Szerényi Gábor: A szerető sztereotípiákat szaporít

Jött a férj, szökött a szerető...

-Megjöttél, Gyurika?
 „Nem, nem jöttem meg, még a Holdon úszkálok egy tóban” – mormogta magában válaszként, de azért ügyelve rá, hogy anyja ne hallja meg. Mint egy sikeres merénylő, úgy szökött el Katitól még hajnal előtt, pár órával korábban. A Bajza utcai bérház lépcsőházában a liftnél fülelt – jön haza Kati férje! -, akár egy francia bohózat jelenete is lehetett volna, vagy suta burleszkből szkeccs, de helyette ezt is áthatotta a szürke, sivár szorongás, a klisészerű sors kilátástalansága. Jött a férj, szökött a szerető. Nincs új a nap alatt. Ő, aki annyira szerette magát különlegesnek látni, lám, csak szaporítja a sztereotípiákat.

„Forgószínpad, itt a Szabad Európa Rádió” – anyja már el se tekerte máshová a keresőgombot. „A Kreml elaggott mandarinjai ismét ingerülten reagáltak az amerikai elnök új tárgyalási kezdeményezésére. A Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzője szerint Moszkva ismét bebizonyította, hogy a békevágyról szóló hangzatos lózungjai kísértetiesen emlékeztetnek Goebbels propagandagépezetének üres szólamaihoz.”

Kati voltaképp bosszút állt a férjén. „Amikor beléptem az angol tanfolyam termébe és körülnéztem, megnyugodtam. Itt mindenki öreg, vagy csúnya, a fiatalabbak is teljesen érdektelenek, nem kell félnem, hogy beleszeretek valakibe” – idézte fel Kati megismerkedésük első pillanatait, hozzátéve, hogy ő bizony elég érzéki típus. „És mindig bele is szeretek még az alkalmi kapcsolataimba is” – fűzte hozzá ragyogó szemmel. Első pillanatra tehát nem, de másodikra mégiscsak felfedezte magának őt. Higgyen neki, vagy ne? Beleszeretett Kati, vagy csak úgy tesz, mert ez is a játék része, egyelőre képtelen volt eldönteni. De a bizonytalanság jólesően izgatta.

-Összevesztél Szilvivel?
Anyja mindig tűpontosan ráérzett konfliktusaira. „Nem” – hazudta ingerülten. „Most miért gyötörsz, amikor holtfáradtan megjöttem a munkából, s mindjárt mennem kell tovább!” Idegesítette az is, hogy a rádió túl hangosan szól mindig. „Leonyid Brezsnyev, szovjet pártvezér az SZKP legutóbbi kongresszusán ismét megerősítette, hogy a Szovjetunióval nem lehet az erő nyelvén tárgyalni. Ronald Reagan azonban megfejtette az üzenet lényegét: az oroszokkal csak az erő nyelvén lehet beszélni.”

Először neki sem tetszett Kati. Egy túlékszerezett, gazdagságát fitogtató, felszínesen, de tolakodóan fecsegő, dekoratív nő. Két gyerek anyja, sikeres férje mellett szórakozást kereső nyűgös feleség, akinek – önnön értékrendje szerint – járnak a szeretők. Akik közül, most épp ő lett az egyik.
-Összeütök neked egy kis rántottát, meg főzök egy jó kávét, Gyurikám, enned kell, olyan sovány vagy, mert mindig rohansz, és megkergítenek a nők, látom én azt, higgyél anyádnak, ez nem vezet jóra, Szilvi is meg fog haragudni rád, látom én, hogy valaki megint nincs jó hatással rád…

Úgy érezte, hogy szétveti a düh. Leginkább azért, mert anyja, ha szószátyáran, de pontosan bemérte – mint mindig – ezúttal is helyzetét. Miért kellene azt megbánnia, hogy remekül manőverezett zűrzavaros sorsok között (sajátját is beleértve), s elnyerte jutalmát egy gyors kaland formájában?
Jó, ha 11-re beér a gyógyszergyári újság szerkesztőségébe. Valamit füllenteni fog, hogy miért késett. Például azt, hogy bevitt néhány rajzot az Élet és Irodalom szerkesztőségébe. (Wullner szerkesztő büszke rá, hogy az ifjú kolléga a neves hetilapban szerepel, ez is mutatja, hogy ő milyen jó szemmel választotta ki munkatársát.) Szilvi persze egy ilyen ártatlan hazugságot is dühvel utasítana el. A legkisebb engedményt sem tűri el a hamisság felé.

