Ősi törzsi találkozóhelyet tártak fel Ausztráliában

A feltárt, 40 ezer éves lelőhely a korai emberi élet legdélebbi nyomait hordozhatja

Ausztrál régészek úgy hiszik, felfedezték a korai emberi élet legdélebbi helyszínét a világon, egy 40 ezer éves törzsi találkozóhely képében – jelentette be egy őslakos vezető szerdán. A helyszín úgy tűnik, az őslakos törzsek utolsó menedéke lehetett Ausztrália első fehér telepeseinek ágyútüzei elől – mondja Michael Mansell, a Tasmán Őslakos Központ szakembere.

A leletet egy régészeti felmérés során találták meg, mely a tasmániai Derwent-folyó közelében tervezett útépítést előzte meg. A leletek korát talakrétegek datáló módszerévrel állapították meg.    Mansell szerint, amikor elkészült a régészeti jelentés, azt mutatta, hogy az élet a helyszínen hosszabb időszakra nyúlik vissza, mint bármely más, Tasmániában rögzített lelőhelyen. Azaz 40 ezer évre.  

A kutatók szerint, mintegy hárommillió tárgyi lelet – többek között kőeszközök, kagylótöredékek, táplálék maradványok - lehet elásva a területen, mely három helyi törzs találkozóhelyének tűnik. A törzsek azt követően haltak ki, hogy a 18. század második felében megérkeztek a fehér telepesek. "A telepesek egészen ezen helyig vadászták és lelőtték őket, így övék lehetett a föld. Sokukat bebörtönözték, mígnem ott haltak meg” – mondja Mansell. "A kultúra és történelem szemszögéből ez a régió most Tasmánia Királyok Völgyét reprezentálja” – tette hozzá, a világörökségként besorolt egyiptomi sírhelyekre utalva.

A felmérést múlt héten fejezték be, Rob Paton vezető régész elmondta, meglepte az ott talált leletek kora. Elmondása szerint 17 ezer évet várt az árok alján, és mintegy ötezret a tetején. A lumineszcens leolvasás – a tárgyi leletek korának mérése annak alapján, mennyi ideig voltak kitéve a napnak – „statisztikailag igen szoros. Ez azt sugallja, hogy a mérések valószínűleg helytállóak, így a felső érték 28 ezer év, mely a jelek szerint további 10 ezer évvel néz vissza a múltba” – mondja. Az eredmények azt jelzik, hogy "a világ legidősebb, legdélibb helyszínét találtuk meg”, mely szerinte "nagyon fontos lelőhellyé teszi a régiót”. 

Mansell szerint a törzsek híresek voltak dacos ellenállásukról a telepesekkel szemben, és annyira frusztrálták a hatóságokat, hogy  végül parancsba adták, a terület őslakosait a helyszínen lőjék le. Elmondása szerint az ásatás eredményei még csak a „jéghegy csúcsát” jelentik, és terveket szorgalmazott egy híd építésére a helyszín felett, hogy azt ne érje kár. "A tasmán kormánynak azonnal védett helyszínné kell nyilvánítania a régiót, nemcsak az őslakosok, hanem a világ többi embere számára is”.

Ausztrália eredeti lakosai – a több tízezer évre visszatekintő kultúrákkal – a kutatók szerint, a fehér ember érkezésekor mintegy egymillió főt számláltak. A 21 milliós populációból jelenleg csak 470 ezren maradtak, és Ausztrália legszegényebb kisebbségét alkotják.