Az MDF választási programja

A Magyar Demokrata Fórum 2010-es választási programja voltaképp egy bevezetőből, majd három főbb fejezetből áll

A Magyar Demokrata Fórum 2010-es választási programja voltaképp egy bevezetőből, majd három főbb fejezetből áll. A prológus után az 90-ws évek, illetve a 2001-től eltelt időszak elemzése kap egy-egy fejezetet, a fő részben pedig a felemelkedés programja található alfejezetekre bontva: egy általános, gazdaságpolitikai téziseket felvonultató, egy az oktatás, egy az adózás, egy a közigazgatás területét, egy pedig a vállalkozói szférát érintő alfejezet.

A bevezető Bibó István elhíresült, 1945-ben megfogalmazott kijelentésével kezdődik, miszerint a „Demokrácia válságban van”. Most azonban nem a kommunizmus, hanem a populizmus borul ránk – legalábbis ez az, amitől az MDF leginkább megvédeni szándékozik az állampolgárt. A bevezető visszatekint a rendszerváltásig, a többpártrendszer és a piacgazdasági kialakulásáéig, a demokrácia fejlődését pedig az első két (Antall– és a Horn-kormány idején) ciklusban rendben lévőnek találja, demokratikus téren viszonylag kevés deficittel, megemlíti, hogy az Orbán-kormány idején már történtek lazítások a demokratikus kontroll fellazítására, de a többpárti parlamentarizmus, a piacgazdaság és a demokrácia mai válságát előidéző folyamatok – ez elemzés szerint - 2002-ben erősödtek fel. Ekkor szabadult el az egymással versengő nagypártok ígéretlicitje. Itt az MDF úgy jelenik meg, mint az egyetlen párt mely kívül maradt a populista koalíción.
Az ezt követő, a demokráciát ért deficitek, mint az utcai radikalizmus, az „alkotmányellenes népszavazás”, az elkapkodott, majd befagyott reformok, és a szabad versenyt torzító, a politikai és a vállalkozói osztály korrupt összefonódása mind hozzájárultak a jelenlegi állapotok kialakulásához, mely a szöveg szerint nagyjából így írható le: a Fidesz kilépett a parlamenti demokrácia szabályaiból, a baloldal nem találta meg ennek az ellenszerét, megjelent az antidemokratikus radikalizmust az újnáci eszmékkel ötvöző Jobbik. A távozó kormánypárt a túlélésre játszik, a populista vezér pedig hamis ígéretekkel és megalapozatlan jövővel szédít, az egyetlen hiteles alternatívát Bokros Lajos testesíti meg, aki komoly és felelős gazdasági-társadalmi programot kínál – olvasható a kampányanyagban.

A gazdasági-társadalmi rendszer megváltozása a 90-es években

Az Antall-kormány lépései közül a program kiemeli, hogy megalkották a kárpótlási törvényeket, nem engedtek utat a reprivatizációnak, elvetette az ingyenes vagyonosztogatás ötletét és nem engedett azoknak a szirénhangoknak sem, melyek a külföldi államadósság visszafizetésének megtagadása mellett szóltak. Megemlíti a program a piacgazdaság alapjait megteremtő csőd és felszámolási eljárás szabályokat, a pénzintézeti és számviteli törvényt.
Természetesen szóba kerül a Horn-kormány stabilizációs programja (Bokros-csomag), mely ötvözte a hazai fogyasztási túlkereslet csökkentését és a költségvetési bevételek növelését célzó lépéseket (csúszó leértékelés, vámpótlék, reálbérek csökkentése). Az 1995-96-os stabilizációnak a legfőbb hozadéka az anyag szerint az volt, hogy megalapozott egy hosszú távon fenntartható, 5 százalékos gazdasági fejlődést.

Elveszett évtized (2001-2010)

A program szerint az utolsó érdemi szerkezeti reform az 1998-as nyugdíjreform volt. 2001-ben az MSZP és a Fidesz feltalálta az állami túlköltekezés révén mesterségesen felpörgetett belföldi keresletre támaszkodó gazdasági növekedése receptjét. Ezen időszak intézkedései közül a program kárhoztatja a lakáscélú hitelek kamatainak könnyítését, a köztisztviselői béremelést, a minimálbér adómentesítését és a Széchenyi-tervet, melyet megtérülés nélküli beruházási támogatások széleskörű adományozásának nevez. Kiemeli, hogy a száznapos programot egyedül az MDF nem szavazta meg. Ezt követően arról olvashatunk, hogy az államilag serkentett túlkereslet jellemezte gazdaságpolitika hogyan szül ikerhiányt és ikeradósságot. Hogyan jut el a gazdaság arra a szintre, amikor a kormány már csak az államcsőd és a gazdasági visszaesés elmélyítése közül választhat.

