Varga Sándor Márton: Lájvízió. A hangmérnök

A hangmérnök sajátságos arckifejezése, amelyhez nagyban hozzájárul a fül alakja, vélhetően a hangosfilm születésekor alakulhatott ki.

A hangmérnököt a denevérrel azonosítja a nagy „Brehm”, mert szerinte őhölgyesége/őurasága kizárólag a hallása után tájékozódik. Többnyire levegőtlen, ablaktalan, sötét cellácskákban húzza ugyanis meg magát, ahol általában a keverőpultját is tapintással érzékeli.

Mint a föntiekből kiderül, a hangmérnök egyaránt lehet nő- vagy hímnemű. Két említésre méltó alrenddel büszkélkedhet: a régi hangmérnökökével, akik korabeli tudósok szerint mára kihaltak, valamint az új hangmérnökökével, akikkel napjainkra egész tévéföldje benépesült. Kortárs kutatók szerint viszont mostanság ők is kezdenek régivé válni, abból a megfontolásból, hogy idővel kellő méltósággal halhassanak ki.

Földrajzi elterjedésükkel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a hangmérnök eredendően film- és rádióföldi égövekhez volt rögzítve, aztán meg, ahogyan a nóta mondja, szállt az ének szájrul szájra, szállt a hangmérnök ágrul ágra. Viszont éppen röpködés közben talál magának ún. munkát, amelyet, ha elvégez, érte ún. pénzt kap, hogy legyen miből beszereznie a létfenntartásához elegendő ún. táplálékot.

A galamblelkű hangmérnök ugyanis nem vadászik, inkább kivárja, hogy szájába röpüljön a sült galamb.

Sok hangmérnök kábelesként, mikrofonosként, netán rögvest hangtechnikusként kezdte pályaröpülését, mások – amikor tévéföldjét könnyen össze lehetett téveszteni az ígéret földjével – valamely egyéb mérnöki mesterségüket cserélték föl a rokonszenvesebb hivatásra, gondolunk itt a Decsiannustól vagy éppenséggel a Kemenesfrigyesustól a Schelbgyuluson és a Gergelyandrásuson át a Kovácspéterusig meg a Zentaijánosusig.

Ó, a hangmérnök! Valaha csirkebélre írta ki a hangot, később kazettára, most meg ímélben küld egy .wav fájlt, miközben nem téved el a decibelek és megahercek dzsungelében!

Mert bizony akad oly pályatárs, akire a dzsungel törvényei vonatkoznak.

A hangmérnök sajátságos arckifejezése, amelyhez nagyban hozzájárul a fül alakja, vélhetően a hangosfilm születésekor alakulhatott ki. A hangmérnöknek ugyanis némelykor lógó orránál is hosszabb a füle (ezért nehéz őt az orránál fogva vezetni). Ennek következtében a hangmérnök érzékelése egészen sajátszerűen eltolódott, minek következtében, amit ő kifülel, gombok jobbra-balra tekergetésével, potik föltologatásával-lehúzogatásával másoknak is emészthetővé képes tenni.

A hangmérnök mindenféle jövés-menés légmozgását fölfogja, méghozzá olyanformán, ahogyan a közönséges televíziócoccusok érzékelik főnökeik szemöldökrezdüléseit. 

A hangmérnök tudja mozgatni a fülkagylóját, hallása ezért is rendkívül éles! Teljes épületek folyamatos susmusából is kihallja a suttogást, olyannyira, hogy ha fülét egészen előre mereszti, még a háta mögött tett dehonesztáló megjegyzéseket is fölfogja.

Viszont sokszor saját bőrén tapasztalja, hogy a falnak is füle van. Ezért jutott már az ősmédiákumi időkben arra a bölcs fölismerésre, hogy ne szólj, szám, nem fáj fejem.

Úgy tűnik ellenben, a hangmérnökfül a durva hangok fölfogására képtelen, legalábbis a tapasztalat ezt bizonyítja. Asztalcsapkodás, toporzékolás, leteremtés, jutalmazási listáról lehúzás sem riasztja őt el a munkától.

A hangmérnök szabad idejében madárcsiripeléseket gyűjt, ismerősei amatőrfölvételeit tisztogatja a zörejektől, netán saját dédelgetett szalagjait hallgatja vissza ezredszer, hogy ma mit csinálna másképp. Minden hangmérnök az emlékezőképesség meglehetős magas fokával rendelkezik: nincs olyan hangmérnök, aki ne tudná fölidézni pályafutása legapróbb sóhajtását is, miközben sejtelme sincs arról, mikor és mit evett utoljára.

Egyébként meglepő, de magának a hangmérnöknek is van hangja! Igaz, az eddigi megfigyelések szerint az egyik fajé gyöngébb, a másiké erősebb. Attól függ, kicsoda és milyen célzattal szól hozzá. 

Nagyon elterjedt, hogy a hangmérnök úgy belekapaszkodik egyes televíziócoccusok hajába, hogy onnan semmi pénzért ki nem bonyolítható! Ennek a koholmánynak nincs semmi alapja. Az igazság éppenséggel az, hogy a hangmérnök gyakran a saját haját tépi, mármint ha egyes televíziócoccusok vagy riportalanyusok olyanokat mondanak, ami már neki is sok.

Pedig különben a hangmérnök igen jámbor, béketűrő, ártalmatlan teremtés. Hangmérnökök sokasága él jó barátságban rendtársaival! Alig akad közöttük olyan, aki más vérét szívná. 

Jó bánásmóddal még a kivételesen előforduló, magát gorombának álcázó hangmérnök is megszelídíthető, miként azt sok természetbarát televíziócoccus megtapasztalhatta. Néhányan arról számoltak be, hogy hangmérnök fölvétel közben a kezükből csipegetett pogácsát vagy párizsis zsömlét.

Sajnos az előítéletes, babonás televíziócoccus sokféleképp rágalmazza az ártalmatlan hangmérnököt, mondván, egyik-másik fontos szót, mondatot miatta nem lehet utólag hallani.

Holott a legtöbb esetben azért, mert előttük soha senki ki nem ejt ki bizonyos szavakat. Ilyen például az, hogy „kösz”. A hangmérnök a kórházi altatóorvoshoz hasonlatos: ő se kap sose paraszolvenciát, hiába néz ki minden forgatáson úgy, mint a málhás ló, ami a denevérek eme rendjétől mellesleg evolúcióilag is elismerendő teljesítmény.

A művelt televíziócoccus feladata tehát, hogy fölemelje szavát a hangmérnök érdekében. Figyelem! Magyarországon minden hangmérnökfaj védett.

Mesterséges hangmérnökodúk kihelyezésével segíthetünk rajtuk.