300 millió éves, húsevő kétéltűre bukkantak

Az újonnan felfedezett szárazföldi kétéltű 70 millió évvel a dinoszauruszok előtt élt a mai Pennsylvania területén

A Pittsburghi Nemzetközi Repülőtér, FedEx területén arrébb rakott, érdekes kinézetű „kőzetről” kiderült, egy húsevő, korai szárazföldi kétéltű – mely mintegy 70 millió évvel az első dinoszauruszok kialakulása előtt élt – koponyája – áll az Annals of Carnegie Museum folyóiratban.

A megközelítőleg 300 millió éves, ragadozó kétéltűt Fedexia striegelinek nevezték el, a szállító cég és Adam Striegel után, aki kiszúrta az állat jó állapotban fennmaradt, 12 centiméteres koponyáját, miközben a Pittsburghi Egyetem diákjaként terepgyakorlatot végzett. Striegel először odébb hajította a leletet, azt hívén, nem fontos, ám aztán ő és tanára, Charles Jones kiszúrták a hegyes fogakat és agyarakat, így a koponyát a Carnegie Természettudományi Múzeum szakértőihez vitték.

"A Fedexia úgy nézhetett ki – modern analógiát keresve –, mint egy túlméretezett gőte vagy szalamandra, mintegy hatvan centiméteres testhosszal –a farkat is beleértve – emellett durva, szemcsés bőrstruktúrája volt” – mondja David Berman a tanulmány társszerzője, a múzeum gerinces paleontológusa. A szemcsézettség valószínűleg rizsszem méretű, csontos kinövések eredménye, melyek megtalálhatóak a faj közeli, új-mexikói rokonán, az Anconastes vesperuson, melyet Berman és más kollegák fedeztek fel. Elmondása szerint, a kinövések "kétségtelenül megvédték az állatot a ragadozóktól vagy környezeti akadályoktól származó sérülésektől, valamint a nedvesség bőrön keresztüli távozásától, melyre a modern kétéltűek igencsak hajlamosak”,

A kutató szerint a ragadozó "nagy, palatális agyarakkal rendelkezett, melyek kétségtelenül félelmetes fegyverek voltak a zsákmány elfogására, összezúzására vagy széttépésére”. A prédát valószínűleg mindenféle állatfaj - a kisebb kétéltűektől a nagyobb rovarokig bezáróan - szolgáltathatta. A koponya elemzése során kiderült, hogy a  Fedexia a kétéltűek kihalt Trematopidae csoportjához tartozik. Ezek az állatok nyújtják az első bizonyítékot azon észak-amerikai gerinces életre, mely már főleg a szárazföldi tartózkodáshoz adaptálódott.  

David Brezinski, a tanulmány társszerzője, és a múzeum gerinctelene paleontológiai szekciójának kurátora szerint, a fogakkal rendelkező szárazföldi állat akkor élt, amikor a Föld klímája éppen radikális átmeneti periódusban volt. Pennsylvania akkor a trópusokon helyezkedett el, rengeteg esőzés érte a kései paleozoikumi jégkorszak során, mely mintegy 320 millió évvel ezelőtt kezdődött. A csapadék elősegítette a vegetáció növekedését. "Az esőzések gyakoriságának növekedése és a vele együtt járó, nedves kondíciók tökéletesek voltak a kétéltűek számára” – magyarázza. „Egészen addig, míg mintegy 304 millió évvel ezelőtt, időlegesen minden elkezdett kiszáradni”.

Az ezt megelőző periódus, amikor a nedves feltételek voltak dominánsak, az úgynevezett „kétéltűek korához” vezettek, amikor a Fedexia ősei és más kétéltűek voltak a domináns csoport Pennsylvania nyugati részén és egyéb régiókban. A kiszáradás folyamán, a vízveszteség ezen állatok nagy részét arra kényszerítette, hogy a vízi életmódból, főleg szárazföldire álljanak rá. A Fedexia rokonai – melyek 20 millió évvel utána éltek – más helyeken is előkerültek, mely azt sugallja, a csoport sikeresen elterjedt és diverzifikálódott, még akkor is, amikor a trópusok szárazabbá váltak. A kutatók úgy hiszik, ezek a nagyon korai, szárazföldi életmódra berendezkedett kétéltűek csak azért tértek vissza a vízbe, hogy párosodjanak vagy lerakják petéiket.

Bár a Trematopidae csoport végül kihalt, a Dissorphoidea szupercsalád részét képezte, melyet Berman szerint „az elméletekben gyakran a modern kétéltűek lehetséges őseiként emlegetnek.”