Lego Indiana Jones 2: teszteltük a PC-s verziót

Mi, harmincasok, mosolyogva gondolunk vissza a már-már nosztalgikus érák idejére, amikoris az egyik legnagyobb – nem utolsósorban kreatív élményt – a Lego adta

A legkülönbözőbb változatokban díszelgett szekrényünk polcain a sok doboz, hogy aztán az idő múlásával egy nagy halomba rendeződjön a megannyi műanyag építőkocka, nélkülözve minden rendszerességet. Emlékszem, Legoland-nek hívták a mostani Lego City-t, amely lényege az volt, hogy minél nagyobb terjedelemben és minél díszesebben rittyentsünk mondjuk szobánk jelentős területét elfoglalva egy kisvárost.

Tűzoltósággal, rendőrséggel, lakóházakkal, benzinkúttal, autókkal, utakkal, kereszteződésekkel; tehetősebb osztálytársaink még vonatot is odabiggyesztettek a várost átszelve. Nos, a boldog békeidők hangulatát hozza képbe a LucasArts Lego Indiana Jones szériája, ráadaásul, aki szerette/szereti az Indy filmeket is még a bősz kockarakosgatás mellett, annak maga a kánaán a játéksorozat. Jelen cikkünk tárgya a Lego Indiana Jones 2: The Adventure Continues címet kapta, amelyből még a laikusok számára is egyértelműen kiderül, hogy bizony folytathatjuk az első rész kalandjait – hasonlóan a filmfolyaméhoz. Ha ismerjük az előzményeket, tehát a közelmúltban megjelent kocka Indy-nyitányt, akkor tudhatjuk, hogy az első három részt dolgozta fel a játék, nevezetesen a Frigyládától egészen a keresztes hadjáratig.

Így, hát nem meglepő, hogy jelen bemutatónk/tesztünk alanya a tavaly bemutatott Kristálykoponya királyságára építkezik, de ettől függetlenül sikerült visszanyúlni a gyökerekhez is: a feljebb említett első három, klasszikus epizód is kap némi szerepet. Mivel alapvetően platformjátékról van szó, ezért kiemelt szerepe van az ügyességünknek, hiszen ugrabugrálunk majd jobbra-balra, ládáról le, s fel megállás nélkül. A tereptárgyak sok mindent rejtenek, érdemes akár puszta kézzel, vagy akár a vég nélküli fegyver- és használati tárgy kínálatból kiválasztott segédeszközzel darabokra zúzni mindet, mivel azok szétrobbanva rengeteg értékes kis Lego kockát rejtenek, amelyeket később beválthatunk mindenféle földi jóra: fegyverekre, kiegészítőkre, nem ritkán még akár járművekre is. 

És igen, a közlekedés: az előző részben nem volt különösebben jellemző a járgányok jelenléte, most viszont a fejlesztő fiúk belehúztak kőkeményen: a legszínesebb és legváltozatosabb palettán mozognak lehetőségeink az utazást illetően. Már rögtön, történetünk legelején egy takaros kis vonatba ugrunk be (pfujj, ugye, azok a burzsuj sulistársak...) amelyhez hozzáférni néminemű Technic Lego-tudással tudunk csak – ó, azok a kedves kis fogaskerekek, de szép is volt! Tehát: vonatok, dzsipek, teher- és személyautók, motorok, hidroplánok, hajók,  - minden természetesen élethű Lego-darabkákból. Említettem, hogy a karakterek (alapállapotban kettő) különféle segédeszközökkel, kiegészítőkkel és fegyverekkel operálnak a történet során.

Természetesen a főszerepet Indy testesíti meg elmaradhatatlan ostorával, de mellé még számtalan más-más kvalitású karaktert kapunk; mindegyiknél más és más domináns tulajdonsággal, melyeket maximálisan kiemelnek a különböző lootokból eső fegyók. Jelentős változás az előző részhez képest az egybefüggő, széttagolatlan univerzum, ahol a történet folytatólagosan, kisebb töltsékkel és megszakítások nélkül játszódik. Jobban mondva hat különálló, ám mégis logikailag egységes világban barangolhatunk, végre nélkülözve az egymás után betöltődő pályák linearitását. Piros pont. 

Ha váltogatunk karaktereink közt, egyértelműen jelzi, hogy bizony kifejlesztettek a játékba egy kooperatív módot, ami nagyon jó, hiszen innentől kezdve osztott képernyőn leshetjük Lego-figuráink reakcióit, kaján vigyorral – életre kelt a képernyőkön régmúlt emlékeink univerzuma, már ki tudja hányadszorra, na. Tehát választhatunk magunk mellé egy valódi havert, barátot, barátnőt, aki velünk párhuzamosan irányítgatja a kis figuráját: így a tuti, bár társjátékos híján be kell érnünk a gép által generált kockasráccal. Az eddigi, jelen esetben negatív tradíciók ezáltal kútba estek, és végre félbevágott félképernyős megoldás is rendelkezésre áll.

Viszont ami teljesen mínuszba billenti a képzeletbeli mutatót – és akkor itt, most jöjjön egy picike savazás is, de persze jóindulat által inspirált -  az a mindennemű online játék hiánya. Értesüléseink szerint ezt a lyukat megpróbálják majd a későbbiekben egy peccsel betömni, ami mondjuk nem fog hátrányára válni a játéknak. Sajnos a PC-s verzióban akadnak még gyermekbetegségek, és ezt sajnos sikerült átimportálni az előző részből. Az irányításról van szó, személy szerint nem csípem az olyan billentyűzetkosztást, ami csak és kizárólagosan a WASD-kombinációra hajaz. S szerintem sokan vagyunk így, a kurzorbillentyűket komálom, mint sokak a gamertársadalom berkein belül. Persze sikerül belátásra bírni a kicsikét, úgy 20 perc után már megy a kívánt kiosztás.

Ráadásul a billentyűzet kalibrálása kisebbfajta bevezető ügyességi quest, mivel biztosak lehetünk benne, hogy player egyként óhatatlanul player kettőre kapcsolunk, és oda lőjük be a kívánt gombkombót. Jobb híján alternatív megoldásként kérjünk kölcsön két Xbox kontrollert, és játsszuk azzal a játékot, ugyanis teljes a kompatibilitás! Talán a fő negatívumokat ennyivel ki is lehet vesézni, és ne hagyjuk, hogy ezek a csekélyke hiányosságok elvegyék a kedvünket a Lego Indiana Jones második részétől.

Hangulatos, egyedi tálalású akció adventure ez, ügyességi platformelemeket felvonultató, néhol görbe tükröt felállító alkotás. No meg a John Williams neve által fémjelzett original filmzene is, amely időnként, pont az adott alkalmakkor csendül fel – újabb piros pont. Ahogy a bevezetőben is írtam: ha kultiváljuk a Lego világát, és remekbe szabott fantáziánk elbírja kedvenc Indy Jones filmjeink kockavilágba történő adaptálását – mindezekből egy újabb, kiforrottabb második rész kivitelezését, nyakon öntve rengeteg fejtörővel, hajrá a boltokba, és szerezzük be.

Mondjuk ajándéknak sem utolsó, főként, ha vannak gyerkőceink, akiknek tudunk egy kis ízelítőt nyújtani letűnt ifjúságunkból – bár félő, hogy elhoppoljuk a cuccot, és mi játsszuk végig előbb, önző módon. Esetleg ugyanúgy, ahogy a Lego darujukat is mi raktuk anno össze előbb, megelőzve őket? Mert – és ezzel a mondattal zárom publikációmat – a Lego Indiana Jones 2 bátran ajánlható mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül.