Szerényi Gábor: Szerelmi búcsúlevél, hírek közé rejtve

Bodó kezébe vette az Esti Hírlapot. Kavargatta kávéját és megadta a módját a böngészés élvezetének

„Na, Bodó kolléga, leadtam magát az Esti Hírlapba” – közölte Wullner szerkesztő miközben vastag fekete filctollával a laptükör fölé hajolt. A következő lapszám gyakorlatilag kész volt. Sikerült megspórolni két brigádriportot is (Gróza és Rück kolléga egy-egy gyöngyszeme, plusz fotók), ráadásul egy kolumna, vagyis teljes oldal összeállítás a Szovjetunió életéből: „A gazdaság fejlesztésének kulcspontja az energia- és anyagráfordítás racionális csökkentése”, kirgiz népszokások napjainkban, hogyan készül a szovjet fociválogatott a következő világbajnokságra, érdekességek a tudomány és a technika világából.

Wullner szerint élő ember el nem olvassa ezeket, de az egész szerkesztőség megkönnyebbülve fogadta minden ilyen kötelező anyag érkezését, annyival is kevesebbet kell írni. A halogatott anyagokat lehetett tovább halogatni. Lenner Sanyi például hónapok óta várt egy bolgár fejlesztő-mérnök, Kriszto Doncsev portréjának megírásával. (Ha kérdezték, rögtön rávágta a szokásos szöveget: az anyag gyakorlatilag kész van - fejben -, csak le kellene gépelni. De valahogy mindig „úgy jött ki a lépés”, hogy Kriszto Doncsev életét és munkásságát soha nem ismerhették meg a gyógyszergyári dolgozók amúgy tapasztalatokra nyitott, újdonságokra fogékony, olvasni szerető tömegei.)

Bodó kezébe vette az Esti Hírlapot. Kavargatta kávéját és megadta a módját a böngészés élvezetének. Szilvitől kapott levelét is papírjai mellé tette, hogy tovább tanulmányozza, mielőtt válaszol rá. Mintegy pasziánszot, úgy rakosgatta az újság híreit és a levél sorait egymás mellé.

Ma délelőtt Kádár János fogadta a lengyel külügyminisztert.
 Drága Szerelmem, döntöttem, elengedlek.
 A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Puja Frigyes külügyminiszter, Garamvölgyi József, hazánk varsói nagykövete és Tadeusz Pietrzak, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete.

Nem volt könnyű a döntésem.
 Befejeződött a távfűtési idény. Megtagadták Ecevittől a kiutazási engedélyt. (Evren államfő korábban jelezte, hogy Ecevit még akkor sem vehet részt a politikai életben, ha már a „demokráciát helyreállították.”)

Nem küldelek, engedlek. Sosem szerettem még így.
 Irán-Irak: Nincs közeledés az álláspontokban. Szaúd-Arábia mindezek ellenére a tárgyalások folytatását szorgalmazta, s a színfalak mögött már történtek is új kapcsolatfelvételek. Szilágyi Erzsébet fasor: Bővítik az utat, új vágány készül. A szeretkezés sem volt soha ilyen bensőséges a számomra.

Ülök és gondolkodom.
 Záróülés: Tudósok a békéért. (A résztvevők, mintegy negyven tudós a béke megőrzésében vállalt feladatokról, a tudomány és a tudósok felelősségéről tanácskozott.)
 Nehéz erről írnom. Benne vagy a kincsesládámban.  Őrizlek, szeretlek.

Magyar szabadalom: Víztároló óriás csövekben. Áldozata a börtönben tette meg a feljelentését. Rabolt, s leugrott a troliról.
 Imádok nevetni veled. De nem terhelhetlek egy saját családra vágyó fiatal nő igényeivel.
 Híradás a hegyvidékről, otthon, munkahely, menedék – napirenden a család. Pályámat pedagógusként kezdtem Csepelen, s a pártmunka sok területén dolgoztam eddig. A Budapesti Pártbizottságon például egy adott területet mélyebben ismerhettem meg.

Hogyan lesz tovább?
 Különös kínai ajánlat: Japán fusson a pénze után? (Kiderült, hogy a kínai vezetés által beharangozott tíz új nagyméretű olajmezőnek híre-hamva sincs.)

Cirkuszban vagyunk: a fénycsóvában, a porondon te állsz, körötted a sokaság, barátok, álbarátok, és zajosan követelőznek, tapsolnak, fütyülnek, vagy csak néznek, vádlón, kérőn, várakozón, te pedig produkálod magad.

