Híradó - Több mint internet!

Delta > Tudomány 

A madarak talán érintésre is használják tollaikat, hogy érezzék környezetüket, mint ahogy a macskák alkalmazzák bajuszukat

A felismerés, miszerint a tollak ezen, eddig ismeretlen funkcióval is rendelkezhetnek, egy alkákkal végzett kutatásból származik. Ezek a madarak feltűnő tollakat viselnek fejükön. A kutatá szerint, a nagyobb fejdísszel – mely jobban előre lóg - rendelkező alkák kevesebbszer botlottak bele valamibe. Egy szélesebb körű elemzés azt sugallja, hogy számos madár – a papagájoktól, pingvinektől és fácánoktól kezdve a kolibrikig – szintén arra használják tollait, hogy érezze környezetét. A felfedezés részletei az Animal Behaviour tudományos folyóiratban jelentek meg.

Számos madárfaj elegáns, hosszú tollakat, bóbitát, szakállat vagy bajuszt visel, melyek fejét és arcát díszíti, vagy pedig lenyűgöző farok tollai vannak. Ezen tollak nagy részéről úgy hiszik, a szaporodásban van szerepük, a madár férfiasságát hirdetik a potenciális partnerek felé.  Dr. Sampath Seneviratne és Ian Jones kanadai kutatók azt gyanítják, hogy a madarak taktilis funkciókra is használhatják tollaikat.  

Azt térképezték fel, hogy az alkák csoportja, miért fejlesztett ki ilyen bonyolult fejtollakat. Az Aethia nemzetségen belül, számos fajnak különböző alakú tollai vannak, ám mind a hímek, mind a nőstények általában ugyanúgy néznek ki. A madarak rendszerint sötét, sziklás hasadékokban élnek. A kutatók az egyes alkákat sötét, kísérleti útvesztőbe helyezték, melyet úgy terveztek, hogy természetes hasadékra hasonlítson. Ezt követően rögzítették, a madarak milyen gyakran ütköztek neki valaminek.  

Mind a bóbitás és a bajszos alka 2,5-ször gyakrabban verte be a fejét, ha a fejükön lévő tollakat mesterséges úton lelapították.   Seneviratne szerint, a bóbita segítsége nélkül, a természetes módon hosszú bóbitával rendelkező egyedek sokkal többet ütköztek, mint a rövidebbel rendelkezők. A két ornitológus ezt követően szélesebb, összehasonlító elemzést végzett. Ellenőrizték, életmódjukkal ellentétben, melyik madárfaj visel hosszú dísztollakat, és ezek a fajok hol élnek. Lenyűgöző rendszer alakult ki.

"Azon madaraknál, melyek összetett, zsúfolt élőhelyeken élnek, és éjszaka aktívak, jellemzően nagyobb az esélye, hogy ilyen arctollakkal rendelkeznek” – mondja Seneviratne. A rendszer az összes, nem verébalkatú madárnál igaznak bizonyult, mely az összes madárfaj mintegy felét öleli fel. A kutatók nem vették be a vizsgálatba a verébalkatúakat.  Ez azt jelenti, hogy pingvinek, papagájok, kormoránok, baglyok, kolibrik, jégmadarak, fakopáncsok, foglyok és fácánok változatos fajai talán mind érintésre használják bizonyos tollaikat. Ezen fajok arctollait számos módon nevezik, többek között mint bóbita, bajusz, szakáll.

A két kutató azt gyanítja, hogy hasonló tollak - mint a paradicsommadaraknál megfigyelhető hosszú tollak, vagy más fajok hegyes, illetve villás farka, sőt még egyes madarak szárnyain a kiálló tollak is - hasonló funkciót tölthetnek be. A biológusok hosszú ideje gondolkodnak és vitatkoznak azon, hogy a madaraknak miért vannak hosszú dísztollaik.  Számos faj álcázás gyanánt, vagy figyelmeztetésként használja őket, illetve, hogy hirdesse saját képességeit. Például, a "hosszú arctollakról általában azt hitték, hogy „szexi díszek”, melyeket a kiválasztottak elcsábításához, és az előadó kiértékeléséhez használnak” – mondja Seneviratne.   

Ám míg ezek a tollak betölthetik ezen funkciókat, eredeti céljuk talán az, hogy hasonló feladatot lássanak el, mint a macskák bajsza, vagy egy vak ember botja. Ha a madarat érzékelési visszacsatolással látja el környezetét illetően, akkor az ilyen tollak egyedi előnyt biztosíthatnak, különösen a sötétben, vagy zsúfolt környezetben élő madarak számára. "A komplex élőhelyeken élő madarak nagyobb valószínűséggel találkoznak több akadállyal, amit el kell kerülniük”. Így az ilyen tollak segíthetnek, hogy ne verjék oda magukat az üreg tetejébe, a faágakba és a növényzetbe.  

Az arc körül elhelyezkedő tollak különösen hasznosnak bizonyulhatnak, mivel meggátolhatják, hogy a madár létfontosságú szerveit – mind szemek, dobhártya, orrlyukak vagy csőr – sértse meg. A kutatók szerint, vizsgálatuk az első összehasonlító bizonyíték a hosszú fejtollak ezen széles körben elterjedt, de általában nem vizsgált érzékelési funkciójára.