán rentábilis legyen.

Sch.A.: - Én vitatom azt, hogy a kedvezmények rendszere az oka ennek. Nagyon sok szárnyvonalat azzal zárattak be, hogy eleve kevesen használják, akár kedvezménnyel, akár a nélkül. Mi abban hiszünk, hogyha ez az integrált ütemes menetrend megvalósul, amiben egyébként azért is integrált, mert a buszforgalomra is azért tekintettel kell lenni, akkor eleve többen fogják igénybe venni a közösségi közlekedést.

Mv.: - Megemelnének tehát bizonyos adókat, pl. zöld adókat. Milyen támogatásokat szüntetnének meg?

Sch.A.: - Mi abban elkötelezettek vagyunk, hogy a fejlesztéspolitikában kéne egy határozott fordulat, tehát magyarul azt a hatalmas különbséget, ami főleg 2006 után keletkezett a multinacioális cégek oldalán a hazai kis- és középvállalkozókkal szemben, ezt szeretnénk megszüntetni.

Mv.:- Ez azt jelenti, hogy nem támogatnának multinacionális cégeket?

Sch.A.: -Ez nem így jelentem ki. Azt mondanánk, hogy nagyon célzottan azt kell megnézni, hogy mik azok a szektorok, amelyeknek a fejlesztéséhez szükség van állami támogatásra. És azoknak a szektoroknak juttatnánk pénzeket, ez a mi zöld fordulatunkban általában olyan szektorokat, olyan munkahely-teremtésre képes új szektorokat jelent, amelyek alapvetően a hazai kis- és középvállalkozásokon tudnak alapulni.

Mv.: - Mit kezdenének a támogatásoknak azzal a fajtájával, amit már kap esetleg egy más itt lévő multinacionális cég, vagy, ami mondjuk úgy támogatás, hogy a kedvezményként jelenik meg.

Sch.A.: - Nyilvánvalóan itt Magyarországnak figyelemmel kell lennie a különböző nemzetközi kötelezettségvállalásokra, uniós jogszabályokra, tehát nyilvánvalóan, hogy az egyszer már megkötött szerződések,  hogyha valamilyen jogszerűségi problémában nem szenvednek, azokat Magyarországnak be kell tartania. Illetve a különböző jogszabályváltozásoknál is tekintettel kell lenni a külső környezetre.

Mv.: - Viszont, hogyha arról beszélünk, hogy a foglalkoztatást kell Magyarországon emelni és egyébként erről az önök programja is nagyon sokat beszél, és a helyzetértékelésben ez egy rendkívül sarkalatos pont önöknél is, akkor valóban felvetődik a kérdés, hogy  nem éppen a multinacionális vállalatok által idehozott működő tőke az-e, ami ezt a legnagyobb mértékben tudja emelni? És, hogy lemondhatunk mi erről, hogy visszaszoríthatjuk-e ezt, akkor, amikor a KKV szektor egyelőre még nem annyira erős, hogy ezt azonnal vagy egy-két éven belül tudja kompenzálni.

Sch.A.: -  Azt kell mondjam, hogy a számok, tehát az elmúlt 20 év számai ennek egy picit ellentmondanak, ennek a helyzetértékelésnek. Tudniillik megszűnt egyrészt kb. 1,5 millió munkahely 1990-94 között Magyarországon  az összes többi kelet-közép-európai, tehát volt szocialista országban az azt követő évek GDP-növekedése együtt jár a foglalkoztatás bővülésével. Kivéve Magyarországot. Az uniós tagállamokon belül Magyarország utolsóelőtti az aktív népességen belüli foglalkoztatást illetően.

Mv.: - Pedig máshol is támogatják mindenféle módokon a multinacionális tőkét.

Sch.A.: - Igen ám, csakhogy közben Magyarországot egy olyan gazdasági paradigma jellemezte, ahol valóban úgy gondolták, hogy a magyar gazdaság és a jólét akkor fog növekedni, ha minél inkább ide csalogatjuk a multinacionális cégeke. A tőkebeáramlás nagyjából elkezdett stagnálni az ezredfordulón. És azon vettük észre magunkat, hogy a befolyó működő tőke alkalmas ugyan arra, hogy a képzett munkaerőnek lehetőséget biztosítson, de a képzetlenek tartósan, 10-15 vagy sokan 20 éve a munkaerőpiacon kívül rekedek, és ez számtalan társadalmi konfliktusnak is a forrása. És azt lehet látni, hogy a tartósan munkaerőpiacon kívül rekedteknek reményt, lehetőséget, a kisméretű vállalkozások döntően, nem feltétlenül kizárólag, de döntően a hazai kis- és középvállalkozások tudnak nyújtani.

Mv.:-  Tehát nekik kell odaadni azt a támogatást, amit nem adunk oda mondjuk a multiknak?