Beletörődött, hogy anyja pompás reggelit tálaljon elé. A paradicsomokat négy cikkelybe szelve rendezte a tányér szélére sormintaként, a rántotta sárgájában ott kellették magukat az opálosra sült vöröshagyma darabkák, és dúsította az ízeket a karikára vágott kolbász. Az egészet pedig beszitálta szép piros paprikával. Nagy bögrében citromos tea mézzel, kisebb csészében jó erős kávé kellette magát.
Elképzelhető, hogy a Szovjetunió megegyezik a Nyugattal? Hiszen sohasem lehetett az oroszokat térdre kényszeríteni a történelemben, tűnődött a rádió felé fülelve, ráadásul Amerika nem is legyőzni akarja, hanem normalizálni akarja kapcsolatát velük. Közben már a Londonban élő Határ Győző egyik rádiójátéka szólt. Egy érzékletes párbeszéd feleségével, Piroskával, amiben egy hajdani budai cukrászda hangulatát idézték fel. „-Mi tetszik, kérem? –Minden tetszik, Elza mama, tessék becsomagolni!”

Nem megy Katihoz többet, határozta el. És nemcsak a rizikó miatt. A nála másfél fejjel magasabb, kisportolt és indulatos férj elől bujkálni kockázatos, de jobban aggasztja, hogy Szilvi előtt lebukik, ráadásul az angol tanfolyamon is kínos lenne egy „backstreet-girl” (titkos szerető) bonyodalmaival nehezíteni életét. Ennyi volt, ez szép fegyvertény, de itt vége is van, büszkélkedhet, mint diadalmas hím, a csúcson kell abbahagyni.

Elég, ha 11-re kiér, erősítette meg magában, tehát egy értékes negyedórácskát engedélyez magának, hogy ledőljön, erőt gyűjtsön.
-Pihenjél, Gyurikám, aludhatsz is, csak mond meg, hogy mikor ébresszelek!
Minden nagyon „gromek”, gondolta kéjesen merülve az álom mezsgyéjén – csak tíz percecske még, igazán nem sok -, délután sitty-sutty lekeni a kötelező kűröket, „ülésezett a KISZ-bizottság, kikaptak a körmendi kosarasok, mi újság a gyári bridzs-klubban”, jaj, de izgalmas, tartalmas lapot kapnak megint az olvasók…
- Valami Hirsch Kati keres, mit mondjak, itthon vagy még?

Nem is hallotta a telefoncsöngést. Félig már aludt, álmában mintha a gyerekkori ház sötét lépcsőházában osont, menekült volna, s mostani kollégája, a Lenner Sanyi nevetett volna gúnyosan, hogy ő milyen szerencsétlenül próbál szaladni, de csak vonszolódott nehézkesen. Igen, ez a hajnali, éjszakai menekülése motivációja, csodálkozott is, hogy ennyire „direktben” tevődött át a friss élmény az álomba. Kicsordult a nyál szája szélén, a rádió üvöltött: „Erich Honecker, a Német Demokratikus Köztársaság pártvezére éles hangon ítélte el a nyugati provokációnak bélyegzett kulturális eseményt…” Mit feleljen? Mint akit puskából lőttek ki, úgy szökellt az előszobai telefon felé. Még nem tudta, hogy mit mond, de már pontosan tudta, hogy amint tiszta a levegő, ő máris újból felszökik az elhanyagolt feleséghez, s ezért semmilyen hazugságtól nem fog visszariadni.