Kihalt madarak DNS-ét vonták ki ősi tojáshéjakból

Kutatók kiderítették, hogy a kihalt madárfajok tojáshéjai igen gazdag forrásai a megőrzött DNS-nek

Egy nemzetközi kutatócsapat több faj – köztük az Aepyorni nemzetség hatalmas „elefántmadarainak” – törékeny DNS molekuláit izolálta. A Proceedings of the Royal Society B tudományos folyóiratban publikált tanulmányban az eljárást emun, kacsán és a kihalt moán is tesztelték.  

A csapat szerint a technika lehetővé teszi, hogy a kutatók még többet kiderítsenek az ősi madarakról és arról, miért haltak ki. "A kutatók éveken keresztül sikertelenül próbálták meg izolálni a DNS-t a megkövesedett tojáshéjból” – mondja Charlotte Oskam, ausztrál kutató, a vizsgálat szerzője. "Kiderült, olyan technikát használtak, melyet a csontokra fejlesztettek ki, és amely nem megfelelő a fosszilis tojáshéjakhoz”.  

A csapat számos faj tojásaiból nyert ki genetikai anyagot, leginkább említésre méltó az Aepyornis elefántmadár, mely féltonnás testsúlyával a valaha élt legnehezebb madár volt. Az Aepyornis úgy nézett ki, mint egy túlméterezett strucc, három méter magas volt. Legtöbbjük ezer évvel ezelőtt halt ki.  

Mike Parker Pearson, amerikai régész abban reménykedik, hogy a madár DNS-ének elemzése további fényt vet arra, miért is halt ki.   A kihalás egybeesett az emberek érkezésével a madár természetes élőhelyére, Madagaszkárra. A rejtély, Parker Pearson szerint, hogy nincs bizonyíték arra, az emberek vadászták a madarat. "Még arra sincs bizonyíték, hogy tojásaikat fogyasztották, annak ellenére, hogy egy tojásból harminc ember számára elegendő rántottát lehetett volna készíteni”.   

Az elefántmadár az óriásmadarakról szóló legendák gyökerét alkothatta. Marco Polo tévesen azt hitte, hogy ezek az óriások tudtak repülni. Az Ezeregyéjszakában vannak mesék arról is, hogy a madarak elefántokat kapthattak fel.  

Az elefántmadár teljes csontvázait találták már meg, ám a DNS elemzésével a kutatók azt remélik, hogy még részletesebb képet alkothatnak az állatról, és kideríthetik, miért halt ki.