Sch.A.: - Azt a hatalmas különbséget, ami ma a két szektor között van, azt úgy kell felszámolni, hogy abból alapvetően azokat a szektorokat bővítjük, amik képesek a képzetlen munkaerő felszívására és ugyanakkor részt tudnak abban venni, hogy a magyar gazdaság szerkezete úgy alakuljon át, hogy a klímaváltozás és egyáltalán a XXI. századnak a nagy kihívásaira már felkészült legyen. Ezért mondjuk azt, hogy zöld munkahelyeket kellene teremteni, és olyan szektorokat..

Mv.: - ..és zöld munkahelyekkel meg lehet oldani a foglalkoztatásnak ezt a hatalmas problémáját, amiről mi is beszéltünk?

Sch.A.: - Kizárólag  zöld munkahelyekkel nem lehet megoldani, mi abban gondolkodunk, hogy egy olyan foglalkoztatás-bővítési programot kéne Magyarországon 8 év alatt végrehajtani, alkalmas arra, hogy ma Európában kirívóan alacsony, 56%-os foglalkoztatási szintet azt nagyjából 68%-ra feltornázza 8 év alatt. Ebben a foglalkoztatás-bővülésben van kiemelt szerepük a zöld munkahelyeknek, de a zöld munkahelyek nem pusztán csak foglalkoztatási szempontból fontosak, hanem azért, amit az előbb már hangsúlyoztam, hogy a magyar gazdaságnak a szerkezete úgy alakuljon át, hogy az a fenntarthatóságot szolgálja.

Mv.: - És nyilván nagyon fontos kérdés itt az oktatás is. hiszen ahhoz, hogy ne legyenek szakképzetlen tömegek, ahhoz az oktatási rendszert kell alapvetően átalakítani. Egyetértenek-e önök pl. azokkal, akik azt mondják, hogy a felsőoktatási intézmények egy részét kellene pl. bezárni, mert azok nem működnek elég hatékonyan és nem a piacra termelnek. És ehelyett kéne mondjuk a szakképzést erősíteni.

Sch.A.: - Én ezt így nem állítanám szembe, az kétségtelen, hogy az a tendencia a magyar felsőoktatásban, hogy gyakorlatilag olyan módon vált tömegessé, hogy a felsőoktatásból kikerülők jó része semmiféle kompetenciával és egy diplomához  méltó tudással nagyon gyakran nem rendelkezik, ez nyilvánvalóan tarthatatlan. De itt más problémát tartok fontosnak..

Mv.: - ..bezárnának felsőoktatási intézményt, vagy nem?

Sch.A.: - Nem készülünk arra, hogy bezárnánk felsőoktatási intézményt,  de én más problémát tartok fontosnak, az oktatási rendszerben. Nevezetesen azt, hogy a magyar közoktatási rendszer egészen kirívó módon termeli újra az egyenlőtlenségeket, és ennek igen nagy oka abból ered, hogy már általános iskolás korban megkezdődik a szelekció, a vagyoni háttér, a családi háttér által, tehát nagyon korán gyerekek kényszerpályákra kerülnek, ahonnan már nem lehet kikeveredni. Ennek az eredménye az, hogy nagyon sokan úgy kerülnek ki az iskolarendszerből, hogy az alapvető kompetenciáknak nincsenek birtokában.

Mv.: - És ez pedig nagyon nagy mértékben a kistelepülési iskolákról is szól ez a vita, hiszen azt is lehet mondani, hogy egyfelől a települések meg akarják tartani az iskolájukat, másfelől viszont ehhez az óriási különbséghez hozzájárul az is, hogy egy kistelepülési iskolában nem kap ugyanolyan esélyt egy gyerek, mintha más gyerekek közé egy nagyobb településre menne. Önök mit csinálnának ebben a kérdésben? Bezárnának kistelepülési iskolákat? Vagy nem?

Sch.A.: - Azt szeretnénk, hogy a kistelepülési, hosszú távon a kistelepülési iskolákban ugyanolyan esélyekkel tudjon valaki elvégezni 8 osztályt.

Mv.: - És rövid távon?

Sch.A.: - Rövid távon azt meg kéne nézni, hogy milyen módon szavatolható az, hogy ezek az iskolák fenntarthatóak legyenek, de nem azt szeretnénk, nem azt szeretnénk, hogy a kistelepülésekről a központi városokba, tehát a régióközpontokba irányítsuk a gyerekeket, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vidék népességmegtartó ereje megmaradjon. Tehát abba az irányba kéne elmozdulni, hogy ezek a kisiskolák is alkalmasak legyenek arra, hogy a nagyvárosokéval legalábbis összehasonlítható minőségi tudást adnak az ott született gyerekeknek.

Mv.: - Ehhez persze pénz kell, pénz kell a helyi önkormányzatokba, és pénz kell a kistelepülésekre és általában vidékre. Önök ezzel kapcsolatban több mindent megfogalmaznak, az egyik az, hogy például ellenzik azt, hogy külföldieknek eladhatóvá váljon három éven belül a magyar föld. Ezt például megoldásnak tartják a vidék problémáira? Illetve ezzel kapcsolatban még muszáj gyorsan még hozzátennem a kérdéshez, hogy ez egyébként egy uniós vita tárgya és annak idején abban a pártban merült fel feltételként, hogy ennek fejében más nyugat-európai országok pedig majd megnyitják a munkaerőpiacukat, a magyar munkaerő előtt. Tehát pl. elfogadhatónak tartja-e ön azt, hogy a magyarországi vidék és a mezőgazdaság  megsegítése érdekében ne mehessenek még jó pár évig magyar munkavállalók külföldre, Nyugat-Európába?

