Süveges Gergő: Apa-kép-írás 124. - Este egyre jobb...

… merthogy; apa mosdik, anya főz… a múlt alkalommal odáig jutottunk, hogy a délutáni alvásból felébredni képtelen gyermekekbe kizárólag az előbb-utóbb bekövetkező vacsora képes életet lehelni.

Tehát mire a délutáni mesesorozat alatt rojtosra beszélte száját a Felolvasó, valahogy csak eljön a vacsora ideje. Ekkor már minden szülő megváltásként gondol a fürdésre és az esti szertartásra.

Vacsora

Nem úgy a gyerekek. Számukra ugyanis most kezdődik az igazi műsor. Először is: a vacsora szó hallatán hirtelen mindenki önmegvalósítóvá válik.
Aki pici, asztalra akar mászni.

Aki nagyobb, egészen mást csinál.

Akinek ennie kellene, inkább etetni szeretne.

És így tovább: akinek széken kellene ülnie, csak térdelni hajlandó; akinek etetőszék jutott, ki akar onnan ugrani. Meg-megújuló fenyegetések képesek csak kordában tartani a vacsora idejére ébredező, öntudatos egyéniségeket.

Vacsorából egyébként alapvetően kétféle létezik: tejbegríz/tejberizs és az összes többi. Az első kategória harsány helyeslésre lel, bármennyiszer fordul is elő egy héten. Az egyetlen aprócska galibát a rizs és a gríz közti különbség okozza, ugyanis a gyermekek egy része maga sem tudja megjegyezni, melyiket is szereti jobban. Jellemzően épp azt, amelyik nincs. Tehát ha felhangzik a nógatás: „Anyaaa, főzöl estére tejberizst?”, és erre Anya grízt válaszol, nyafogás a hála. Fordítva pontosan ugyanígy. Persze nyafogás a hála akkor is, ha Anya egyszerűen nemet mond: „kenyér lesz vacsorára”. Hiába, az igazi önmegvalósító már csak presztízsből sem lehet elégedett...

Hát még akkor, ha – ó, ínségek netovábbja! – kenyeret tálalunk vacsorára. Aki vajas kenyeret kap, vaj nélkül kérte volna; akinek sajt jutott rá, sonkát szeretne. Aki majonézt kért, a sajt tetejére kívánta volna, akinek rányomtam a sajtra, pont az alá képzelte el.

Akinek víz van a poharában, rájön, hogy nem is szomjas, akinek üres a pohara, egyedül szeretne tölteni, aki kiborította a vizet, duzzog, hogy fel is kell törölnie. A szülők vérnyomása és hangereje emelkedik, a maszatos praclik sokasodnak, az asztal tiszta felületei fogyatkoznak, az általános decibelszint feljebb és feljebb hág, a csatatér egyre elvadultabb, és a gyermeki fenekek valahogy képtelenek a székhez ragadva nyugton maradni.

A vacsora utáni kakaót már a végkimerülés határán fogyasztja el kicsi és nagy, s az már meg sem kottyan, hogy Annamari az egészet a nyakába tálalja. Szép barna pulóver lesz a szép piros pulóverből – szép piros foltok jelennek meg Anya dúlt ábrázatán.
Azonban a napnak még koránt sincs vége: az igazi élet ugyanis nedvesen kezdődik...

Fürdés

Esti fürdésből is kétféle létezik: rendes és autómosás (miként ezt korábban egy mondatban már jeleztem, ld. Apa-kép-írás 96.). A rendes fürdés magyarán kádas mulatságot jelent, hullámzó vízzel, lubickoló és egymáson átbukdácsoló gyermektestekkel, kismillió gumiállattal, töltőedénnyel, szivaccsal, fecskendővel, spriccelő vízzel és mindent beborító áradattal. Ezt már Andris is pontosan tudja.

A gyerekeknek ez persze nagyon jó, de az már kevésbé, hogy igen nehezen múlik el fürdőszobai együttlét szülői hangfelemelés, gyermeki fröcskölés és a padlót ellepő háromcentis, egybefüggő vízfelület nélkül.

Ezért aztán (éljen a világbéke...) a rendes fürdés az utóbbi időben minálunk ritka, mint a partra vetett csikóhal. Ezen a gyermekek olykor felháborodnak, de végső soron a „lehet rendes fürdés, csak akkor nem marad idő esti mesére” érv meggyőzi őket arról, hogy legyen mégis inkább „autómosás”.

Az autómosás ugyanis a szülőknek jó. Az önző, rosszakaró szülőknek. Ennek során ugyanis csak egészen kicsit kell olykor megrángatni egy-egy fülcimpát, hogy a tulajdonos szíveskedjék már a kádba vonulni; a legtöbb esetben a gyermekek futószalagon érkeznek, terpeszben megállnak a kádban, kezükkel a csempefalra támaszkodnak, a mosdató alkalmazott pedig zuhannyal lemossa, szappannal összemaszatolja, majd újabb zuhannyal tisztára varázsolja őket. Közben viszonylag kevés teret engedve a kreatív fantáziának.

Gyors, pontos, alapos; mindennemű vitát és akaratérvényesítést elkerülő módszer. „Gyere gyorsan ki a kádból, mert megfázol!” – szól az állandó ukáz, így aztán a didergő csemeték úgy szökdösnek ki a szárazra, mintha tengeri sünök támadtak volna rájuk csapatostul.

Így jutunk el a pizsamás estéig, amelynek többnyire megszokott rendje van. Az esti imát már minden gyerek sóvár reménységgel éli túl, hogy aztán az esti mese után még egy kísérletet tegyen az ellenállásra: ők ugyanis addigra olyan fáradtak, hogy kizárólag a szoba padlóján képesek végigheverni; hogy bemásszanak a negyven centire álló ágyukba, az aztán teljes képtelenség.
Még egy pici szülői szigor, és átveszi négy prücsök – csendes birodalmát.

Este mindig jó. A mérleg: némi malackodás vacsoránál, megspékelve csipetnyi veszekedéssel, leöntve olykor egy-egy hisztifoszlánnyal, az egész mögé keverve kicsiny ordítás és fegyelmezés, állandó kísérőként halálos fenyegetések, zsarolás és kényszerítés, valamint desszertként csoportos hajkurászás.
Az ajtó becsukódik, a szülők kettesben maradnak. Felsóhajtanak. Együtt lenni jó.