Híradó - Több mint internet!

Zöld rovat > Természetvédelem 

Mióta világ a világ, mindig voltak "igazi" csikorgós telek, mi lehet az ok, amitől a baglyok helyzete most rosszabb?

A társadalmi és gazdasági átalakulások olyan nagyságrendűek, hogy hatásuk krízisállapotot idézett elő egyes fajoknál, így például a gyöngybaglyoknál is. Az élőlények közép és hosszú távon jól tolerálják a szélsőségeket, ha környezetük hirtelen változásoktól, nagy átalakulástól mentes; azonban a rövid távon bekövetkező jelentős változások mellett kevésbé tudnak alkalmazkodni az időszakos szélsőségekhez.

A gyöngybaglyok hazai, és jelentős részben az európai állománya is városiasodott környezetben él. Templomok, középületek, magtárak padlásterében költ, és a településeken, illetve a határos külterületeken vadászik. Az ember közelébe költözés talán egyik legfontosabb oka a települések kínálta táplálékbőség lehetett (különösen télen). A lakosság túlnyomó többsége agrárfalvakban és mezővárosokban, alapvetően földművelés- és háztáji gazdálkodás központú környezetben élt. Ekkor még bőségesen volt táplálék, az istállók, baromfietetők környékén, a táplálékot kereső kisemlősök természetes és hatékony módon voltak kordában tartva a porta körül.

(Fotó: Kókay Szabolcs)

A településen élő gyöngy- és erdei fülesbaglyok, kuvikok még télen is találtak olyan hómentes foltokat a rendbe tartott porta körül, ahol eredményesen vadászhattak a disznóólnál, az istállónál, a baromfietetőnél. A tetők és templom toronysüvegek lezárása szinte ismeretlen volt, ezért a madarak bőven találtak maguknak fészkelő- és pihenőhelyet. Ezek azok a vitathatatlan előnyök, melynek köszönhetően néhány madárfaj a közelünkbe költözött, és napjainkra egyedüli élőhelyévé a településeink nyújtotta másodlagos "természetes" környezet vált.

Azonban a világ, evolúciós léptékkel mérve, hirtelen megváltozott. A magyarországi átalakulás, a hagyományosnak és emberarcúnak tekinthető kistelepülési életmód ellehetetlenülése az 1990-es rendszerváltást követően felgyorsult. Az állattartás csökkenésével és a beépítettség növelésével (aszfaltozás, térburkolás) jelentősen csökkent a táplálék-utánpótlás és a természetközeli zöld felületek aránya. A kisemlősöket ma már mérgekkel irtják, az állatvédelmi szempontból kifogásolható egérragasztóba került rágcsálóra lecsapó gyöngybagoly is bajba kerülhet.

(Fotó: Kalotás Zsolt) 

Drasztikusan csökken a kiegészítő táplálékot jelentő verebek állománya Nyugat - Európában, de az állattartás visszaszorulásával, illetve az építési technológia megváltozásával sok helyen nálunk is fogyatkozik. Nagyságrenddel nőtt a villamos szabadvezetékek és a forgalom miatti veszélyeztetettség mértéke, ami a vadászó szülők sérülése, pusztulása esetében általában az egész fészekalj elvesztéséhez vezet; különösen nagy kockázatot jelent a repülésben még gyakorlatlan fiókákra.

A templomfelújítások alkalmával a toronysüvegeket lezárják a parlagi galambok és a csókák elől, így ez az egyre veszélyeztetettebb gyöngybagoly sem talál megfelelő fészkelőhelyet. Ilyen rövid, néhány madárnemzedéknyi időszak alatt még a legalkalmazkodóbb fajok is bajba kerülhetnek. A környezetváltozási hatások nem kizárólag ezt a fajt érintik. A madarak ugyan azok, de a települési környezet megváltozott.