Sch.A.: - A földmoratóriumnak a meghosszabbítása az egy szükséges, de  nyilvánvalóan nem elégséges feltétel ahhoz, hogy a vidék népességmegtartó erejét megőrizzük, egész egyszerűen arról van szó, hogyha a mai birtokszerkezetet szemlélve felszabadul a földforgalom jövő év májusától, akkor lehetetlenné válik az, hogy azok, akik valóban helyben kívánnak termelni, helyi termékeket, helyi egészséges termékeket kívánnak az asztalunkra küldeni, azok tudják tovább folytatni a mesterségüket, tudják tovább folytatni azt a termelő tevékenységet, amit a saját földjükön folytatnak. Ez nem utolsósorban további foglalkoztatási gondokat fog jelenteni. Mi arra készülünk, hogyha van három év moratórium-hosszabbítás, akkor ez alatt a három év alatt lehet egy olyan szabályozást készítenie Magyarországnak, hasonlóan, ahogy azt Dánia is tette, ami helyzetbe hozza a hazai kisbirtokot, a családi gazdaságokat, helyzetbe hozza a biogazdálkodókat és pl. lehetőség van arra, hogy akkor állami támogatással is olyan szövetkezetek jöjjenek létre, amik egyébként Franciaországban, Dániában piacvezetők tudnak lenni egy-egy terméknél.

Mv.: - Az időnk vészesen fogy, beszéljünk a szociális ellátórendszerről. Azt kimondták, hogy a segélyezés mai módszertanát nem tartják elfogadhatónak. Mi lenne az?

Sch.A.: - Azt képzeljük, hogy egy olyan fordulat kellene a szociálpolitikában, ami nem zárja el a szociális ellátástól, a segélyezéstől, tehát a mai segélyezéstől azokat, akik egyébként próbálnak a munkaerőpiacon valami lehetőség után nyúlni. Tehát magyarul, hogy szeretnénk egy olyan garantált minimumjövedelmet, ami tekintetbe veszi azt, hogy egy adott családban az egy főre jutó jövedelem egyébkén mekkora és, akik a, nyilván jogszabályban meghatározott szegénységi küszöb alatt élnek, azok a differenciálra ezt a típusú garantált minimum jövedelmet megkapnák. Ez azért nagyon fontos, mert ebben a pillanatban nem is lehetne arról beszélni, hogy bárki ellenérdekelt lenne abban, hogy munkát keressen, mi lehetőséget szeretnénk azoknak adni, akik megpróbálnak valamilyen alkalmi vagy éppen többé-kevésbé tartós munka után nézni, de ugyanakkor ez sem elég arra, hogy emberhez méltó körülmények között éljenek.

Mv.: - Megfogalmazták, hogy önök a mérleg nyelvének tekintenék magukat, ha bejutnának a következő országgyűlésbe. Gondolom ez a kétharmados törvényekre vonatkozik. Mit éreznek ezek közül fontosnak és olyannak, amit támogatnának?

Sch.A.: - Hogy mit támogatnánk, arra azért nagyon nehéz a válaszom, mert a várhatóan legnagyobb párt nem jött ki még a farbával, hogy valójában és azzal az óhajtott nagy többségével mit kíván kezdeni, és nyilván a kisebb pártoknak az ő  javaslataihoz kell igazodni. Nem tudjuk azt hogy a FIDESZ pontosan pl. milyen közjogi javaslatokkal fog előbukkanni majd az éji homályból májusban, tehát ezért nagyon nehéz a kérdésre válaszolni. Egy dolog biztos, az Alkotmánybíróság  decemberben megsemmisítette a 87-es jogalkotási törvényt és azért, hogy Magyarország ne süllyedjen egy jogi anarchiába 2011-től a következő parlamentnek meg kell alkotnia az új jogalkotási törvényt, ami kétharmados törvény. Ez azért nagyon fontos, mert ez az új törvény adhatna arra lehetőséget, aminek a megteremtése az LMP-nek, ha úgy tetszik az egyik missziója, hogy az állampolgárok valóban beleszólhassanak a különböző jogalkotási folyamatokba, legyen az a törvényalkotás vagy éppen a helyi rendeletalkotás, tehát az biztos, hogy mondjuk egy új jogalkotási törvénnyel mi akkor leszünk partnerei  a parlamenti többségnek, hogyha a társadalmi részvétel, az  állampolgári beleszólás kemény alkotmányos garanciákat kap.

Mv.: - Köszönöm szépen, hogy eljött.

Sch.A.: - Köszönöm szépen én is.

Mv.: - Köszönjük a figyelmüket, holnap Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje lesz a vendégünk. Ők Nika György kérdezi majd. További szép estét, viszontlátásra!