Felegyenesedve is jártak korai, falakó őseink?

Több mint hárommillió évvel ezelőtt, a modern emberek ősei életük még mindig nagyobb részét a fákon töltötték, ám valami új dolog is történt

David Raichlen antropológus és kollegái új kísérleti bizonyítékot nyertek, mely azt jelzi, hogy ezek a korai homininák 3,6 millió évvel ezelőtt, emberszerű járásmóddal haladtak. Az eredmények a PLoS ONE tudományos folyóiratban jelentek meg.

A fosszilis lábnyomok vonalát 3,6 millió éves vulkáni hamuban találták meg több mint 30 évvel ezelőtt, a tanzániai Laetoliban. A nyomok jelentőségét az emberi evolúció szempontjából, azóta is vitatják. A nyomvonalat – mely a felegyenesedve járás egyértelmű bizonyítéka - hátrahagyó, legvalószínűbb egyedek, az akkoriban a régióban élő egyetlen két lábon közlekedő csoport, az Australopithecus afarensis tagjai lehettek. Ebbe a fajba tartozott „Lucy” is, akinek csontváza jelenleg is a legteljesebb A. afarensis lelet.     

A csípő, a láb, és hát számos jellegzetessége ezen csoportnál azt sugallja, hogy az egyedek két lábon haladtak a talajon. Ám a görbe ujjak és lábujjak, valamint a felfelé irányuló lapocka szilárd bizonyítékot nyújt arra, hogy Lucy és a faj többi tagja jelentős időt töltött famászással is. Ez a morfológia jelentősen különbözik saját nemzetségünk, a Homo egyedeiétől, melyek 2 millió évvel ezelőtt hátrahagyták a fán élést, és végérvényesen az emberszerű felegyenesedett járás mellett kötelezték el magukat.

Mióta felfedezték a laetoli nyomokat, a kutatók azon vitatkoznak, hogy a két lábon járás emberszerű módját, vagy a kevésbé hatékony, görbén haladást tükrözik-e, mely leginkább a csimpánzokra jellemző, melyek térde és csípője meghajlik, ha két lábon járnak. Ennek megoldására, Raichlen és csapata elvégezte az első biomechanikai kísérletet, melyet kizárólag ezen kérdés megválaszolására fejlesztettek ki. A csapat laboratóriumban létrehozta a homokos nyomvonalat, és lefilmezte, ahogy az emberek végigmennek rajta. Az alanyok normál, teljesen felegyenesedett emberi járással, majd görbült, csimpánzszerű módon mentek végig a sávon. A lábnyomok háromdimenziós modelljét aztán Adam Gordon biológiai antropológus gyűjtötte be egy speciális készülékkel, melyet saját főemlőskutató laboratóriumából hozott.  

A csapat megvizsgálta a lábnyomok relatív mélységét a saroknál és az ujjaknál, és kiderítette, hogy a mélység majdnem mindenütt egyenlő volt, amikor az ember teljesen felegyenesedve járt. Ezzel ellentétben az ujjak lenyomata mélyebb volt a sarkakénál, ha a görbült járásmódot alkalmazták, a láb hosszán a súlyáthelyezés ütemezésének termékeként. "Az Australopithecus afarensis csontvázának korábbi elemzései alapján arra számítottunk, hogy a laetoli lábnyomok azokra hasonlítanak, amikor valaki behajlított térddel és csípővel jár, mely a csimpánzokra jellemző leginkább, és nem pedig a modern embereknél ismeretes hosszú lépésekkel. Ám meglepetésünkre, a nyomok teljesen beleestek a normál emberi lábnyomok tartományába”- mondja Raichlen.   

A laetoli fosszilis lábnyomok az ujjak és sarok figyelemreméltóan egyenletes mélységét őrizte meg, mint a modern embereknél. "A járás ezen emberszerűbb formája energetikai szempontból sokkal hatékonyabb, és azt sugallja, hogy a csökkentett energiaköltség nagyon fontos volt a felegyenesedve járás evolúciójában még saját nemzetségünk, a Homo kialakulása előtt” – tette hozzá.

Amennyiben a laetoli lábnyomokat Lucy faja hagyta hátra – ahogy a legtöbb kutató tartja -, akkor ezeknek a kísérleti eredményeknek érdekes jelentőségük van az evolúciós események időzítésében.   Adam Gordon szerint a vizsgálatban a lenyűgöző, hogy azt sugallja, abban az időben, amikor őseink anatómiája még nagyon jól alkalmazkodott ahhoz, hogy jelentős időt töltsenek a fákon, már kifejlesztették a felegyenesedve járás rendkívül hatékony, emberszerű módját. 

"A fosszilis adatok azt mutatják, hogy őseink nem mondtak le teljesen a fákról a talajért, csak egymillió évvel ezen nyomok létrejötte után. A tény, hogy a részben fán élő állatok – mint Lucy – ilyen figyelemreméltó modern jellegzetességgel rendelkeztek, mutatja az energia hatékonyság fontosságát a két lábon járás esetén”.