Az elefántfókák is sodródva alszanak

Amikor az északi elefántfókák szaporodó és táplálkozási helyük között vándorolnak, mintegy nyolc hónapot töltenek a tengeren

Majdnem mindig víz alatt vannak, mindössze néhány percet töltenek levegővétellel a felszínen a merülések között, ami elég kevés egy kis pihenéshez. A levegő beszippantása után, a fókák - Mirounga angustirostris – gyakran igen gyorsan mintegy 152 métert süllyednek, aztán sekélyebb ereszkedés során tovább sodródnak.

Egyes szakemberek azt sugallták, hogy ezen sodródások során alszanak. Ennek kiderítésére Yoko Mitani japán kutató és csapata hat fiatal elefántfókát szerelt fel műholdas adóvevővel és modern adatgyűjtőkkel, melyek olyan információkat gyűjtenek be, mint pozíció, uszonycsapások és háromdimenziós mozgás. A fókákat Kalifornia partjai mentén nyolc napon át követték.

Az eredményképpen kapott adatok felfedték, hogy a sodródó fókák rendszerint hátukra fordulnak, abbahagyják az evezést, és spirálszerű mozgással süllyednek tucatnyi vagy még több percen keresztül. (A csapat ezt az ereszkedést „hulló levél fázisnak” keresztelte el)   

A háton fekvő pozíció is az alvásnak felel meg, a hasi zsír hajlamos a tehetetlen fóka testét megfordítani. Sőt mi több, néhány állat úgy sodródott a sekélyebb részeken, hogy reakció nélkül ütődött a tengerfenéknek.  A kezdeti, gyors süllyedés Mitani csapata szerint nagyon fontos. A fókákat legfőbb csúcsragadozóik – kardszárnyú delfinek és fehér cápák – cirkálási mélysége alá viszi. Az ezt követő lassú süllyedésük pedig relatíve rövid felemelkedést tesz lehetővé ébredés után a levegőért.