Híradó - Több mint internet!

Szabadság tér > Réthy Margit 

Kelet–Romániában állítólag van egy olyan település, amelynek lakói 1989 decemberében édesdeden átaludták a változás éjszakáit, a tüntetések, lövöldözések, a lelkes szónoklatok, felhívások estéit

Ahol akkortájt napilap, rádió, televízió nem bolygatta a mindennapok szürke ritmusát (tán még áram sem volt), és ahová csak 1990 januárjában jutott el a decemberi fordulat híre… Nehéz elhinni. Hiszen világszerte milliók nézték élőben a romániai forradalmat. Hatalomátvételt. Rendszerváltozást.
  

Tény, hogy azokban a zűrzavaros napokban, és utána még hónapokig a Román Televízió volt a leghatékonyabb eszköz azok kezében, akik az eseményeket irányították.

Húsz év óta számtalan vélt vagy valós forgatókönyv kering arról, kik és hogyan szervezték meg Ceausescu utolsó nyilvános fellépését. Állítólag azok, akik a Temesváron kirobbant felkelést kihasználva, vagy talán már azelőtt készültek a hatalomátvételre. Állítólag a bukaresti Palota térre szervezett nagygyűlés élő közvetítésének rendezője is előre tudta, hogy mi fog történni, például hol van a nagy tömegben az a kis csoport, amely elsőként fütyüli ki a szónokot, vagy mikor száll fel a Palota tetejéről a helikopter a menekülő diktátor - házaspárral a fedélzetén.
  

Aztán az adás megszakadt.
  

Évtizedek óta ez volt az első olyan tévéműsor, amelyről mindenki izgatottan beszélt. A készülékeket nem kapcsolták ki, várták a folytatást. A televíziózás történetében bizonyára soha és sehol nem volt még ennyire nézett egy… szünetjel.
   

És ami utána következett.
   

A szabadság hirtelen megtapasztalt bódulatában a legtöbben minden fenntartás, kritika vagy kétely nélkül szívták magukba azt, amit a tévében láttak. A Román Televízióban, amely már hosszú évek óta csak napi néhány órás műsort sugárzott, elősorban a Conducator munkalátogatásiról,  az ötéves tervek túlteljesítéséről, a dübörgő szocializmusról. Hetente kétszer film, egyszer Dallas , némi  folklór, nagyjából ennyi.
   

Most viszont…
  

Az elhíresült négyes stúdióban bizarr csoportkép, a bemondópultnál Mircea Dinescu költő, aki épp a házi őrizetből szabadult, Ion Caramitru színész, Teodor Brates szerkesztő, mögöttük vagy tucatnyi izgatott, szemmel láthatóan lámpalázas ember, egymás mellett szorongva elszánt tekintettel mered a  kamerába, semmi külcsín, csak egy nemzeti zászló… lelkes, izgatott beszélyek, már-már giccsbe hajló szocreál fordulatok.

Aztán elkezdenek csorogni a felvételek, jobbára vágatlan formában : tomboló tömeg, fegyverropogás, áldozatok, sérültek, kórház. Harci jelentés: a szekusok ( a rettegett államvédelmi hatóság emberei) lövöldöznek, aztán a  „terroristák”megtámadják a Televíziót, ostromolják a repülőteret, újabb és újabb halottak.

Közben megjelenik Ion Iliescu és csapata, a Kommunista Párt második vonalának képviselői, a „moszkoviták”, volt megyei titkárok, KB  tagok , KISZ vezetők, cenzorok, mit számít, most már ők is forradalmárok, bejelentik a Nemzeti Megmentési Front megalakulását. Épp időben . Káosz van, veszély van, a diktátor emberei nehezen adják fel .Kell egy kormány. És ezek már nem „olyanok”, ezek mosolyognak, közvetlenek, és öltöny helyett pulóvert viselnek.

A néző nem kételkedett, mert hinni akart abban, hogy a terror és hazugság korszaka után már nem lehet őt félrevezetni. Manipuláció? Ugyan már! Tiszta szívvel, félelem nélkül védte frissen megszerzett szabadságát, amely veszélyben forgott (bemondták a tévében), és amelyért meghalni sem volt kár.
    De ki harcolt kivel a diktátor bukása után? És főleg miért? Nem tudni.
    Kik voltak a terroristák, és mivé lettek? Azóta sem tudni. Nyomtalanul tűnt el valamennyi.
    A Ceausescu elfogása utáni napokban több, mint ezren haltak meg az utcákon, jóhiszemű civilek és sorkatonák. Egy utólag teljesen értelmetlennek tűnő fantomharcban.
    

1990 első havában a Szabad Román Televíziónak már napi 16 órás adása volt,  többé – kevésbé rendszerezett műsorstruktúrával. A „pulóveres” csapat öltönyben , nyakkendőben irányította az ország dolgait, a stúdióképbe már nem kellettek a statiszták, készült dizájn, főcím, arculat. Aztán megtartották a szabad választásokat, és a decemberi pulóveresek klubját a néző voksokkal jutalmazta.
    

Ahogy az eufória alábbhagyott, úgy fogalmazódtak meg a kételyek. Például az első szabadon választott kormány hadügyminisztere Victor Atanasie Stanculescu lett. Való igaz, ő is tagja volt a diktátort kivégeztető rögtönítélő testületnek. Való igaz, ő is ott tolongott a négyes stúdióban 1989 december 22-én este. ( Egy napja ért vissza Temesvárról, ahol  – Ceausescu  hű embereként - a fegyvertelen tömeg elleni fegyveres megtorlást irányította. (A diktátor őt, Mihai Chitac-ot és  és Stefan Gusa-t küldte a lázadó városba december 17-én, hogy vérbe fojtsák a felkelést )
    A temesvári vérengzés miatt csak 1997-ben emeltek ellene vádat. Sok év után,  2008 őszén született meg a legeslegvégső ítélet, amelyben 15 éves fegyházbüntetést szabtak ki Stanculescu-ra és Chitac-ra.
   

A triumvirátus harmadik tagja, Stefan Gusa még a vádemelés előtt meghalt csontrákban. Neki akar most szobrot emeltetni Marosvásárhely nacionalista polgármestere, a forradalom évfordulójának tiszteletére(!). A terv érthető felháborodást keltett, a tiltakozókhoz sokak mellett Herta Müller Nobel – díjas írónő is csatlakozott. Így a december 16-ra tervezett avatás egyelőre elmaradt.
  

 A dél – romániai Scornicesti lakói viszont már egyetértésben készülnek arra, hogy szobrot emeljenek a település híres szülöttének, Nicolae Ceausescu-nak, aki januárban lenne 92 éves. A néhai diktátor egyik rokona azt állítja, már készül is a mű Franciországban, egy román származású szobrász műtermében. A köztéri szoborállításhoz a művelődési minisztérium engedélye is kell. Ha másként nem megy, mondják a lelkes kezdeményezők, magánterületen, szülőházának udvarán tekint majd le hű népére – három méter magasból – a huszadik század második felének egyik legkeményebb kommunista diktátora.