Híradó - Több mint internet!

Szabadság tér > Varga Sándor Márton 

A bérszámfejtő ismeri a médiákumi celebek legintimebb adatait is, de velük, személyesen, csak akkor találkozik, amikor a főbejáratnál visszaköszönnek

Senki nem lát bele, mivel foglalatoskodik a bérszámfejtő naphosszat a kuckójában: hogy mennyit szorgoskodott, az csak hó elején érzékelhető (már akinek), amikor jön az esemes, hogy pénz állt a házhoz. És mert külső szemlélőként a nagy Alfred Brehm is csupán azt tapasztalta, hogy a bérszámfejtő visszahúzódik a világ szeme elől – az egyszerűség kedvéért nevezzük így – székhelyére, hát a csigák osztályába sorolta őket. Amit egyébiránt bölcsen tett, mert a bérszámfejtő a rég letűnt münnichferencutcaocén (azt követően neonádorutcaocén) idején a bérosztályon dolgozott, és csak a modern hjumánrilésönszocénban keveredett a személyi juttatások birodalmába.

Mindenesetre minél több a bérszámfejtő, annál jobb, mert a populáció magas száma azt jelenti, hogy egyelőre sokaknak folyósítanak fizetést! Nincs is a médiákumnak még egy olyan csoportja, amely általános népszerűség tekintetében versenyezhetne velük. Ha eljő az idő, amikor tévéföldjén se operatőr, se hangmérnök, de még vágópók se kell, bérszámfejtőre szükség lesz akkor is.

A bérszámfejtő a hajdani királyi kincstárnok egyenes ági leszármazottja. Ez a körülmény a laikust első pillanatra meglepheti, pedig semmi különös nincsen benne, hiszen szemünk láttára jutott a valaha hét lakattal őrzött kincses ládikóktól a pinkódos hitelkártyáig. 

Ha végigtekintünk képviselőin, azoknak oly bősége tárul elénk, hogy gazdagságban kevesen múlják fölül, pedig a tévéföldi bérszámfejtőt többnyire kifejezetten szerény javadalmazásra méltatják. 

A bérszámfejtő azon kevés lény egyike, aki egy személyben tud televíziócoccus és nézőid lény lenni. Ismeri a médiákumi celebek legintimebb adatait is, de velük, személyesen, csak akkor találkozik, amikor a főbejáratnál visszaköszönnek. 

Hogy minden részletében megismerkedhessünk a bérszámfejtő mibenlétével, ahhoz rövid az élet, különösen, ha nincs miből fenntartani. De erről nem a bérszámfejtő tehet.

Nehéz és körülményes magyarázatát adni különleges és egyedülálló szervezete keletkezésének. Ám öltözzék bármilyen könyvviteli szoftverbe, le lehet vetni róla az álarcot.

Először is meg kell említenünk, hogy rendkívül jó szívvel rendelkezik! Számfejtene bárkinek jóval magasabb bért vagy végkielégítést, csak hát ez se rajta múlik.

A bérszámfejtő testének két nagyon fontos része a fej és a láb. Ezekhez járul harmadiknak a tulajdonképpeni törzs, amely a Törzsböbecusról nyerte elnevezését. 

A fej formája lehet kör alakú, mint a fém-, vagy szögletes, mint a papírpénz. A láb szerkezete és működése esetenként különböző: attól függ, éppen munkába jön-e, vagy abból megy-e. Akár így, akár úgy, a bérszámfejtő evvel a szervével anélkül siklik tova különböző aljzatokon, hogy bármit változnia kellene megvesztegethetetlen jellemén.

Jól elhatárolható keze van a bérszámfejtőnek, elvégre valaha avval írta árkus papírosokra a kicsi számokat, mostanság meg avval üti be az arányaiban változatlanokat a számítógépbe.

A test további részeit egy izom erősíti a fejhez, illetve a lábhoz. Ez az izom az ún. bérszámfejtőizom, vagyis egy különösen erős, matematikai izomnyaláb. Erre azért van szüksége, hogy adott estben azért, felsőbb utasításra, a szokottnál erősebben meg tudja nyomni a ceruzát, illetve a billentyűket. 

Sok bérszámfejtő egyszerűen a bőrén keresztül lélegzik, különösen hó végi hajrák idején. Újabban egyébként minden hó végi hajrá rögvest a hónap elején kezdődik, és észrevétlenül folyik át a következőbe.

Meg kell ismerkednünk még a bérszámfejtő kuckójával.  

A kész bérszámfejtőkuckó kisebb vagy nagyobb számú kanyarulatból áll. Ezek iránya nem mindig egyforma: egyszer bal-, másszor jobbfelé futnak.

De fizetésünk szempontjából ennek semmi jelentősége.

Hogy valamely bérszámfejtő balra vagy jobbra csavarodott-e, azt gyakorlatilag nagyon egyszerűen eldönthetjük: ha a kuckót nyílásával magunk felé fordítjuk, és a nyílás bal kéz felé esik, akkor balra csavarodott, ha ellenben jobbra, akkor jobbra.

De háztartás-költségvetési szempontból ez is teljességgel mindegy.

A bérszámfejtő kuckója összességében tulajdonképpen nem egyéb, mint egy kissé kikönyökölt asztal meg egy agyonült szék.

Vannak sötét, levegőtlen bérszámfejtőkuckók, amelyekben az aljzatra tapadva lehet élni, majdnem teljes mozdulatlanságban, amikor csak az ujjak mozognak. Más bérszámfejtők kuckója tágas, világos, de azért az ott szorgoskodók is meredek sziklafalakon élnek! E két szélsőség között vannak egyéb kuckók, mert bérszámfejtők mindenféle életkörülmények között elő is fordulhatnak, meg nem is.

Ha netán elfogyna a pénzünk, a bérszámfejtőkuckókból származó törtszámokat pénz gyanánt is használhatjuk – bár kolbászból ott sincs a kerítés –, ahogyan megtették már eddig is különböző vad népek a médiákum majd’ minden pontján.

Néha avval a fölötte érdekes jelenséggel találkozunk, hogy ugyanaz a bérszámfejtő, aki az egyik hónapban még kiszámolta a bérünket, a következőben már nem teszi. Ennek két magyarázata lehet: vagy mi nem vagyunk már ott valami humánpolitikai okból kifolyólag, vagy ő nincs. 

De a bérszámfejtő, aki persze azért a kuckójából néha kibújik, a bőréből aligha.

Ez a csodálatos tehetség további érdekes megfigyeléseknek a forrása. Például, hogy a bérszámfejtőnek, ha az élet úgy hozza, más kuckót kell találnia. Ez rendkívül gazdaságos eljárás a részéről: ennyi előnye van annak, ha valaki tud pénzzel bánni, még ha csak virtuálisan is.

Könnyebb volna mindannyiunknak, ha kicsit mindannyian bérszámfejtők lehetnénk.

A sorozat további írásai