Híradó - Több mint internet!

Delta > Tudomány 

Az apró, édesvízi hidra nem rendelkezik szemekkel, ám mégis gömbbé húzza magát össze, ha hirtelen fénynek teszik ki

David Plachetzki, amerikai kutató és csapat kiderítette, hogy a hidrák „látják” a fényt, méghozzá két protein segítségével, melyek szoros rokoni kapcsolatban állnak az emberi szemben találhatóakkal.

"Ha valami olyan komplex dolgot vizsgálunk, mint a szem, akkor nem egyszerű megmagyarázni, hogyan is fejlődött ki egyszerre az egész struktúra” – mondja Plachetzki. "Ám, ha összetevőit vesszük górcső alá, el lehet kezdeni összerakni, hogyan is ment végbe a folyamat”. Ez különösen kivitelezhető most, hogy a legkorábbi állatoktól – mint a hidrától - származó gének szekvenálása zajlik.

Az emberi retinában a pálcika- és csapsejtek úgynevezett opszin fehérjéket tartalmaznak, melyek alakot váltanak, ha fény éri őket. Emiatt egy másik protein, az ioncsatorna elektromos jelet generál a szemet az aggyal összekötő idegek mentén, ezt a folyamatot nevezzük fototranszdukciónak.  

A hidrák ugyanazon típusú opszinokkal és ioncsatornákkal rendelkeznek, mint mi. Plachetzki csapata kiderítette, hogy ezeket az idegsejtekben hozzák összes, és fototranszdukcióra használják. Sőt mi több, az is kiderült, az ezen csatornákat blokkoló készítmény meggátolta, hogy a hidrák reagáljanak a fényre, mely azt mutatja, ténylegesen fototranszdukcióra használják őket.

"Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezeknél az állatoknál – Cnidaria – az opszinra és a fototranszdukcióra alapuló fényérzékenység áll fenn, pont, mint nálunk” – mondja Dan Nilsson svéd kutató, aki szintén vizsgálta már a hidrák fényérzékelését.

Plachetzki csapata ezt követően 22, változatos élőlényből szekvenálta az opszin gént és létrehozott egy családfát, majd kimutatta, hogy a hidrákban és az emberekben az opszinok egy közös ős opszinjaitól fejlődtek ki. Ugyanazon ős leszármazottainak egy másik ága valamivel különböző opszinoknak és ioncsatornáknak adott teret a rovarok és puhatestűek szemében. "Ez alátámaszt egyéb közvetett bizonyítékokat – mondja Nilsson -, miszerint a hidrák fényérzekelője volt az eredeti modell, és a rovaroké később fejlődött ki".  

A hidra a legprimitívebb állat, mely funkcionáló opszinokkal rendelkezik, így a csapat arra jutott, hogy mindez „az állati fototranszdukció eredetét” reprezentálja, mely aztán a fejlődés során összetettebb szemekbe épült be.