A tartós felzárkózás és a széles társadalmi felemelkedés programja

Az alapvetés szerint a tartósan gyors gazdasági növekedés alapja a magyar gazdaság és a hazai munkaerő nemzetközi versenyképességének helyreállítása, javítása. Kisméretű, ámde annál hatékonyabb, sokkal jobb minőségű közszolgáltatásokat kevesebb erőforrásból előállítani képes, olcsó és tisztakezű államra van szükség – szögezik le a dokumentumban, mely szerint az állam jelenleg a GDP felét elszívja, ezt 8-10 százalékponttal kell csökkenteni. Ugyancsak kívánatos cél, hogy a gazdasági növekedés 3 százalék fölé emelkedjen, az államháztartási hiány pedig a bruttó nemzeti termék 3 százaléka alá csökkenjen. A túlköltekezés béklyójából való szabaduláshoz elengedhetetlen a közkiadások lefaragása, ez azonban nem történhet fűnyíróelven.

A foglalkoztatást és az oktatást taglaló fejezetben leszögezik: a foglalkoztatás nemzetközi összehasonlításban kirívóan alacsony szintje a magyar gazdaság Achilles-sarka. Az MDF a hazai foglalkoztatási rátát legalább 10 százalékponttal kívánja emelni tíz év alatt. Ez időben el kívánják érni, hogy a munkaképes korosztályok legalább kétharmada szervezett, bejelentett munkából nyilvánosan elismert, adó alá vonható jövedelmet szerezhessen. Ezeket a munkahelyeket nem az államnak, hanem a vállalkozói szférának kell megteremtenie. Ehhez növelni kell a vállalkozói szabadságot és a versenyképességet, utóbbihoz elengedhetetlen a munkaerő minőségének javítása és a foglalkoztatási költségek csökkentése. Előbbihez pedig az oktatási rendszer átfogó, gyökeres átalakítása szükséges. Ehhez a fórum számtalan javaslatot tesz: a képzés a munkaerő-piaci igényekkel való összehangolása, az intézmények teljesítményének nyilvános értékelése, az általános iskolákat a járási önkormányzatoknak, egész napos iskolák, kiemelten támogatott szakiskolák, diplomagyárak helyett világszínvonalú egyetemek, a jelenlegi 77-nél kevesebb, differenciált tandíj.

Ami az adózást illeti: az MDF átfogó adóreformot akar, melynek eredményeképpen jóval több állampolgár fizet majd egyedileg kevesebb adót. A minimálbért 10 százalékkal megemelnék és ugyanennyivel meg is adóztatnák, az adójóváírást ugyanakkor megszüntetnék. Az egykulcsos adórendszer helyett alacsony adóéket vezetne be a fórum: a munkaadó számára jelentkező bruttó bérköltség és a munkavállaló által kézhez kapott nettó bér közötti résnek kell stabilan alacsonynak lenni minden munkavállaló esetében. A nyugdíjasoknak is kellene legalább jelképes mértékű tételes egészségügyi hozzájárulást fizetniük. A 25 százalékos áfakulcsot 20 százalékosra csökkentenék, és 10 százalékos lenne a kedvezményes kulcs, ide azonban csak azok a termékek tartoznának, melyek nem generálnak túlfogyasztást. Az MDF bevezetné a kötelezően választandó magán egészségbiztosító pénztárak rendszerét. Emellett támogatja az ingatlanadó intézményét is, ezt azonban valamennyi ingatlanra kiterjesztené és a bevételt – legalább 500 milliárd forintot tartanak kívánatosnak - meghagyná a helyi önkormányzatoknál.

Az MDF a következő kormányzati szerkezetet tartja kialakítandónak: tiszta Belügyminisztérium, megerősített Igazságügyminisztérium, létrehozandó a Munkaügyi és Oktatási Minisztérium, Fizikai Infrastrukturális Minisztérium fogná össze az energiaügyet, közlekedést, informatikát, lenne Gazdasági és Kutatási Minisztérium és Népjóléti Minisztérium foglalkozna a szociális, családügyi, ifjúsági és esélyegyenlőségi kérdésekkel.