Tíz tonna díszítő cérna gyártását kezdték meg a Hazai Fésűsfonó bodajki gyárában. A részben maradék műszálból és gyapjúfonálból készített termékkel kilónként hatszáz forint értékű devizát takarít meg a feldolgozóipar.

Ott vagyok a nézők között én is. De most felállok és kisétálok a sátorból.
A szívem szakad bele.
Parlamenti ülésszak előtt: Jog és gazdaság.
De mennem kell.
A holnapi ülésszak várhatóan bizonyítja majd: nem csupán jámbor óhaj, hanem húsba vágó kényszer is időről időre igazodni a megváltozott külső s hazai helyzethez, legyen szó akár törvényalkotásról, akár pénzügyi akcióról.

Most még jobban szeretlek, mint valaha.
Gumikeretes úszószemüveg.
Szükségem van a barátságodra.
A Műanyagipari Szövetkezet – a Magyar Úszó Szövetség közreműködésével – hozzákezdett az e célra legalkalmasabb szemüveg kialakításához.
A szerelmedre is.

A forradalom harmadik évfordulóján: az afgán párt felhívása.
De nem áll jogomban követelni.
Az afrikai „frontországok” vezetői ma csúcstalálkozót tartanak. A találkozó célja közös álláspont kialakítása. (Egyidejűleg az amerikai elnök személyes megbízottja a kormányzat új Afrika-politikáját kialakítandó, jelenleg a térségben tartózkodik.)

Bármennyire is fáj, elbúcsúzom.
 Új bevásárlóközponttal gyarapodott Szeged.
 Tatabánya-Újvárosban kétezer gyermek ellátására szakosodott új orvosi rendelőt nyitottak.

Ha rossz is most, tudom, ez a helyes döntés.
 Bartók Béla tudományos ülést tartanak ma Szombathelyen.
 Tárlat a gyárban: Bodó György grafikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás az EGYT Gyógyszervegyészeti Gyár ifjúsági klubjában.
 Ez volna hát az.

Felette: szovjet műszaki prospektus-kiállítás nyílt ma győri Technika Házában.
 Alatta: végzetes szabálytalanság – a Bajcsy-Zsilinszky út és az István tér kereszteződésében M. Jánosné 73 éves nyugdíjas szabálytalanul ment át az úton és egy teherautó halálra gázolta.

Tizenöt szavas „mínuszos” hír jutott neki, amiben a neve is benne van. (Wullnernek háromszáz forint bevétel, sportnak tekinti a külsős tudósítói anyagbeszállítást, kapóra jött ez a „háztáji tárlat”, és még egy gesztus is az ifjú munkatárs felé.) „Kolléga úr, méltóztatna átfáradni egy percre” – rezzentette föl a szöveg-kirakósdi játékból a főnök hangja. „Expressz meló, öregem, a kőbányai lapba kellene egy másfél flekkes jegyzet a Pataki Művelődési Központról, Reggelre kéne, viszont a szokásos sztárgázsit fizetem érte.”

Kleine fische, gute fische, gondolta nem túl lelkesen, ahogy a rettenetes unalmas kerületi lapra gondolt, de minden kis mellékes jól jön, bíztatta önmagát.

Szilvi persze épp akkor szakít – ki tudja már hányadszor -, amikor ilyen keservesen robotol. (A gyári kiállítástól sem volt boldog, azt a helyszínt a képzőművész világ nem jegyzi a komolyak között. Persze, jobb a semminél.)

Összehajtotta gondosan az élek mentén az Esti Hírlapot, ezt azért elteszi a magánarchívumba – bár a hiábavalóság érzete rátört, kit fog ez érdekelni évek múlva -, s arra gondolt, vajon mit feleljen a fájdalmasan szép levélre.

Küzdjön, vagy úgyis mindig a nő dönt, s úgyis reménytelenül erőlködhet csak, hogy megmásítsa döntését. Nem tudom mit tegyek, morfondírozott magában, amíg nekilódult a korán sötétedő kőbányai estébe, hogy „felvegye az anyagot” egy újabb, hiábavalóságával tüntető újságcikk megírásához.

Hogy nem azzal foglalkozott, amivel igazából kellett volna, csak még csüggedtebbé tette amúgy dinamikus loholását a hidegen kivilágított művelődési központ nyomasztó tömbje felé.