Vizet találtak az Apollo holdkőzeteiben

A NASA nemrégiben két becsapódó űrszondát indított, míg keringő egységek pásztázták a Hold felszínét, és megerősítették, a sziklás objektum nem csontszáraz. Közben kiderült, hogy a holdi víz bizonyítéka végig az orrunk előtt volt

Apró mennyiségű vizet találtak az Apollo asztronautái által visszahozott, népszerű holdkőzetek némelyikében. A kőzetekben és vulkáni üvegben észlelt vízszintek legfeljebb néhány ezer ppm (a köbméter milliomod része) mennyiségben vannak jelen, mely megmagyarázza, hogy a kései hatvanas és korai hetvenes években a minták elemzése miért azzal zárult, hogy a Hold teljesen száraz. "Csak az utóbbi évtizedben állnak rendelkezésre olyan készülékek, amelyet elég érzékenyek ahhoz, hogy ilyen koncentrációkban is észleljék a vizet” – mondja Gary Lofgren, a NASA Johnson Űrközpontjának holdi kurátora.

A holdi mintákban vízre utaló nyomok először egy 2008-as Nature tanulmányban jelentek meg, melyben a kutatók azt jelentették, hogy vízmolekulákat észleltek az Apollo missziókból származó holdi üvegekben. Ez a csapat azonban nem tudta bizonyítani, hogy a Földre visszahozott holdi kőzetekben a vizet nem a nem megfelelő kezelés eredményezte-e. 

(Fotó: NASA) 

A vízminták szülőhelyének egyik meghatározási módja, ha lemérik a vízben lévő különböző hidrogén izotópok mennyiségét. Ez a technika nem volt elérhető a Nature csapat számára – mondja James Greenwood, connecticuti kutató. Az izotópmérések ujjlenyomatokként funkcionálhatnak. A Föld köpenyéből származó víznek másfajta izotóp aránya van, mint például egy üstökösének.   Amikor a Nature tanulmány megjelent, Greenwood éppen olyan technikát fejlesztett ki, mely lehetővé tette, hogy a marsi meteoritok kémiai összetételét tanulmányozza. Később a módszert számos holdkőzet-típusból begyűjtött apatit ásványmintára is alkalmazta, hogy meghatározza a bennük lévő vízmolekulák ujjlenyomatát. A munka bizonyította, hogy a holdkőzetek vize "nem tőlünk származik” – ismertette a 41. Hold- és Bolygótudományi Konferencián.  

A prezentációk során egy másik csapat is bejelentette, hogy vizet talált a hold egyik „tengeréből” (mare) – olyan sötét régiók, melyeket a kutatók szerint ősi, holdi lávafolyamok alakítottak ki - származó, apatitot tartalmazó kőzetekben. Részben azzal, hogy az ásványt elektron-mikroszonda részecskesugarával bombázták, a kutatók ki tudták számolni a mintában lévő fluor és klór gázok mennyiségét. Az apatit ismert képleteinek birtokában, a fluor és klór jelen lévő mennyisége azt sugallja, hogy még egy összetevőre szükség van az ásvány kristályos szerkezetének létrejöttéhez. A hiányzó molekula a csapat következtetése szerint a hidroxid – az apatit gyakori összetevője, és a víz lebomlásának mellékterméke.

(Fotó: NASA) 

Az eredmény az "első, melynek során vizet észlelnek holdi, magmás ásványban”, emellett általánosságban újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a holdi magma nyomokban vizet tartalmaz – mondja Francis McCubbin, kutató. Ám, míg a holdi víz felfedezései egyre csak nőnek, még mindig csak cseppeket jelentenek – mondja McCubbin. "Míg több vizet találtunk az objektumon, mint korábban hittük, a Hold még mindig jóval szárazabb, mint a Föld és a Mars, ennélfogva teljesen konzisztens a holdi kőzetek megfigyeléseinek utóbbi negyven évével”.

A kutatók jelenleg azt tervezik, megvizsgálják, hogyan került a víz a Holdra. A legegyszerűbb becslések a Hold legkorábbi napjaira fókuszálnak, nem sokkal azt követően, hogy az objektum megszületett, amikor Mars méretű égitest ütközött a Földdel.   Greenwood szerint az egyik lehetőség, hogy jeges üstökösök csapódtak be az olvadt, fiatal Holdba, miközben az még szilárdult.   McCubbin szerint a másik lehetőség az, talán nem az összes víz tűnt el, amikor a földi darabok az űrbe kerültek, hogy létrehozzák a Holdat. Más szavakkal, lehet, hogy a víz az ősi Földről származik.