Lejárt a cölibátus ideje? A salzburgi érsek szembemegy a pápával

XVI. Benedek pápa megerősítette a papi nőtlenség "szent" jellegét, a salzburgi érsek azonban úgy véli: az idők és a társadalom megváltozott, ezért megfontolandó, hogy fennmaradjon-e az életforma

XVI. Benedek pápa pénteken megerősítette a papi cölibátus "szent" jellegét. A cölibátus azt jelenti, hogy a pap teljesen "az Úrnak és az Úr ügyeinek szenteli magát", annak kifejeződése, hogy az Istennek és másoknak ajándékozza önmagát - mondta az egyházfő, a Papi Kongregáció által szervezett teológiai konferencia mintegy 700 pap és püspök résztvevőjét fogadva. A kétnapos összejövetel témája, a papi évre való tekintettel: "Krisztus hűsége, a pap hűsége". XVI. Benedek megerősítette, hogy a papszenteléshez megkövetelt "szent cölibátus" a latin egyházban karizma, amelyet a keleti egyházakban is nagyra értékelnek.
   
Alois Kothgasser salzburgi érsek ellenben, akinek hazájában az utóbbi napokban szintén fény derült katolikus iskolákban diákokkal szemben korábban elkövetett szexuális visszaélésekre, az ORF rádióban nyilatkozva úgy vélte, hogy el kell gondolkodni a papi cölibátus kötelmének esetleges reformján.
  
"Az idők és a társadalom megváltozott. Ennél fogva az egyháznak föl kell tennie magának a kérdést, hogy fenntartható-e ez az életmód, vagy esetleg változtatni kellene rajta" - fogalmazott az osztrák érsek az interjúban. Kothgasser kijelentette: szégyenkezik a katolikus egyház nevében azok miatt a papok miatt, akik gyerekek megrontásával fájdalmat okoztak.

Mint azt korábban megírtuk, titokban a Vatikánban is vitáznak a római katolikus papok kötelező nőtlenségének esetleges eltörléséről - jelentette pénteken a La Repubblica című olasz lap. A római újság szerint azonban a Szentszék csak több évtizedes távlatban gondolja eltörölni a cölibátust.

Minthogy a pap nötlenség pusztán az egyházi jogból ered, elvben meg is szüntethető. A római katolikus egyház azonban teológiai és történelmi okból is ragaszkodik hozzá. A XIX. századtól kezdve a cölibátus bírálata fokozatosan felerősödött, a II. Vatikáni Zsinattól (1962-1965) fogva pedig az egyházon belül is fellángolt a vita a kötelező nőtlenség problémájáról. A zsinat óta nős férfiak is fölszentelhetők diakónussá.